Az évezred legjobb sorozatai, 19. rész: Breaking Bad
Mit tesz egy mintaférj és tisztességes családapa, ha rákos betegségben szenved, de szeretne méltó örökséget hagyni maga után? Ha Walter White-nak hívják, és kémiaórájára járt egy Jesse Pinkman nevű piti díler, akkor elkezdi felépíteni a drogbirodalmát. Az új tévés aranykor egyik első sikersorozata, a Breaking Bad a második helyig kúszott az 1080p Top 20 listán.
“Chemistry is (...) the study of change”
- Mi legyen, talán a Walmartba még elmehetünk eladónak?
- Vagy vegyünk egy lakókocsit, és kezdjünk el metamfetamint főzni.
A legenda szerint egy ehhez hasonló telefonbeszélgetés után született meg a Breaking Bad alapötlete Vince Gilligan fejében. Barátjával, a sorozatban később több részt is író Thomas Schnauzzal egy újabb bebukott projekt felett keseregtek, amikor épp vezető hír volt Amerikában az apa, aki otthonában rendezett be droglabort, de a füsttel megmérgezte saját gyerekeit.
Az X-akták-epizódok írásával rengeteg hasznos tapasztalatot szerző Gilligannek több se kellett: megírta a sztorit a hétköznapi, átlagos figuráról, aki egyik napról a másikra úgy dönt, letér a jó útról, és bűnözővé válik.
Igen ám, de a tévéipar akkor még egyáltalán nem olyan hősöket szeretett, akik a részek alatt komoly változáson esnek át. A morális aggályokat felvető főhősökkel akkor már megbékéltek a tévécsatornák, hála Tony Sopranónak vagy Don Drapernek, de az még elképzelhetetlen volt, hogy a nézők egy olyan figurával azonosuljanak, aki egyszerű kémiatanárból kegyetlen alvilági figurává növi ki magát.
Ennek tudatában nem is meglepő, hogy sorban utasították vissza a Breaking Bad ötletét, az HBO és az FX sem akart kockáztatni. Végül a CBS vette meg jogokat, de akkoriban ez bevett szokás volt, számos könyv maradt náluk a fiókban. Úgy tűnt, az épp elég forradalom volt a sorozatok világában, hogy egy főhős hazudik, vagy rossz döntéseket hoz, senki nem akart kockáztatni egy olyan főszereplővel, akinek már semmi sem szent.
A Mad Mennel a saját gyártású szériák élvonalába robbanó AMC-nél azonban másképp gondolkodtak. Nekik nem volt féltenivalójuk, és pont olyan sorozatra vágytak, amely szembemegy az elvárásokkal. A házasság megszületett az AMC és Gilligan nagy drámasorozathoz képest kicsi (5-6 fős) íróstábja között, de egy ponton még komoly fenntartásai voltak a megrendelőknek. A Walter White szerepére kiszemelt Bryan Cranston, akit Gilligan még az X-akták egyik epizódjából ismert, mindenki tudatában egy szitkom-színészként élt a Már megint Malcolm miatt. Azonban Gilligan kiállt a döntése mellett, mivel azt az elvet vallotta, hogy a jó vígjátékszereplő jól játszik drámát is. A húzás nagyon is bevált, hiszen Cranston mellett például az akkor még csak komikusként ismert Bob Odenkirk is bizonyította Saul Goodman, a simlis ügyvéd szerepében, hogy nem csak nevettetni tudja a nézőket.
De a többi főszereplő sem számított enyhén szólva nagyágyúnak: a Walter feleségét, Skylert játszó Anna Gunn, a fiukat, Walter Jr.-t alakító RJ Mitte, vagy Walter drogelhárításnál dolgozó sógorát, Hanket megformáló Dean Harris mind a sorozatnak köszönhetően lettek sztárok. Egy valaki azonban még kellett ahhoz, hogy a gonosszá váló főhős ellensúlyt kapjon: a sorozat elején piti drogdílerként megismert, majd Walttal kész drogbirodalmat felépítő Jesse Pinkman talán minden idők egyik legkedveltebb “rossz hőse” lett, hála Aaron Paul játékénak.
Végül még egy véletlen vagy szerencse kellett ahhoz, hogy az első évad a ma ismert színvonalon induljon: egy adókedvezménynek köszönhetően végül nem Kaliforniában, hanem a déli Új-Mexikóban indult a forgatás. Ennek köszönhetően pedig egy, a tévéképernyőn addig kevésbé ismert, kihalt, sivatagi, a forróságtól szinte folyamatosan izzó hátteret kapott a Breaking Bad drámája, ami utólag, nyugodtan kijelenthetjük, kulcsfontosságú volt a sorozat óriási sikerében.
“I’m not in danger, Skyler. I am the danger”
Hogy mit is tanult Gilligan az X-aktákban, az már az első részben is világosan látszott. A Breaking Bad-részek az X-akták formaiságára épültek (3-5 perces cold open, aztán kb. 4 fontos jelentre bontható cselekmény), de ezt a sémát egészen forradalmi magaslatokba emelték az alkotók. A sorozat öt évadából kapásból fel lehetne sorolni tíz olyan nyitányt, amelyek minden idők legjobb cold openjei között vannak, nem beszélve arról, hogy a Breaking Bad hozta a divatba a teljes évad témáját, és lezárását sejtető nyitó képsorokat.
Az első részekben, ahol a főszereplő Walter White megkezdi átalakulását (I am awake), talán még nem tűnt fel a nézőknek a sztori sodrása miatt, hogy nemcsak a cselekmény, hanem a képi megvalósítás terén is mindaddig ismeretlen mélységeket hozott a Breaking Bad. A védjegyszerű alsó beállítások, vagy a mozit idéző nagytotálok miatt máig etalonként emlegetik a szériát (itt egy nagyszerű gyűjtés néhány felejthetetlen beállításból).
Az első, még kissé komikus felhangokat kapó évad után aztán Gilligan és csapata véghez vitte tervét, és évadról évadra sötétebb fordulatokkal haladt a végkifejlet felé. A gyáva, és visszahúzódó Waltból kegyetlen, számító figura lett, a tét pedig egyre csak növekedett, hiszen a második évadtól kezdve már nem csak a család jóléte, hanem Új-Mexikó drogtérképének átalakítása lett a cél. Egyre jobb mellékszereplők kerültek elő, hiszen a sorozat állandó humorfaktora, a később saját szériát kapó Saul Goodman (Bob Odenkirk) mellett Gus Fring (Giancarlo Esposito) személyében a tévétörténelem egyik legkülöncebb gonoszát kaptuk, nem beszélve a problémamegoldó Mike-ról (Jonathan Banks), aki Jesse mellett talán a legnagyobb közönségkedvenc lett.
A Breaking Bad tehát egyetlen résszel sem adott a színvonalból, de azért az AMC-nek így is voltak félelmei. A Waltból Heisenberggé alakuló főhős ugyanis egyre súlyosabb döntéseket hozott, egyre arrogánsabbá vált, így a csatornánál attól féltek, a jóérzésű nézők egyszerűen elpártolnak a sorozattól. De nem így történt, hiszen hiába vallotta később maga Giligan is, hogy az ő fejében már rég nem volt szimpátia a főhős iránt, a nézőket a Walt személyiségében lévő kettősség nyűgözte le. Mintha tettei ellenére mindenki bízott volna abban, hogy maradt még valami emberség benne. Ehhez persze Cranston elképesztő játéka is kellett, de mire az utolsó évadához érkezett a sorozat, mindenki azon tűnődött, vajon Walter megússza-e.
Gilliganék azonban rég, már a sorozat kezdeti fázisában tudták a választ. A Breaking Badet talán az is kiemelkedővé tette, hogy a részekben végig tapintható volt, hogy itt nem lesz mismásolás, ez a negatív felemelkedés-történet a konkrét lezárás felé halad. Olyan lezárás felé, amit Gilligan könnyek között írt. A két főszereplő pedig, láthatóan meghatódva, egyszerűen tökéletesnek nevezte a finálét már első olvasásra.
A stáb amúgy is az átlaghoz képest jobban egymásra talált, talán annak is köszönhetően, hogy Gilligan nem vezetőként, hanam csapattagként hozott döntéseket. Az utolsó felvett jelenet (az Ozymandias legendás cold opene) után akkor buli kerekedett, hogy Cranston és Aaron Paul is BB-s tetoválással gazdagodott. De érdemes véggnézni az egyik stábtag, Andy Voegeli kulisszák mögött készült képeit arról, milyen hangulat is uralkodott a forgatáson.
“I’m not in the meth business. I'm in the empire business”
| 1080p Top 20 |
Tizenhat év nem sok idő, ha egy évezredről beszélünk, mégis úgy gondoljuk, a sorozatok legújabb aranykorában eljött az idő egy összegzésre. Persze egy ilyen lista csak szubjektív lehet – hogy mi alapján válogattunk, azt itt írtuk le. A sorozat eddigi részei: 20.: Szívek szállodája, 19.: Orange Is the New Black, 18.: Híradósok, 17.: BoJack Horseman, 16.: Szex és New York, 15.: Deadwood, 14.: Foglalkozásuk: amerikai, 13.: Mad Men, 12.: Louie, 11.: South Park / Family Guy, 10.: Trónok harca, 9.: Oz, 8.: Sírhant művek, 7.: Jóbarátok, 6.: Maffiózók, 5.: Lost, 4.: The Office, 3.: Az ítélet: család |
Ahhoz, hogy kimondhassuk, a Breaking Bad évadról évadra magasabbra tette a lécet, elég megnéznünk a sorozat Metacritic-értékeléseit. Az első évad 73%-os teljesítményét egy 84%-os második és egy 89%-os harmadik követte, az utolsó két évad pedig a maximumra pörgette a kritikai rajongást, és 96, illetve 99 százalékkal zárta a történetet. Utóbbival a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült, mint minden idők legmagasabban értékelt tévésorozata. A Rolling Stone magazin úgy helyezte harmadik helyre a minden idők 100 legjobb sorozatát listázó cikkében, hogy a top 10-ben nem volt nála frissebb széria.
Az ötödik évad Ozymandias című epizódja egyedülálló módon a mai napig 10-es értékelésen áll az IMDb-n, és olyan írólegendák fejezték ki a sorozat iránti rajongásukat, mint Stephen King vagy George R. R. Martin. A Trónok harcáért felelős történetmesélő pont az említett epizóddal kapcsolatban említette meg, hogy a főszereplő Walter White "nagyobb szörnyeteg Westeros összes lakójánál". Sir Anthony Hopkins egészen odáig ment, hogy levélben fejtette ki Bryan Cranstonnak, hogy két hét alatt ledarálta az egész sorozatot, és az egész stáb dicsérete mellett kifejetette, hogy nem látott még soha jobb alakítást, mint amit Cranston művelt.
Az első négy évad másfél-kétmillió közötti nézőátlagához képest a két részre bontott ötödik szezonra elképesztő számokat hozott a sorozat: az utolsó nyolc epizód premierjét közel 6 millióan, a finálét pedig 10,28 millióan nézték élőben. Hat év alatt 14 Emmy-díjat söpört be a Breaking Bad, ebből kétszer hozta el a legjobb drámai sorozat díját, de Bryan Cranston 4, Aaron Paul 3, Anna Gunn pedig 2 színészi elismerést is begyűjthetett a gálákon.
Nem sokat váratott magára a franchise-osítás sem. Még az ötödik évad közben bejelentették, hogy remake készül a sorozathoz a latin-amerikai nézők számára – ebből lett az egy évadot megélt, a legtöbb beszámoló szerint nagyon gagyi Metástasis, amelynek készítői annyira komolyan vették a remake fogalmát, hogy főszereplőinek is olyan neveket adtak, mint Walter és Cielo Blanco (Walter és Skyler White) vagy Saúl Bueno (Saul Goodman).
De azért valami jó is származott az univerzumépítés gondolatából: az AMC már másfél évvel a Breaking Bad fináléját követően műsorra tűzte a Better Call Sault, ami hat évvel a BB előtt játszódik, és Saul Goodman eredetét kutatja, egy másik népszerű karakter, Mike Ehrmantraut részvételével – mindkét szereplőt az eredeti színészek alakítják.
“Say my name”
De Bob Odenkirk és Jonathan Banks mellett a többi színész sem panaszkodhat a sorozat utáni helyzetére.
Bryan Cranston gyakorlatilag A-listás hollywoodi sztár lett, aki két ikonikus sorozat után akár végleg hátat fordíthat a kisképernyőnek. A 60 éves (mennyi?!?) színész korábban még csak kis mellékszerepek kapott olyan filmekben, mint a Ryan közlegény megmentése vagy A család kicsi kincse, 2011-től azonban már fokozatosan egyre fontosabb karaktereket bíztak rá, például a Drive, Az emlékmás vagy Az Argo-akció című filmekben. Igazi főszerepet először a 2014-es Godzillában kapott, egy évvel később pedig már Oscarra jelölt alakítást nyújtott a Trumbo című hollywoodi metafilmben.
Aaron Paul karrierje ha nem is ennyire, de szintén beindult a sorozat hatására, elsőként a Need for Speed-film főszerepében láthattuk a moziban, de feltűnt a Ridley Scott-féle Exodusban és az Eye in the Sky című drónfilmben is. Jelenleg két tévésorozatban remekel: a BoJack Horsemanben a címszereplő betolakodó haverjának, a Jesse-hez kicsit hasonlító, addiktív Todd karakterének hangját kölcsönzi, de hús-vér szerepben is megjelenik a Hulu kritikailag is elismert sorozata, a vallási témákat boncolgató The Path főszerepében.
Nem ment ilyen egyszerűen viszont a sorozat női főszereplőjeinek. A Skyler szerepében rengeteg rajongó unszimpátiáját kiváltó Anna Gunn még keresi az útját, legnagyobb vállalása Clint Eastwood Sully című friss filmjében volt, a húgát alakító Betsy Brandt pedig csak egy közepesen jó kritikákat kapó CBS-sorozatban, a Life in Piecesben talált magának állandó munkát. De nagyon úgy tűnik, hogy Giancarlo Esposito vagy a Hank szerepében óriásit alakító Dean Norris is visszatért a megbízható karakterszínész örök kategóriájába.
Rendezők terén ugyan nem villantott túl sok nagy nevet a Breaking Bad, de egyvalakit mindenképp ki kell emelni. A Beépülve és a Looper című filmjeivel akkor már befutott Rian Johnson (aki azóta a Star Wars 8 rendezői székét is megnyerte magának) összesen három epizódot rendezett, de azok közt ott volt a széria legobbnak (Ozymandias) és legrosszabbnak (Fly) tartott része is.
"Shut the fuck up and let me die in peace"
Az évezred legjobb sorozatai, 18. rész: Az ítélet: család
Idióta, elkényeztetett, gazdag család, de egyszerűen imádtuk őket. A Bluth famíliát bemutató széria hihetetlen tempója és felejthetetlen karakterei miatt messze az évezred eddigi legjobb komédiája. Az 1080p Top 20 dobogójának legalsó fokára az Arrested Development, vagyis Az ítélet: család került.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
