Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
"Már ahogyan kimondom, megizzaszt és a fejembe száll a vér" – fogalmaz Okihiro Terao, egy 82 éves japán férfi a CNN-nek, aki négyévesen csodával határos módon túlélte a hiroshimai atombomba-támadást, arról, hogy Vlagyimir Putyin atomfenyegetésével felmerül, hogy újra kelljen élnie még egyszer a rémálmot.
„Ez őrület, hogy Oroszország nukleáris fegyverek bevetésével fenyegetőzik” – mondja.
Amikor az ég elsötétedett
Vakító villanással és fülsiketítő durranással kezdődött – emlékezik vissza 1945 augusztus 6-ra. A lökéshullám a levegőbe repítette őt a testvérével együtt, a kitört ablakok üvegszilánkjai pedig a bőrükbe fúródtak, ennek helyei ma is látszódnak a testén. Amikor átjutottak egykoron nyüzsgő városuk romjain, akkor döbbentek csak rá, hogy ők a szerencsések közé tartoztak. „Tűz volt mindenütt, tűzviharrá vált a város” – idézte fel. Hozzátéve, sírva keresték édesanyjukat, aki a korábbi otthonukba ment néhány holmit elhozni, ami alig háromszáz méterre fekszik a robbanás közvetlen környezetében egyedül állva maradt Atombomba-dómtól (kiemelt képünkön). Úgyhogy elindultak az egyik testvérével és a nagynénijükkel a robbanás epicentruma felé. Közben megégett túlélők menekültek az ellenkező irányba, mindenhol tüzek lángoltak, az ég beszürkült és fekete színű eső eredt el.
A felismerhetetlenségig égett embereket visszaemlékezése szerint „szellemeknek” látta, akiknek ugyan emberszerű formái voltak, de a vonásaik már azonosíthatatlanok voltak, a fájdalomtól nyögve bukkantak elő a sötétből. Négyévesen ezt úgy élte meg, hogy ezek a szokatlan alakok biztosan nem lehetnek emberek. Végül, szintén csodának nevezhető módon megtalálták az édesanyját és hazamentek. „Anyukám legjobb barátai, ismerősei közül senki sem maradt életben, arról a környékről egyedül mi éltük túl. Szerencsésnek gondoltuk magunkat” – fogalmazott.
Másnap újra megpróbálták megtalálni egykori otthonukat, amely leégett, szinte „elpárolgott” a robbanástól. Nem is sejtve, hogy ezzel mekkora radioaktív sugárzásnak teszik ki magukat. Ugyanis az atombomba által azonnal megölt több tízezer ember az áldozatoknak csak egy része. Százezrek haltak meg a következő napokban, hetekben, hónapokban és években, akik megégtek és akik a sugárzásba haltak bele, amelynek a hatásait a világ akkor éppen csak elkezdte megismerni. Okihiro Terao mindkét testvérénél és az édesanyájánál is rákot mutattak ki, amiről úgy vélték, összefügg a sugárzással. A testvérei túlélték, az édesanyja viszont nem.
Aggódik
Közel nyolcvan évvel később Terao az ukrajnai háborúra és az orosz atomfenyegetésre gondolva ismét aggódik a világért. A világ hét legfejlettebb iparosodott országa (G7) közben éppen Hiroshimában tart csúcstalálkozót, ahol természetesen a háború is fontos téma. Az orosz atomarzenál a legnagyobb 4477 atomfegyverrel, ami megelőzi az Egyesült Államokat is, kérdés, hogy ahogyan az ukrajnai háború nem Putyin tervei szerint alakul, beváltja-e fenyegetését (a szakértők szerint erre kicsi az esély - a szerk.)
Mindenesetre az atomtudósokból álló amerikai tudományos szervezet, a Bulletin of Atomic Scientists januárban előrébb állította a végitélet órája jelzőjüket, amely azt jelöli, mennyire közel állunk egy atomháborúhoz. (100-ról 90 másodpercre az apokalipszist jelző éjféltől.)
Ez egy dilemma, amire nincs könnyű válasz – mondja arról, hogy miközben Kínának és Észak-Koreának is van nukleáris programja, Japán is megduplázná védelmi költségvetését. „Miért csináljuk még mindig ezeket a 21. században?” – kérdezi, hozzátéve vajon azelőtt fog-e meghalni, hogy lásson egy nukleáris fegyverek nélküli világot.
