Sajnos ez a téma sem ér véget a kutyaszarnál, bár a kollégának igazsága van. A kutyatartás az emberek egy résznél tragikus agysorvadást idéz elő.

A betegek egyik fajtája azzal intézi el azt a problémát, hogy a tetűfészek éjjel-nappal vonyít, hogy "persze hogy ugat, azért kutya". (Minősített eset: "juhászkutya", "jelzőkutya" - és mi az anyádért veszel olyat?) Viszont ha én felállítanék a kertben egy szalagfűrészt, és éjjelente dolgozgatnék vele egy kicsit, akkor teljesen hülyén nézne, amikor elmagyaráznám neki, hogy azért szalagfűrész, hogy üvöltsön. Még a tárcsákat is megmutatnám pedig, látja, ez ilyen fajta, különösen zajos, főleg amikor fémet vágnak vele.

A másik fajta debil úgy gondolja, nem baj, ha a blöki kijár az utcára, úgyis hazatalál, és különben se bánt. Ez mellesleg ütközik az összes helyi állattartási rendelettel, plusz kormányrendelet is van rá, de hát azt leszarjuk. Aztán amikor a blöki mégse talál haza, mert mondjuk megetették fagyállóval, ráhúzták a kormányt, vagy elvitte a sintér, akkor meg csodálkozik, milyen emberek vannak, mennyire intoleránsak, hogy nem akarják kóborló kutyák között sétáltatni a gyereküket.

Ja persze, tudom, nem a kutya a hibás. A szalagfűrész se, meg a fagyálló se.