Lassan egy éve tart az ukrajnai orosz agresszió és jelenleg úgy tűnik, jó ideig nem is ér véget a háború. Az ukrán hadsereg őszi lendülete – amellyel visszafoglalta az északkeleti Harkiv megye nagy részét, valamint a délen fekvő Herszon városát – kifulladt, s bár Kijevben arról beszélnek, hogy a hadsereg tavasszal új offenzívát indít, egyelőre sem elég ember, sem pedig fegyver nincs egy sikeres ellentámadás lebonyolításához. Nem véletlen, hogy az utóbbi hetekben inkább arról érkeznek hírek, hogy az orosz hadsereg – pontosabban a börtönökből verbuvált több tízezer elítéltet bevető zsoldoshadsereg, a Wagner-csoport – lassan haladva, ám néhanapján elfoglal egy-egy kisebb kelet-ukrajnai települést.

A legsúlyosabb harcok továbbra is Bahmutnál dúlnak, itt az oroszok már tavaly augusztus óta próbálkoznak a fontos útvonalak találkozásánál lévő, egykor nyolcvanezres város bevételével. Egyelőre hiába: bár talán már egy ép épület sincs a városban, az ukránok annak ellenére nem vonulnak vissza, hogy több elemző szerint Kijev jobban járna, ha feladná a települést. Bahmutnál igazi anyagcsata folyik: mindkét oldalon naponta százak vesztik életüket az első világháborús verduni „vérszivattyúra” emlékeztető csatában, s a tucatszámra pusztulnak a harcjárművek és tűzérségi eszközök is.

Bahmut környékén az oroszok – a Wagner-csoport fegyveresei – néhány kis települést elfoglaltak, ám a gyűrű még nem záródott be. Az sem világos, mi lesz akkor, ha végül elesik a város: közelebb kerül ugyan az oroszokhoz a két jelentős város, Szlovjanszk és Kramatorszk, ám ott annyira beásták magukat az ukránok az első harcok 2014-es kitörése óta, hogy ha valahol, akkor arrafelé nem várható gyors orosz térnyerés. Bár több forrás is azt állítja, hogy az utóbbi napokban megindult az oroszok által is beharangozott „nagy offenzíva”, valószínűleg ez nem igaz. Az ugyan tény, hogy az utóbbi napokban a korábbiaknál is hevesebbek a harcok a keleti fronton, ám egyelőre nem látszik a harcokban részt vevő katonák számának jelentős megugrása.

Túl nagy falat?

Az is kétséges, hogy egyáltalán képes-e Oroszország egy valóban komoly és sikeres átfogó támadás megindítására. A HVG-nek nyilatkozó elemzők szerint aligha. Az orosz katonák egyébként is rossz morálja csak még rosszabb lesz: míg az invázió első hónapjaiban hivatásos katonák és önkéntesek harcoltak, a mostani hullámokban már azokat a besorozott férfiakat vetik be, akik nem önként csatlakoztak a haderőhöz. E mellett fegyverből sem lesz elég: Oroszország fényképekkel igazoltan mintegy kilencezer harcjárművet vesztett  - a valós szám ennél minden bizonnyal jóval magasabb – és ugyan különféle kerülőutakon jutnak be alkatrészek és chipek a szankciók sújtotta országba, ezekből nincs elég. Így az orosz ipar nem tudja pótolni a veszteségeket, és ha sok harcjármű is kerül ki s gyárakból, ezek minősége már nem lesz olyan, mint az első időszakban bevetetteké. Végül az is fontos, hogy miközben „talpasokból” nem lesz hiány, nincs elég olyan altiszt és tiszt, aki előbb kiképezhetné, később pedig a győzelem reményében harcba vezetné az újonnan sorozottakat. A tapasztalt tisztek ugyanis jórészt már meghaltak, vagy a fronton vannak, így valószínűleg a kiképzők csak pár fejezettel járnak a kiképzettek előtt.

AFP / Sputnik / Alexey Druzhinin

Nem véletlen, hogy Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport vezetője azt mondta, a Donyec-medence határainak bevételéhez akár két évre is szükség lehet. „Ha a Dnyeper folyóig akarunk eljutni, akkor akár három évre is szükségünk lehet. Ha csak a Donyec-medence a cél, akkor ez másfél-két év alatt sikerülhet” – mondta a Vlagyimir Putyin orosz államfő árnyékhadseregét szervező üzletember.

Bár Prigozsin szavai ellentétben állnak azokkal a hivatalos közlésekkel, amelyek igyekeznek azt sugallni, hogy már küszöbön a győzelem, azért az orosz politikusok tetteiből és nyilatkozataiból is az szűrhető le, hogy Moszkva is elnyújtott háborús konfliktusra számít. Dmitrij Medvegyev egykori orosz állam- és kormányfő, aki ma a Biztonsági tanács elnökhelyettese, rendületlenül járja a hadipari üzemeket, ahol arról beszélnek, hogy mindent elkövetnek a termelés felfuttatása érdekében. Prigozsin egyébként bejelentette, pár nappal ezelőtt a Wagner-csoport felhagyott a rabok körében végzett toborzással. Egyes források szerint ez egyáltalán nem igaz, sőt több jel utal arra, hogy a hadsereg is „ráfanyalodik” a rabokra: állítólag a fegyházakat járó toborzók azzal fenyegetik az elítélteket, ha nem vonulnak be „önként” akkor meghosszabbíthatják büntetésüket.

A vicces parancsnok

Prigozsin közben viccelni is próbált: azt állította, hogy amerikaiak milliói érdeklődnek a Wagner-csoporthoz csatlakozás iránt, s most azt tervezi, hogy egymillió amerikait vesz majd fel zsoldoshadseregébe. A vicc mögött azért némi valóság is rejtőzik: a Prigozsinhoz köthető közösségi profilokon egyre gyakrabban látható az a toborzó videó, amely azt kéri a „valódi amerikai értékeket” fontosnak tartó amerikai polgároktól, hogy csatlakozzanak az orosz haderőhöz, amely egyedüliként harcol az ördögi erők ellen. „Még az előtt csatlakozzanak, mielőtt túl késő lenne” – hangzik a videó utolsó mondata, miközben egy atom- vagy hidrogénbomba okozta robbanás képei láthatóak.

The Wagner group is trying to recruit American soldiers. ������������
Such a recruitment spot, which is supposed to encourage Americans, is spread on the Internet by bots, accounts related to Prigozhin, and Russian military blogs pic.twitter.com/XycaBZqb8A

— Belsat in English (@Belsat_Eng) January 31, 2023

Ahogy az oroszoknak, úgy Ukrajnának is kicsi az esélye a gyors győzelemre. Ott is fogynak a harcedzett katonák, s bár a nyugati országokban tízezer számra képzik ki az új katonákat, a most frontra vonultaknak alig lesz valós harci tapasztalatuk. Az is fontos, hogy ugyan a nyugati államok jelentős segítséget nyújtanak – több száz tankra számíthat Ukrajna és érkeznek az újabb légvédelmi eszközük is - ezekből továbbra sincs elég, s hosszabb időre lesz szükség a személyzet kiképzésére is.

AFP / HANDOUT / UKRAINIAN STATE EMERGENCY SERVICE

Miközben a harctereken belátható időn belül aligha történik áttörés, az oroszok folytatni fogják az ukrán infrastruktúra elleni rakéta és dróntámadásokat. Még akkor is, ha fogynak a célpontok és nő az ukrán légvédelem hatékonysága: az utóbbi napokban az érkező rakéták és drónok 80-85 százalékát lőtték le a légvédelmi egységek. És az is figyelemre méltó, hogy a legfontosabb célokat az oroszok már kilőtték, így gondjaik lehetnek az újabb célpontok kiválasztásával. Hasonló helyzetbe kerülhetnek, mint a nyugatiak 1999-ben Szerbiában: akkor a rombolás első fordulója után gyakorlatilag elfogytak a célok, és s NATO az újabb hullámokban már korábban lerombolt létesítményeket is újra megtámadott. Az oroszoknál az okozhat gondot, hogy a legjelentősebb célpontok – erőművek, elosztók – már alig működnek, jelenleg a kisebb és a lakott területek mélyén lévő erőművek látják el - súlyos nehézségek árán - az országot. Ezek lerombolása nehezebb és az „ár-érték arány” is romlik: jóval nagyobb a létesítmény lerombolásának a költsége, mint a rakéták okozta kár nagysága.