Most dől el az is, hogy sikerül-e megmenteni Milánót
Kritikus hét kezdődött az észak-olasz koronavírus-járványban, most kiderül, hogy robbanásszerűen megnő-e a fertőzöttek száma, vagy sikerül kontroll alatt tartani a fertőzés terjedését annyira, hogy ne roppanjanak össze a kórházak. A kormány legfrissebb döntésével bezárja az ország összes iskoláját. Ez már nagyon nem olyan, mint egy influenza.
Szerdán az olasz kormány drasztikus intézkedést hozott: holnaptól március közepéig bezárják az ország összes iskoláját, egyetemét, hogy így vegyék elejét a koronavírus terjedésének. Az erről szóló rendeletet még ma kihirdetik.
Pedig az után, hogy Észak-Olaszország több régiójában a február 22-i hétvégén szigorú intézkedéseket hoztak a koronavírus terjedésének megakadályozására, az országban sokan kezdték úgy érezni, hogy a hatóságok átestek a ló túloldalára. A nagyvárosok kihalt főtereinek látványa, a délebbi városokban is kifosztott üzletek, a tömegesen lemondott repülőgépjáratokról és turistautakról érkező hírek nyomán olyan vélemények is megfogalmazódtak, hogy az olaszok ezt bizony túlpánikolták. Talán ezt erősítette az is, hogy a megbetegedések és halálos áldozatok száma az első napokban még lineárisan és viszonylag lassú ütemben nőtt.
Már-már úgy tűnt, hogy az olaszok szívesebben enyhítenének a szigorú intézkedéseken. Kiderült, hogy Emilia-Romagnában mégsem akarják az edzőtermeket bezárni, csak a nagyobb sportrendezvényeket szüneteltetik, a bezárt milánói dómot pedig újra megnyitották. Szakemberek eközben azzal igyekeztek enyhíteni a sokkot és nyugtatni az olaszokat, hogy csak azért van náluk ennyi regisztrált fertőzött, mert jóval szélesebb körben végzik el a vizsgálatokat, mint például a szomszédos Franciaországban. Erre erősített rá például annak a venetói nőnek az esete, akiről az egész olasz sajtó megírta, hogy meggyógyult, mire ő azt nyilatkozta, értetlenül áll a beszámolók előtt, hiszen tulajdonképpen nem is volt beteg: bár tényleg pozitív volt a tesztje, soha még csak be sem lázasodott.
A nulladik számú beteg rejtélye már senkit nem érdekel
Az újságírók figyelmét eleinte egy, a médiában jól eladható téma kötötte le: vajon ki volt a nulladik számú páciens, vagyis az, aki a kórt elkezdte terjeszteni Olaszországban? Úgy hitték, a rejtélyes figura felkutatásával lenyomozható, hogy milyen kapcsolati hálón keresztül terjedt el a kór. Ma már ennek sincs jelentősége, az orvosok belátták, hogy a vírus már vagy egy hónapja keringett a most gócpontnak nevezett zónában, a tudtán kívül bárki behordozhatta, egy – akár kínai vagy más – turista ugyanúgy, mint egy Kínából hazatérő olasz. Az is kiderült, hogy már egy hónapja megugrást tapasztaltak a tüdőgyulladásos betegek számában, ezt akkor annak tudták be, hogy influenzajárvány van, ma már úgy gondolják, már akkor is a vírus lehetett a dologban.
Az olasz kórházi közlemények és szakemberek sem felejtik el az elhunytakról megemlíteni, hogy idős, egyéb betegséggel is küzdő emberek voltak, mintha csak a vírus tényleges veszélyeit próbálnák árnyalni vele. Ám ez a szakmázás annyira azért nem megnyugtató: egyrészt ezek az emberek a vírus nélkül még most is élnének. Másrészt lehet ugyan, hogy a pánikot enyhíti a tudat, hogy a fiatalok és a gyerekek nincsenek kitéve akkora veszélynek, de az egyre öregedő olasz (meg egyáltalán: európai) társadalmakban ez így is nagyon sok embert érint.
Ez nem influenza, ez rosszabb
“Azoknak a jószándékát is megértem, akik azzal próbálták nyugtatni a kedélyeket, hogy az influenzához hasonlították a vírust”, nyilatkozta Massimo Galli, a milánói Sacco kórház infektológus főorvosa, ám, tette hozzá, olyan influenzát még nem látott, amely képes felforgatni egy egész tartomány infektológiai és intenzív ellátását. Most tehát a kórház intenzív osztályát jelentős részben a koronavírus-betegek foglalják el, de közben természetesen a többi, intenzív kezelést igénylő betegség sem tűnt el. Galli szerint emiatt a járványtól sújtott területeken nem is szabad engedni a már bevezetett korlátozásokból.
Bármennyire is fáj tehát az olasz gazdaságnak a válsághelyzet, a szakemberek szerint már csak azért is fenn kell tartani őket, hogy a veszélyzónák körül működő kórházak még azelőtt átszervezhessék magukat a koronavírusos betegek fogadására, hogy teljesen megtelnének. Erre a héten már megszületett az olasz egészségügyi tárca terve: 50 százalékkal emelnék az intenzív osztályok ágyszámát, és 100 százalékkal a tüdőgyógyászatok és fertőzőosztályokét, ehhez nagyobb számú egészségügyi személyzetet irányítanának át az érintett kórházakba, rapid képzést nyújtva nekik a lélegeztetőgépek kezeléséhez. A minisztérium körlevele szerint a magánkórházakkal olyan együttműködésre kerülhetne sor, hogy koronavírussal nem fertőzött betegeket vesznek át, így ágyak szabadulnának fel, és nem a koronavírusos betegeket kellene máshová átszállítani.
Ahogyan az első vírusos beteg miatt hírhedtté vált codognói kórház sürgősségi osztályának vezetője, Stefano Paglia fogalmaz: a prioritás továbbra is az, hogy a vírus terjedésének lassításával megóvják Milánót, valamint a lombardiai nagyvárosokat, Bresciát, Bergamót, és Észak-Olaszország többi részét. Ha ugyanis az északi nagyvárosokban is olyan ütemben kezd terjedni a vírus, mint a gócpont Lodi megyében, akkor komoly nyomás alá kerülne az egészségügyi ellátórendszer.
A szakemberek kulcsfontosságúnak tartják az elkövetkező napokat, kiderülhet, hogy robbanásszerű terjedésbe kezd-e a kór, vagy sikerül kontroll alatt tartani. Mindenesetre a kedd esti adatok szerint a megelőző 24 órában 51 százalékkal, 79-re nőtt az olasz halálesetek száma, a jelenleg vírussal fertőzött betegeké pedig 2263, ami 222-vel magasabb, mint előző napon.
Inkább el se menjenek otthonról
Hogy lazítás helyett még komolyabb szigor várható, az először kedd este körvonalazódott, amikor a Giuseppe Conte miniszterelnök által felkért tudományos bizottság elküldte az egészségügyi minisztériumnak a vírus terjedését lassítani hivatott javaslatait. Ezek aztán végképp belemásznak majd az olaszok életébe, különösen, hogy a bizottság javaslata szerint már nemcsak a vírustól érintett régiókban, hanem egész Olaszországban alkalmazni kellene őket. Ezek egy része csak jó tanácsok gyűjteménye: hogy kerülni kell a kézfogást, a pusziszkodást, a zsúfolt helyeket, hogy mindenki köhögjön és tüsszentsen papír zsebkendőbe, az edzéseken pedig jobb, ha nem adják egymásnak a kulacsot a sportolók.
Az időseknek és a súlyos betegségben szenvedőknek azt tanácsolják, hogy ne is menjenek el otthonról, az idősotthonoknak pedig azt, hogy korlátozzák a rokonok látogatását az intézményben.
A tárca javaslata szerint minden embernek egy méter sugarú biztonságos zónára van szüksége, ennyi távolságot kellene tartaniuk egymástól az egyébként aktív társas életet élő olaszoknak. A javaslatok szerint harminc napra le kéne fújni minden olyan sporteseményt, ahol nem garantálható, hogy a nézők egymástól legalább egy méter távolságra lehetnek. Ugyanígy a zsúfoltság miatt egy hónapra szüneteltetnék a tüntetéseket, elhalasztanák a nagygyűléseket, kongresszusokat.
Mindezek után szerdán délután egy kormányülést követően a kabinet bejelentette, hogy csütörtöktől március közepéig minden iskolát be kell zárni az országban.
Az egyik általános tanács pedig az, hogy az emberek maradjanak otthon, vagy a szabad levegőn, vagyis ne zsúfolódjanak össze sokan zárt térben.
Ezek után nem meglepő, hogy a már idézett milánói kórházigazgató, Massimo Galli úgy fogalmazott: sci-fi kategóriának tartja azt az elképzelést, hogy az ország rövid időn belül visszatérjen a régi kerékvágásba, a jelenlegi körülmények között ez nem lehetséges, és a vuhani tapasztalat alapján készített matematikai modellszámítás sem ígér gyors lezárást. Beppe Sala milánói polgármester szerdán arról beszélt, hogy két hónapba telhet "újraindítani" a várost.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
