„Nincs más isten, csak Allah és Mohamed az ő szolgája és üzenetének közvetítője” – jelentette ki a bíróságon Salah Abdeslam, aki egyedül élte túl az iszlamista terrorkommandósok közül a gyilkos merényletsorozatot, amely 130 áldozatot követelt. Az öngyilkos kommandó összes többi tagja meghalt. Salah Abdeslam valamilyen oknál fogva nem robbantotta fel magát. Eddig a börtönben hallgatott, most viszont nemcsak Allah nagyságát méltatta, de azt is közölte a tárgyaláson, hogy ő az Iszlám Állam katonája.

A tárgyalás második napján is közbeszólt a fő vádlott, noha még csak a 20 vádlott azonosítása zajlik, emellett a civileknek, illetve az őket képviselő több száz ügyvédnek meg kell indokolnia az érintettségét az ügyben. (A támadások helyszíneit jogi személyként, úgy mint Párizs és Saint-Denis városát, a Bataclan koncerttermet, és a kávéházakat az ügyészség képviseli.)

Ebbe a jogi vitába szólt bele hívatlanul Salah Abdeslam. A vádlottak padján mellette helyet foglaló Mohammed Amri, Hamza Attou és Ali Oulkadi esetében közölte: ők nem csináltak semmit, mégis börtönben ülnek. „Csak nekem tettek szolgálatot, de az akciókhoz nem volt közük” – harsogta a bíróság előtt.

„A szíriai és az iraki áldozatok is szót fognak kapni? – kérdezte a fővádlott. – Elvileg megillet minket az ártatlanság vélelme, mielőtt elítélnek minket, még akkor is, ha nem fogadom el az önök igazságszolgáltatását” – tette hozzá.

Amikor a bíró arra kérte, hogy hagyja abba, azt közölte: „Ne legyen önző, uram! Vannak itt mások is, akik hallani akarnak engem is.”

A francia közvélemény azonban elsősorban arra kíváncsi a monstre per kapcsán, hogy miért is vált Franciaország az Iszlám Állam célpontjává.

2001. szeptember 11. után Jacques Chirac köztársasági elnök ellenezte az Irak elleni katonai akciót, melyet George W. Bush akkori elnök indított el. A franciák szerint az amerikaiak hibát követtek el Irak megtámadásával és megszállásával, de nemcsak ezzel.

A formális okot a merényletsorozatra az jelentette, hogy a Charlie Hebdo nevű lap Mohamed prófétáról közölt karikatúrákat. Amiatt 2015 januárjában terrortámadást intéztek a szerkesztőség ellen, majd több helyszínen tovább folyt az öldöklés.

Aztán november 13-án következett a második felvonás: a Stade de France nemzeti stadionnál három öngyilkos merénylő felrobbantotta magát, Párizs belvárosában egy másik háromtagú terrorkommandó lépett akcióba. A belvárosban hat kávéház, bár és étterem teraszán öltek meg 39 embert, miközben egy harmadik kommandó behatolt a Bataclan nevű koncertterembe, ahol három dzsihadista kilencven embert ölt meg és több mint 350-et megsebesített. A merényletsorozatot az Iszlám Állam terrorszervezet vállalta magára, amelynek egy Európában, mindenekelőtt Belgiumban kiépített csoportja hajtotta végre a támadásokat. Ugyanez a hálózat csapott le 2016. március 22-én Brüsszelben, ahol 32-en vesztették életüket.

A francia hatóságokat meglepetésként érte a támadássorozat. Francois Hollande köztársasági elnök szükségállapotot rendelt el, és a gyilkos kommandók tagjait levadászták. Ezért nem derült fény a felső kapcsolatra: ki szervezte meg a terrorakciót és ki adta ki az utasítást a tömeges gyilkosságra a francia fővárosban. A parancsnok, Oussama Atar, a dzsihád veteránja ugyan szerepel a vádlottak között, de csak távollétében ítélhetik el. Eltűnt, a francia hírszerzés szerint meghalt valahol Szíriában vagy Irakban.

A francia terrorelhárítás hírszerzése mindenesetre nagyot hibázott, ennek ellenére sem a rendőrség, sem a titkosszolgálatok egyetlen vezetőjét sem váltották le.

Pedig volt figyelmeztetés: a Charlie Hebdo elleni akció 2015 januárjában, amelyet még két iszlamista terrorakció követett. Ebben az ügyben a bíróság tavaly ítélkezett.

A politikai krízist Hollande elnök és csapata is túlélte, de ma már szinte senki sincs az élvonalban.

A francia történelem leghosszabb pere

Legkevesebb kilenc hónapig tart az iszlamista terroristák ügyének tárgyalása a bíróság előtt. Ítélet legkorábban jövő tavasszal várható.

A demokráciának észszerű és felelősségteljes választ kell adnia a terrorizmusra – hangsúlyozza a Le Monde vezércikke. A körülmények úgy hozták, hogy akkor kerül sor erre a perre, amikor az Egyesült Államokban megemlékeznek szeptember 11-e huszadik évfordulójáról. Érdemes ebből az alkalomból rámutatni arra, hogy másképp reagált az USA és Franciaország. Az amerikaiak létrehoztak titkos CIA börtönöket, elraboltak embereket az egész világon. Az amerikai határokon kívül, Guantánamón tartották fogva a gyanúsítottakat, ott, ahol nem voltak érvényben az amerikai jogszabályok. Franciaország viszont meg akarja mutatni: lehetséges a terrorizmust demokratikusan elítélni – hangsúlyozza a párizsi Le Monde.