Amikor 2011 márciusának közepén a közeli országokban kezdődött „arab tavasz” hatására Szíriában is tüntetéseket szerveztek az országot diktatórikus eszközökkel kormányzó Basar Asszad ellen, úgy tűnt, hogy az alavita kisebbséghez tartozó politikus is hamarosan kiszorul a hatalomból. Nem így lett: Asszad kegyetlen erőszakkal lépett fel a tüntetők ellen, s az elszabaduló polgárháborúba külső erők is beszálltak: elsősorban Irán, az USA, Törökország és Oroszország, így a szíriai polgárháború hamarosan egymással is ellentétben álló hatalmak proxiháborújává vált. Olyannyira, hogy a törökök és az oroszok szíriai zsoldosok ezreit vetették be a maguk máshol vívott háborúiban: Líbiában, illetve Azerbajdzsánban, ahol az Ankara támogatását élvező azeri erők tavaly ősszel részben szíriai katonák részvételével vették vissza az Azerbajdzsán területére beékelődött, örmény ellenőrzés alatt lévő Karabah nagy részét.

A háborús bűncselekmények országa

A teljes zűrzavart kihasználva a szélsőséges iszlamista Iszlám Állam is megvetette a lábát az országban, és a helyzetet tovább súlyosbította, hogy az Asszad ellen verbuválódott ellenzéket is számtalan belső vita sújtotta, nem egyszer ezek az erők is egymás ellen fordultak. Szíriában hétköznapossá váltak a legszörnyűbb háborús bűncselekmények: a vegyi fegyverek bevetése, polgári célpontok szándékos támadása és egész települések kiirtása. Asszad a felperzselt föld taktikáját választotta, a hadsereg sokszor addig lőtt egy települést, amíg senki nem maradt ott.

AFP

Megjelentek a gyermekharcosok is: a polgárháború miatt 12 ezer gyerek halt meg, sokan közülük a szemben álló erők által besorozott közel hatezer kiskorú közül kerültek ki. „Bár Szíria az utóbbi időben lekerült a lapok első oldaláról, az ország lakóinak az élete továbbra is rémálom maradt. Lehetetlen leírni a pusztítás mértékét, az emberek a század legszörnyűbb háborús bűncselekményeit voltak kénytelenek elviselni” – mondta a napokban António Guterres, az ENSZ főtitkára.

Az egykor 21 milliós népesség mára 16-17 millióra zuhant, s bár az összecsapások hevessége valamelyest csökkent – Asszad főként orosz segítséggel visszafoglalta az ország nagy részét – változatlanul sokan kényszerülnek otthonuk elhagyására. Több mint ötmillió szíriai menekült külföldre – többségük Törökországban, Libanonban, Jordániában és Irakban él – és 6,7 millióra tehető azok száma, akik Szíria más területeire kényszerültek költözni. Akadnak olyanok, akik azutóbbi tíz évben már hétszer menekültek el, s próbálták újrakezdeni az életüket.

AFP / Dimitar Dilkoff

A gyermekek tehetnek legkevésbé a harcokról, a legnagyobb árat mégis ők fizetik. Az ENSZ gyermekalapja, az UNICEF – amelyet azért hoztak létre a második világháború után, hogy segítsen a világégés miatt reménytelen helyzetbe került gyerekeken – arról számolt be, hogy a 18 éven aluli szíriai lakosság kilencven százaléka szorul rá humanitárius segélyre, s ez az arány az utóbbi egy évben mintegy húsz százalékkal emelkedett.

Gyerekek üres töltényhüvelyekkel játszanak Maaret Misrin külvárosában Idlibtől északnyugatra

AFP

Részben amiatt, hogy a szinte teljesen lerombolt országban csak az utóbbi 12 hónapban 230 százalékkal emelkedett az élelmiszerek ára, több mint másfél millió gyermek éhezik, vagy számít krónikusan alultápláltnak. Szíriában és a menekülteket befogadó szomszédos országokban több mint hárommillió gyerek nem jár iskolába, a szörnyűségek és az állandó stressz miatt a gyermekek nagy része pszichológiai zavarokkal küszködik. Az iskolák és egyéb gyermekintézmények egyharmada használhatatlanná vált a rombolás miatt, illetve azért, mert az épületekbe menekültek költöztek be. Közben Szíriában is megjelent a Covid-19-járvány, s a káosz miatt a pandémia szinte akadálytalanul terjed a lakosság körében.

Segítő szervezetek

A nemzetközi szervezetek, köztük az UNICEF próbálja menteni a menthetőt, a szervezet tavaly is közel négymillió gyereknek nyújtott segítséget abban, hogy valahogy pótolják az iskola kimaradását. Az UNICEF virtuálisan elkalauzolta az újságírókat a háború által különösen sújtott Aleppo egyik iskolájába, egy gyermekrehabilitációs központba, egy 3-6 év közötti gyerekeket felkészítő intézménybe, valamint egy menekülttáborba is. Aleppóban az iskolához vezető út megtisztításával kellett kezdeni az élet viszonylagos normalizálását: az utcákon nem volt közvilágítás, a földet pedig romok, roncsok, fel nem robbant lőszerek, elhagyott katonai felszerelések és egyéb veszélyes tárgyak borították.

AFP / Omar Haj Kadour

Az UNICEF által működtetett intézmények sok helyen az egyetlen esélyt jelentik a gyermekek számára: sokan csak most, sok éves késéssel tanultak meg írni és olvasni, és szülők olyan ingyenes oktatást biztosíthatnak a kisgyermekeknek, amelyre esélyük sem lenne a szíriai valóságban. A háborúban több ezer gyermek szenvedett maradandó károsodást, így az UNICEF-nek olyan tanárokat kellett biztosítania, akik felkészültek az egészséges, illetve a fogyatékossá vált iskolások közös csoportjainak tanítására.

Bizonytalan jövő

A kilátások sem bíztatóak. Asszad ugyan visszafoglalta az ország nagy részét, ám ezért komoly árat fizet: a gazdaság romokban hever, és a harcok éveiben megerősödtek a helyi kiskirályok, akik ugyan hivatalosan a rezsim emberei, ám a valóságban alig függenek Damaszkusztól. Nem csak az épületek nagy része vált romhalmazzá, hanem az infrastruktúra is: a közművek és utak jó része használhatatlan, állandósult az üzemanyaghiány. Asszad – külföldi támogatóira számítva – nem hajlandó tárgyalni, és nyomást gyakorol az ország északi részét ellenőrző, török támogatást élvező fegyveres csoportokra. Észak-Keleten pedig több jel szerint újjáéledőben van az egyszer már visszaszorított Iszlám Állam. „Amíg a szereplők támogatást kapnak, aligha lehet megállítani a harcokat” – mondta erről Daniel Byman, az amerikai Brookings Intézet elemzője.