Az Európai Unió egy úgynevezett klímarendelettel – az európai zöld megállapodás részeként – kötelező célként tűzte ki magának, hogy 2050-re elérje a klímasemlegességet. Ehhez a következő évtizedekben jelentős mértékben kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok jelenlegi kibocsátási szintjét. A klímasemlegesség felé tett lépésként az EU 2030-ra ambiciózus éghajlat-politikai célokat is megfogalmazott, és vállalta, hogy 2030-ig legalább 55 százalékkal csökkenti a széndioxid-kibocsátást.

A GKI Gazdaságkutató Zrt. keddi közleményében arról írt, hogy a modelljük alapján, több vizsgált forgatókönyv közül,

Magyarország még a legoptimistább becslés szerint sem tudja teljesíteni az EU által elvárt kibocsátási szintet 2030-ra. Ugyanis a forgatókönyv szerint (amely gyors gazdasági növekedéssel számol és a jelenleg érvényes kormányzati döntéseket is tartalmazza) a csökkenés mindössze 34 százalékos lesz 2030-ra az elvárt 55-höz képest.

A GKI szerint az uniós elvárást csak a villamosenergia-termelés ágazat teljesíti (–63%), de megközelíti még a feldolgozóipar is (–43%). Itt fontos kiemelni, hogy ebben a szektorban jelentős a multinacionális vállalatok és a beszállítóik aránya, ahol a költséghatékonyság és a megfelelő tőke jelenléte miatt gyors az energiamegtakarító technológiák terjedése – írták. A többi ágazat (szállítás, építőipar, kereskedelem stb.) esetében viszont nemhogy nem látszik esély a kvóta megközelítésére, a kibocsátás – a 1990-es értékhez képest – még emelkedni is fog szerintük. A GKI úgy véli, hogy

ezekben a szektorokban jelentős kormányzati beavatkozásra lesz szükség, ha az állam teljesíteni kívánja az uniós klímacélt.

A háztartásoknál a kibocsátás várható csökkenése 19 százalékra tehető 1990 és 2030 között, ami jó eredmény szerintük, de az elvárt 55 százaléktól ez is elmarad. A GKI szerint ez a teljes magyar kibocsátásra is jelentős hatással van, mivel a modell adatai alapján a háztartások súlya 2030-ban már 37 százalék lesz az összes kibocsátásból. Nagyvonalú, az energiahatékonyságot (szigetelés, régi kazánok cseréje stb.) ösztönző állami és EU-s támogatások, beruházások nélkül jelentős csökkenés nem várható a háztartási szektorban sem – figyelmeztettek.

A GKI szerint a teljesebb kép érdekében érdemes az 1995-ös adatokat is összehasonlítani a 2018-ban kapott adatokkal. Ennek oka, hogy a rendszerváltást követően a magyar gazdaság jelentősen átalakult, aminek hatására 1990 és 1995 között 15 százalékkal csökkent a CO2-kibocsátás. Ha az 1995-ös értékhez viszonyítunk, akkor a csökkenés már közel sem olyan jelentős 2018-ra (–4%). Ennek egyik oka, hogy a vizsgált időszakban 77 százalékos volt a reál GDP növekedése. Csökkent a feldolgozóipar és az energiaszektor CO2 kibocsátása (15 és 36 százalékkal), ellenben jelentősen, több mint négyszeresére nőtt az építőiparé, és közel háromszorosára emelkedett a kereskedelemé. Emellett másfélszeresére a szállításé, valamint ezeknél enyhébben (+18%) a háztartások kibocsátása. A maradék iparágak és szektorok kibocsátása minimálisan (–1,5%) csökkent, de a GKI szerint itt fontos kiemelni, hogy az állami szektorokban (oktatás, egészségügy stb.) zajló energiamegtakarító, így pedig CO2-csökkentő beruházások hatása jelentős volt (–40%).