Az egyre ősziesebb időjárás miatt már kevésbé kell jelentős szúnyoginvázióra számítani a mostani áradás után – nincs akkora felmelegedés, mint a tavaszi vagy a nyári árvizek idején szokott lenni –, de nem nyugodhatunk meg teljesen. Az 53 hazai csipőszúnyogfaj közül jó tucatnyi még most is képes lehet kifejlődni az ártereken – monda a HVG-nek Soltész Zoltán, HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont entomológusa (rovarásza).

Ennél biztosabb előrejelzést aprólékosabb vizsgálatok nélkül nem lehet mondani, a rovarász még az ilyenkor szokásos mintavétel után is csak körülbelüli becsléssel szolgálhat. A szakember ilyenkor az ártéren maradt víztestekben vizsgálja, mennyi lárva fejlődik, a napokban sort is kerít rá.  

Nem csak ezért van azonban némi esélye annak, hogy szeptember végén is szúnyogcsípések miatt vakarózzunk: korábbi vizsgálatokból az is kiderült, hogy hosszabbodik a szúnyogszezon, az új inváziós fajok pedig akár új betegségeket is hozhatnak: 

Ezért sem mindegy hogyan lépünk fel ellenük, bár a most elterjedt kémiai gyérítési módszernek több hátránya is van. Például jelentős járulékos károkat okoz a többi rovarfaj populációjában is. A közelmúltban Debrecenben végeztek ezzel kapcsolatban vizsgálatot, amelynek szomorú eredménye lett:

katicák, fátyolkák, fürkészdarazsak és egyéb ízeltlábúak estek áldozatul a méregnek, szúnyog pedig alig.  

Az itthon leginkább szúnyoggyérítésre használt kémiai hatóanyag a deltametrin néven ismert idegméreg. Eredetileg mezőgazdasági rovarkártevők gyérítésére fejlesztették ki, de amikor a csípőszúnyog ellen alkalmazzák, a növényvédelemben megszokotthoz képest kisebb dózisban juttatják ki. Soltész Zoltán szerint ezzel igyekeznek biztosítani a szelektivitást, vagyis hogy csak a célzott, kisebb rovarokat, jelen esetben a csípőszúnyogokat gyérítsék, a nagyobbak pedig megúszhassák.  

Máté Péter

Ez azonban nem minden esetben jön be. A kisebb dózis, amely a csípőszúnyogok esetében még halálos, nem feltétlenül végez azonnal a nagyobb rovarokkal, de károsíthatják őket. A kutató emlékeztetett arra, hogy szúnyoggyérítéskor a méhészeket is tájékoztatják, hogy mikor zárják el a méheket. Esetükben ugyanis bár nem biztos, hogy egy adott méhecskét rögtön megöl a szer, megzavarhatja a tájékozódóképességét, vagy legyengítheti. Így nem talál, nem ér vissza a kaptárba, ami közvetetten a pusztulását okozhatja.

Csakhogy a vadon élő méheket, beporzókat nem tudják értesíteni: nincs senki, aki őket biztonságos helyre zárja.  

Emiatt is szorgalmazzák többen a biológiai gyérítés minél szélesebb körű alkalmazását. Ebben az esetben a Bacillus thuringiensis israelensis alfajának talajlakó baktériumok toxinja a hatóanyag. Ezt a fehérjét abba a vízbe juttatják, ahol a csípőszúnyogok lárvái fejlődnek. A toxin az aktívan táplálkozó (I., II.  és III. lárvastádiumban lévő) szúnyoglárvák bélrendszerén keresztül hat, és pusztítja el őket, ám az utolsó, IV. lárvastádiumban, illetve báb állapotban már nem hatásos.  

Ennélfogva a biológiai védekezés összetett, komolyabb szakmai felkészültséget, több pénzt és embert igényel, mint a vegyi anyag permetezése: 

• drágább maga a szer, 
• fel kell térképezni azokat a víztesteket, amelyekben a lárvák fejlődhetnek, 
• idejében kell kijuttatni a hatóanyagot. hogy még a megfelelő lárvaállapotban érje a szúnyogokat, amihez 
• folyamatosan figyelni kell az időjárás- és vízállásjelentést, 
• az adott víztestnek megfelelő dózisban kell alkalmazni, olyan apróságokra is odafigyelve, hogy mekkora a víztest szervesanyag-tartalma (ha magasabb, akkor nagyobb dózis kell), ráadásul 
• ezek a víztestek sokszor nehezen megközelíthetők, a szer kijuttatáshoz így több emberi erőforrásra, esetenként célgépekre is szükség lehet. 

A kutató hangsúlyozta, hogy nagyon fontos az időzítés: az árvizek visszahúzódása után, ha megfelelő a hőmérséklet: „ketyegni kezd az óra az ártereken”, és fejlődésnek indulnak a szúnyoglárvák. „Ha még lárvakorban sikerül megfogni a populációrobbanást, akkor nem lesz kifejlett szúnyog, amely csípne, és okozna problémát az általa esetleg hordozott kórokozók révén”. És persze a vegyi gyérítés is mellőzhető.  

A biológiai módszer alkalmazása azonban még gyerekcipőben jár itthon, és bár a tendencia jó, az érintett területeknek csak néhány százalékán jellemző. Még nem tartunk ott, hogy számottevően átvenné a kémiai gyérítés szerepét, pedig a szakemberek évek óta szorgalmazzák a váltást. Már négy éve is arról írtunk, hogy a biológiai módszer meghonosítására bőven lett volna lehetőség, de mégsem lett így. 

A biológiai gyérítésnek is vannak ugyanakkor kockázatai. Soltész Zoltán szerint a toxin más, vízben élő rovarlárvákra – például a vízben fejlődő légylárvákra – is kedvezőtlen hatással lehet, de összességében jóval szelektívebb, kisebb valószínűséggel fenyegeti kevesebb faj kevesebb egyedét, mint a kémiai megoldás. Bár maga a szer drágább, hosszabb távon mégis jobban járunk vele, főként, ha hozzászámoljuk a kémiai szerekkel okozott ökológiai károkat.  

Amelyekkel szemben ráadásul ellenállóvá is válhatnak, sőt váltak is már a szúnyogok: a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának kutatói a közelmúltban számoltak be arról, hogy a hazai szúnyogok egyes fajainál kimutatták kémiai gyérítőszerrel szembeni rezisztenciagént.

AFP / DPA / Felix Kastle

„Ezen nem kell csodálkozni, évente többször is kijuttatjuk ugyanoda ugyanazt a szert, ami egyfajta szelekció: azok az egyedek élnek túl, amelyek immúnisak rá. Ily módon saját magunk gyakorlunk szelekciós nyomást a szúnyogfajokra, amivel fel tudjuk építeni és szaporítani a rezisztenciagént.“

„Rezisztencia a biológiai módszerrel szemben is kialakulhat, de ezt még nem alkalmazzuk olyan mértékben, hogy valós problémát okozzon“ – mondja a kutató, aki szerint ezért is érdemes integrált módon végezni a szúnyoggyérítést. Vagyis ahol lehet, a biológiai módszert alkalmazni, de nem elvetni teljesen a kémiait, hogy ha szükséges – például egy komolyabb, a rovarok által terjesztett kórokozó járványa esetén –, be lehessen vetni azt is.  

Milyen volt az idei szúnyogszezon? 

Bár idén a tavasz és a nyár eleje viszonylag csapadékos volt, a rendkívül száraz júliusi és augusztusi időszakban a kutatók vizsgálatai alapján számottevően csökkent a szúnyogok száma. Sokan azonban alig vették észre ezt. Főként a települések kertes házas övezeteiben panaszkodtak sokan az alig észrevehető hangú, nappal is támadó kisebb vérszívókra, amelyeket lecsapni is nehezebbnek tűnt, mint a megszokott fajokat. 

Ezek már az inváziós fajok egyedei, amelyek eredeti élőhelyén is hasonló meleg van, mint nálunk nyáron: jól bírják a hőséget, akár egy kertben kint hagyott törött cserépben megmaradt vízben is ki tudnak fejlődni: 30-35 fokos hőségben némi szerves törmelék jelenlétében ehhez akár nap is elég lehet.

A kutatók is azt találták, hogy míg a hazai szúnyogfajok egyedszáma rendkívül lecsökkent az idei aszályos nyáron, az inváziós fajok egyedszáma – bár szintén csökkent –, annál kisebb arányban esett vissza. Elég jelentős mennyiség maradt belőlük – mondta Soltész Zoltán.