Az elefántokat az agyaruk miatt gyilkoló orvvadászat vezetett az agyar nélküli elefántok kifejlődéséhez egy új tanulmány szerint, amely a Science című tudományos lapban jelent meg. A bizonyítékok azt mutatják, hogy az ember "szó szerint megváltoztatja a vadon élő állatok anatómiáját" – idézte a tudósokat a Guardian.

A kutatók azt vizsgálták, miért születnek a mozambiki Gorongosa nemzeti park nőstény elefántjai gyakran agyar nélkül, és arra jutottak, hogy nagyon elterjedt egy, az agyar hiányát okozó, korábban ritka génváltozat az afrikai elefántok egyes csoportjaiban. Ezt pedig az okozta, hogy az orvvadászok rengeteg állatot öltek meg az agyaruk miatt, vagyis az elefántcsont utáni tömeges hajsza befolyásolta a génállományt.

A mozambiki polgárháború (1977–1992) az harcoló felek az elefántállomány 90 százalékát irtották ki, hogy a leölt állatok agyarának értékesítéséből finanszírozhassák a háborút. Az agyar nélküli elefántokat nem bántották, ezzel valószínűbb lett, hogy az agyartalan állatok szaporodnak, és így a hiányt okozó génváltozatot örökítik tovább.

Néhány generációval később még mindig látható a hatás a nemzeti parkban élő 700 elefántból álló csoportban. Robert Pringle, a Princeton Egyetem evolúciós biológusa, a tanulmány vezető szerzője szerint ez bizonyítja, mekkora hatása van az emberi beavatkozásnak a természetre.

A kutatócsoport azt gyanította, hogy az agyarhiánynak genetikai oka van, és mivel ritkán fordult elő hímeknél, úgy gondolták, köze van az állat neméhez. Az elemzés az x kromoszóma néhány génjére mutatott rá, amelyek közül az egyik a fognövekedésben játszik szerepet.

A szóban forgó gének közül egynek vagy többnek a mutációja végül megvédte a nőstény elefántokat az orvvadászattól, de a hímekre végzetesnek bizonyult, mivel károsan befolyásolta a méhen belüli fejlődésüket.

Az agyar nélküli anyák hím elefántborjainak körülbelül fele hordozza ezt a genetikai mutációt, ami azt jelenti, hogy az orvvadászattól erősen sújtott csapatokban jelentős hímhiány alakul ki.

Idővel azonban ez a probléma meg fog oldódni: az 1990-es években a kihalás szélére sodródott populáció két évtizeden át növekedett, és mára több mint háromszorosára nőtt. "Azt várjuk, hogy a tanulmányozott populációban visszaszorul a szindróma előfordulása" – magyarázta Pringle.