Szerdára virradó hajnalban az utolsó nézeteltéréseket is sikerült megoldani, így megszületett a koalíciós megállapodás a Zöldek, az SPD és az FDP között. A legtovább a fenntartható gazdaságra való áttérés finanszírozási kérdéseiről, illetve a miniszteri posztok elosztásáról folyt a vita a három párt között. A Deutsche Welle hírportál értesülései szerint a kancellárjelöltről, a 63 éves Olaf Scholzról december második hetében szavazhat a Bundestag, így a 16 évig hatalomban lévő Angela Merkelt felváltó új német kancellár 73 nappal a németországi parlamenti választás után hivatalba léphet. (A választás szeptember 26-án volt, a hivatalos koalíciós tárgyalások pedig október 21-én kezdődtek meg.)

Olaf Scholz

AFP / MONIKA SKOLIMOWSKA

Ezzel a „közlekedésilámpa-koalíció” – a szocdemek színe a vörös, az FDP-é a sárga, a zöldekén pedig a zöld – teljesítette is az első ígéretét, azt, hogy még a karácsony előtt megalakul az új kormány. A karizmatikusnak a legjobb szándékkal sem nevezhető Scholz pedig megmutatta, hogy tényleg ért a kompromisszumkereséshez: 2017-ben például 171 nap kellett ahhoz, hogy Merkel utolsó CDU/CSU-SDP-koalíciója létrejöjjön. Az új koalíciónak kényelmes többsége lesz: a 736-fős alsóházban az SPD 206, a Zöldpárt 118, az FDP pedig 92 helyet szerzett, míg Merkel konzervatívjai 197 képviselőt küldhetnek a törvényhozásba.

A pártok által kijelölt munkacsoportok tagjainak megegyezése után most szélesebb körben is jóvá kell hagyni a megállapodást: az SPD-nél és az FDP-nél kongresszus, a zöldeknél pártreferendum mondja majd ki a végső szót. Az előrejelzések szerint egyébként olyan kompromisszum született, amelyet a párttagság is el fog fogadni.

Angela Merkel leköszönő német kancellár (k) fényképezésen vesz részt a kabinet tagjaival munkaülésüket követően

AFP / MARKUS SCHREIBER

Maradhat a száguldás

Más kérdés, hogy hosszabb távon mennyire lesz működőképes a koalíció. Míg a szocdemek és a zöldek közötti szövetség természetesnek tűnik, az FDP-be tömörült szabaddemokraták politikája – különösen a fiskális szigor támogatása – inkább a jobboldalhoz, a konzervatívokhoz áll közelebb. Nem véletlen, hogy a zöld átmenet finanszírozásáról szóló vita tartott a legtovább. Míg a zöldek arról beszélnek, hogy az új kormányban ismét lendületet kap a környezetvédelem és a fenntarthatóságra való átmenet – a legfontosabb lépés az lesz, hogy a tervezettnél 8 évvel korábban, 2030-ra kivezetik a szénalapú energiatermelést – komoly viták dúlnak arról, milyen feltételekkel és milyen pénzügyi feltételek közepette lehet úgy lebonyolítani az átmenetet, hogy az ne rontsa a legnagyobb európai gazdaság versenyképességét.

A problémát bonyolítja, hogy a partnerek arról is megállapodtak, hogy 2040-re a földgázalapú hőerőműveket is kivonják a használatból. A koalíciós megállapodást bejelentő Olaf Scholz hozzátette: 2030-ra a német energiatermelés nyolcvan százaléka származik majd megújuló forrásokból.

A tárgyalások során a zöldek is engedtek: cserébe azért, hogy az FDP támogatja a szénfelhasználás beszüntetését, a környezetvédők beleegyeztek abba, hogy a német autópálya-hálózat nagyobb részén a jövőben is sebességhatár nélkül lehessen száguldozni. És az FDP adja majd a pénzügyminisztert is, a kiválasztott Christian Lindner, a párt vezetője.

Az új koalíció a minimálbér jelentős megemelését is elhatározta: 9,60 euró helyett 12 euró lesz a minimális órabér, ezzel mintegy tízmillió ember jövedelme emelkedik meg.

A német Zöldek (Die Gruenen) párt társelnökei, Annalena Baerbock és Robert Habeck, az SPD kancellárjelöltje, Olaf Scholz és az FDP vezetője, Christian Lindner sajtónyilatkozatra érkeznek a berlini Westhafen központba

AFP / ODD ANDERSEN

Járványidők

A tárgyalások gyorsasága részben azzal is magyarázható, hogy Németországban is súlyos válságot okoz a koronavírus-járvány negyedik hulláma: az új fertőzések száma naponta 40-50 ezer körül van, s már több mint százezer életet követelt a pandémia.

Az új koalíció pártjai már az egyeztetések során is bejelentették, szigorításokat terveznek: egyes állásokban – például az egészségügyben – kötelezővé kívánják tenni az oltást, de felmerült az is, hogy az osztrákokhoz hasonlóan általános oltási kötelezettséget vezessenek be. Ha nem lesz ilyen, egyes intézményekben, például az idősotthonokban, illetve az iskolákban is elrendelhetik a kötelezettséget.

Keleti politika

Az új koalíció a külpolitikában is változást hozhat, míg Merkelt sokan vádolták azzal, hogy túl elnéző volt az uniós értékeket nem osztó lengyel és magyar kormánnyal szemben, az SPD-n belül és a zöldek között sokan akadnak, akik szerint a Scholz-kormány keményebb politikát folytat majd. Az SPD-s Katarina Barley, az Európai Parlament alelnöke szerint a Merkel-féle párbeszéd, hídépítés és kompromisszumkeresés ideje lejárt. „Az új német kormány is fontosnak tartja a párbeszédet, de ebben a kérdésben ez nem elég, keményebb lépésekre is szükség van” – mondta az EU-n belüli, Lengyelországgal és Magyarországgal folytatott jogállamiság viták megoldásáról a politikus a Der Spiegelnek adott nyilatkozatában.

Katarina Barley

AFP

A zöldek is váltást akarnak, szerintük Merkel túlzott mértékben figyelt Németország és a német nagytőkések érdekeire, a jövőben inkább a Kína és Oroszország jelentette veszélyre, illetve az EU-n belüli illiberálisokra kellene összpontosítania Berlinnek. A Financial Times által megszólaltatott, neve mellőzését kérő német politikus szerint ezt az érintett EU-s államok is érzik, és amiatt aggódnak, senki sem fogja figyelembe venni az érdekeiket Merkel távozása után.

Merkel és a rekord

A hárompárti koalíciós megállapodás megszületése azt is jelenti, hogy Merkel nem dönti meg Helmut Kohl rekordját: ha december 17-ig hivatalban maradt volna, akkor ő lett volna a második világháború utáni német történelem legtovább szolgáló kormányfője. Közvetve azonban tovább folytatódik Merkel politikája: Scholz, aki az utóbbi években pénzügyminiszterként, illetve alkancellárként részese volt a CDU/CSU–SPD-koalíciónak, előszeretettel tünteti fel magát Merkelhez hasonló, mindig megegyezést kereső politikusként.

Angela Merkel leköszönő német kancellár az Olaf Scholztól kapott virágcsokrot tartja a kezében a kabinet heti ülése előtt a berlini kancellári hivatalban 2021. november 24-én

AFP / MARKUS SCHREIBER

A politika furcsa fintora, hogy míg Merkelnek saját pártjában nem sikerült felépítenie saját utódját, addig ezt megtette a konzervatívokkal az együttműködés közben is folyamatosan versengő szociáldemokratáknál. Végül ez okozta a történelme legrosszabb eredményét elért CDU/CSU kudarcát: míg Merkel továbbra is népszerű a választók körében, a konzervatívok nagyon elhasználódtak az utóbbi két évtizedben. Az utolsó kormányülésen Merkel elbúcsúzott kabinetje tagjaitól, Scholz pedig egy facsemetével ajándékozta meg a visszavonuló kormányfőt, aki a kertjében fogja elültetni a növényt.