Mindenekelőtt temessük el ünnepélyesen az Ellenzéki Megállapodást. Siratni felesleges. Mivel a kétszereplős szövetség egyik tagja időközben gyakorlatilag feloszlott, az újratárgyalás elkerülhetetlen.

Amikor Gyurcsány Ferenc október 23-án – nehezen vitatható logikával – egy új, mindenkitől független miniszterelnök-jelölt megnevezését vetette fel, Bajnai Gordon agyán biztosan átfutott a gondolat: ez lehetnék én, ha nem lennék már itt. Ha nem lett volna ez az egész egyéves, béna sántikálás egy rakás beszámíthatatlan, szanaszét nyilatkozó és cselekvő, a bokájába csimpaszkodó amatőrrel, akkor most ő lenne az első, aki eszébe jutna a tanácstalan baloldalnak. Mostanra viszont a vezetői képességei kissé megkérdőjeleződtek, az meg pláne rossz ötletnek tűnik, hogy ezt a rakás beszámíthatatlan stb. amatőrt bevigye magával a kormányba. Úgyhogy ő már legfeljebb szavazhat, hogy kit hívjanak meg negyediknek a buliba.

Oké, voltak ott még páran, de Kuncze Gábort azért hadd ne számoljam játékosnak. A harmadik, akár tetszik, akár nem, Gyurcsány Ferenc. A feketeseggű. Akit pár hete még visszavonulásra kértek, mert többet visz, mint amennyit hoz. Ez meg közben egészen felszívta magát, legfőképp azzal, hogy mondja, amit épp gondol. És lassan joggal kérdezhet vissza: miért, Gordon, te mennyit is hozol név szerint? Aztán lehet mutogatni a bizonytalanokra, hogy ők állítólag bajnaisták, de hát az a helyzet, hogy azok ott még mindig bizonytalanok, pedig lett volna egy évük fellelkesedni.

De nem nagyon volt miért, lássuk be. És nem biztos, hogy ezt érdemes a birka nép számlájára írni, amelyik nem ismeri fel a Válságkezelő Miniszterelnök ágaskodó alkalmasságát, hogy bevett politológiai szakkifejezéssel éljek. Akár az is lehet, hogy a magyar választó tanult a fülkeforradalomból. Akkor elhitte, hogy csak egy a fontos: ezek tűnjenek el. Aztán ez lett belőle. Most megint ennyi a jelszó, és lehet, hogy az már nem elég.

Találjuk ki Magyarországot

Nem mintha nem volna életbevágó, hogy ezek eltűnjenek, mielőtt ellopják a napot, a holdat és a csillagokat is, illetve titokban felépítik a halálcsillagjukat Felcsúton. Az addig rendben van. De kéne most már pár szó arról, hogy utána mitől nem lesz még rosszabb.

Programocskák, azok vannak, de nehéz megítélni például, hogy ha az ellenzéki tömb most vasárnap nyerne, akkor az MSZP ötletei valósulnának meg, mondjuk a garantált alapjövedelem; vagy a PM ötletei, például a garantált alapjövedelem plusz beatdalok Hugo Chavezről. Esetleg Bajnai Gordon érvényesülne, és ez a másik kettő meg mondana egy beszédet, hogy hahaha, hazudtunk, nincs is ingyenebéd.

Mit tehet ebben a hülye helyzetben, aki még mindig bizonytalan? Csóválhatja a fejét a balfaszkodás láttán és kivándorolhat, vagy élhet a lehetőséggel. Az ellenzéki pártok legnagyobb problémája ugyanis az, hogy a helyezkedés közben nem marad idejük egy kis dombra lecsücsülni, körülnézni, és elgondolkodni azon, milyen Magyarországot akarnak a mai helyett. Tehát jó eséllyel lecsapnak bármilyen épkézláb gondolatra, azzal is megvan a napi kontent.

Ezzel szemben a magyar polgároknak egy csomó érdekes és közhasznú ötlete van, akár országos intézkedésekre, akár csak építeni helyben végre egy játszóteret. Ebben az országban 2008-ban például összeült néhány közgazdász, kinevezték magukat Reformszövetségnek, és nemhogy nem tudta őket a Gyurcsány-kormány figyelmen kívül hagyni, de hamarosan Bajnai-kormány lett belőle, amely egyenesen meg is valósított az elképzeléseikből ezt-azt. És itt működött a VEKE is, ahol lelkes buszrajongók terveztek menetrendet a BKV-nak és a BKV helyett, ami szintén valóra vált.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere kifejezetten utálja, sőt üldözi a magánkezdeményezést, ezért is kellene megszabadulni ettől a rendszertől. Az ellenzék viszont magától semmit nem tud kitalálni, mert hiányzik ehhez a szürkeállomány. A legtöbb, ami elvárható tőlük, hogy puszta önérdekből összegyűjtik a mások javaslatait, és azzal próbálnak ékeskedni. Nincs is más lehetőségük, mint a crowdsourcing. Képlékenységük, ürességük esély: most írhat helyettük programot, akinek van kedve. Nem kell velük boltolni, elég közzétenni. Hárman fognak utána kapni, ha ennyire még futja az eszükből, hiszen egymással is versenyben állnak, és minden épkézláb gondolat kell a tárba. Lehet, hogy ellopják, meghamisítják, leveszik belőle a százalékokat, saját találmányként adják elő, de az is lehet, hogy valamit végül megcsinálnak belőle, és akkor egy kicsit mindenkinek jobb lesz.

De a legvalószínűbb persze az, hogy nem képesek megszervezni egy nemzeti konzultációt. Pedig nekik aztán tényleg szükségük volna rá.