Kezdjük történetünket…

“Mindig is akartam egy műsort egy gazdag családról, akik elvesztik a pénzüket, és mivel korábban mindent meg tudtak venni, sohasem nőttek fel igazán. Amikor beköszönt ez a kijózanodás az életükben, muszáj lesz jobban megismerniük egymást.”

Mitchell Hurwitz régóta dédelgette Az ítélet: család alapötletét, de eredetileg New Yorkba álmodta meg a történetet. Azonban időközben megjelent Wes Anderson kultfilmje, a Tenenbaum, a háziátok, és Hurwitz rájött, csak ezt ismételné meg. De egyszer csak befutott az utóbbi időben kvázi Budapest díszpolgárává váló Ron Howard ötlete, hogy a hagyományos, több kamerával, közönség előtt felvett komédia helyett csináljanak egy olcsó, gyors, egy kamerával felvett sorozatot.

Mai szemmel nézve ennél jobban nem is dönthettek volna. Ahelyett, hogy napokig csiszolgatták volna a poénokat, az epizódok óriási tempóban készültek. De nem csak a készítés üteme volt gyors, mert maguk az epizódok is addig soha nem látott számú jelenetből álltak. Az addig az amerikai tévéiparban etalonnak és forradalminak számító Seinfeld-epizódokban harminc snitt volt, ehhez képest az Arrested Development átlagban hatvan (!) jelenetnél állt meg 21 perc alatt.

De nem kell a számokat böngésznünk ahhoz, hogy rájöjjünk, ez a sorozat terepet adott egy egészen másfajta komédia-felfogásnak. Mivel nem hagytak időt a poénok leesésének, az epizódok pihenő nélkül adagolták a jobbnál jobb gegeket. Egy Arrested-rész végignézése ezért leginkább egy iszonyat gyors hullámvasutazáshoz hasonló élményt ad. Ekkora fékevesztett dilizést még nem látott előtte és még sokáig utána senki sem tévéképernyőn.

…a tehetős családról, amely elvesztett mindent…

Az eszeveszett tempón túl Az ítélet:család nagyon sokrétegű családtörténetet hozott. Hurwitz és írótársai a szokásosnál is összetetebb karaktereket alkottak. Elég ha csak végignézünk a főszereplőkön, a Bluth famílián. A családfő, George Bluth (Jeffrey Tamboron egyszerűen meg kell halni a nevetéstől) egy piti csaló, de közben a maga furcsa módszereivel mégis a család összetartásán fáradozik. Felesége, Lucille (Jessica Walter) egy utálatos arisztokrata, akinek mégis gyilkos a humora. A legidősebb fiú, Michael, akinek a családi vagyon széthullása után össze kéne kaparni a famíliát, elvileg a legnormálisabb figura, de közben kiderül, a nőkkel elég sokat szerencsétlenkedik. A többi testvér se semmi: GOB, egyszerre macsó és sebezhető, a látens homoszexuális semmittevőhöz, Tobias Fünkéhez hozzáment Lindsay pedig elsőre egy pénzszóró, elkényeztetett fruskának tűnhet, de róla is kiderül, hogy belül melegszívű, humora pedig az anyjáéval vetekszik. A legkisebb fiú, Buster (Tony Hale) karakterébe a lehető legtöbb abszurditást zsúfolták.

És akkor még nem beszéltünk az aduászról, mindenki nagy kedvencéről, Michael fiáról, George Michaelről (na jó, tényleg mi fogyhatott ott az írószobában?), a karakterről, amelyet a vékonyhangú, örök kölyökkképű Micheal Cerára írtak, ő pedig - finoman szólva - élt a lehetőséggel.

De a már az addigi vígjátékokhoz képest komplex alapszereplőkön túl az írói stáb a mellékszereplők terén engedte el igazán a fantáziáját. Bármelyik, pár részre feltűnő sztárra (Liza Minnelli, Charlize Theron, Ben Stiller, Carl Weathers) a lehető legnevetségesebb szerepeket írták (erről bővebben lenti galériánkban). Így Egyszerűen szédítő az az univerzum, amit Hurwitzék összeírtak.

Nézze végig galériánkat Az ítélet: család legzórakoztatóbb szereplőiről:

Nézze végig galériánkat a legjobb karakterekről!

Netflix

…és a fiúról, akinek nem maradt más választása mint egyben tartani azt

Hiába győzték meg Ron Howardot, hogy a totális, de még élvezhető káosz felé haladó részekbe szenvtelen narrátori hangjával kölcsönözzön némi józanságot, a nézőknek valahogy túl sok volt a sorozat 2003-ban. Hiába imádta a kritika a Bluth család történetét, hiába hozta a díjakat a legfontosabb gálákról, a Foxon erősen közepes nézettséget produkáltak a részek.

Ez az ellentmondás egészen odáig fajult, hogy a harmadik évad 9. részében konkrétan viccet űztek az alkotók a rossz nézettségből. Az epizód alatt többször is megjelenik a Mentsük meg a Bluthokat!-felirat (a saveourbluths.org létező oldal volt, ahol a rajongók gyűjtöttek a további részekre) a képernyő alján, a szereplők pedig arról panaszkodnak, hogy nem elég jók ahhoz, hogy megmentsék őket, ezért megérdemlik sorsukat (a sorozat elkaszálását).

Nézze meg galériánkat a legjobb karakterekről!

Netflix

Azonban Hurwitzék nem bánkódhattak, hiszen ha késve is, az Arrested Development főleg a szájhagyománynak köszönhetően a harmadik, sokáig utolsónak hitt évad után kultikus, korszakalkotó sorozattá nőtte ki magát.

"No touching!"

2012-ben, azaz hat évvel a harmadik évad, és rengeteg folytatásról szóló pletyka után végre bejelentették, hogy készül a negyedik szezon. Az izgalmakat fokozta, hogy nem a szériát kiherélő Foxra, hanem az akkor még nemhogy gyerekcipőben járó, de a saját sorozatgyártást még el sem kezdő Netflixre érkezik az új anyag, ami gyakorlatilag végtelen kreatív szabadságot biztosított Hurwitzéknek.

Szép lassan érkeztek az infók, hogy kik térnek vissza a folytatásra: a kilenctagú Bluth- és Fünke-klán, valamint Ron Howard mellett természetesen a legfőbb mellékszereplők is újra részt akartak venni az őrületben, így Kittytől és Annyongtól kezdve, Barry Zuckerkornon és Lucille Austerón keresztül Tony Wonderig és Carl Weathersig szinte minden alaparc visszatért. Arról már nem is beszélve, hogy olyan új színészek bővítették a karakterek már egyébként is elképesztően színes tárházát, mint Isla Fisher, Terry Crews, John Slattery, vagy a fiatal George-Lucille párost alakító Seth Rogen és Kristen Wiig.

A negyedik évad ambiciózus struktúrájáért a közönség és a kritika is odáig volt, még ha 2013-ban barátkozni is kellett az egy adagban megjelenő Netflix-formátummal: a 15 epizód ugyanis nem egymás után, hanem egy időben játszódott, mindig más-más karakterre fókuszáló részekkel. Amellett, hogy megtudtuk, mivel teltek a szereplők elmúlt évei, a sorozat metapoénjaira jól jellemzően arról szólt az évad legfőbb szála, hogy Ron Howard meg akarja filmesíteni a Bluth-család történetét – vagy, ha úgy tetszik, felemelkedését és bukását.

Talán a The Verge kritikusa fogalmazta meg legjobban, milyen is volt ez a kísérletező évad, és egyben a legáltalánosabb kritikai hozzáállást is összefoglalta: „A negyedik évad egy zavaros kavalkád, de hát a Bluth család is az – és mégis, valahogy mindkettő működik, mindenféle káosz ellenére”. És bár úgy tűnt, az egész évad egyfajta felvezetés volt egy nagyobb projekt, mondjuk a sokat emlegetett mozifilm előtt, ezt talán végleg keresztülhúzták a főbb színészek váratlan sikerei.

"Steve Holt!" \_(ツ)_/

Bár Jason Batemannek nem jött teljesen össze az a mozis siker, amit sokan jósoltak neki az előző évtized közepén, azért mégiscsak olyan filmekben játszott jelentős szerepet, mint a Juno, a Hancock, a Förtelmes főnökök vagy épp a tavalyi Az ajándék. Emellett rendezői karrierbe is kezdett, Bad Words című első, 2013-as próbálkozása zseniális vígjáték volt, a The Family Fang című idei, még jobb kritikai fogadtatásban részesült második rendezésére pedig már Nicole Kidmant is megnyerte maga mellé. Ráadásul ő kölcsönözte a főszereplő róka hangját 2016 egyik legsikeresebb mozijában, a Zootropolisban.

Michael Cera egy időben szintén úgy tűnt, mint aki a következő vígjátékguru lesz, de a három éven belül lezavart tökéletes főszerepei (Superbad, Juno, Dalok ismerkedéshez, Lázongó ifjúság, Scott Pilgrim a világ ellen) óta kicsit eltűnni látszik. Igaz, a Seth Rogen-kör alkotásaiban (Itt a vége, Virsliparti) még mindig brillírozik, és ne feledjük, az új Twin Peaksben is szerepet kapott.

De többen a kisképernyőn maradva értek el még nagyobb sikereket. Jeffrey Tambor istenadta tehetségét végül a Transparent című Amazon-szériával ismerte el a szakma, amelyben transzszexuális apukaként hoz évről évre Emmy- és Golden Globe-díjas alakítást. De nem ő az egyetlen, aki az Arrested óta Emmyt nyert: Tony Hale Buster után egy újabb zavart karakterrel hódította meg a díjátadó gálákat, Az alelnök (Veep) címszereplőjének lojális segédjeként.

Vannak, akik elsősorban a hangjukkal értek el később sikereket. Will Arnett A stúdió (30 Rock) egyik visszatérő szereplőjeként volt állandó Emmy-jelölt, legnagyobb teljesítményét pedig a Netflix egyik kritikai kedvencében nyújtja: BoJack Horseman szerepében akkorát alakít, hogy az a lista legfrissebb darabjaként a Top 20-unkban is helyet kapott. Jessica Walter pedig szinte hangsúlyról hangsúlyra ugyanazt a karaktert formálhatja az Archer című zseniális animációs széria címszereplőjének kémszervezet-vezér anyjaként.

Két Bluth esetében viszont elmaradt a nagy áttörés. A Lindsay szerepében hibátlan játékot nyújtó Portia de Rossi filmekben szinte egyáltalán nem szerepel, a legjobb sorozata is egy méltatlanul korán elkaszált szitkom (Better off Ted) volt, azóta pedig a Botrány című középszerben vagy felesége, Ellen DeGeneres oldalán látható. A lányát, Maebyt játszó, még mindig csak 27 éves Alia Shawkat viszont köszöni, megvan a jobbnál jobb indie-filmjeivel (Fejbenjáró bűn, Kamatylista, Sötét húzások, Green Room), most is épp az év egyik legjobb filmjének ígérkező 20th Century Women bemutatójára készül.

A következő rész tartalmából

Az évezred legjobb sorozatai, 17. rész: The Office

Csúcsra járatott kínos jelenetek és kegyetlen karikatúrák az ezredforduló utáni irodistákról - újabb rendhagyó rész következik az évezred legjobb sorozatait bemutató 1080p Top 20 listán, hiszen a 4. helyezett The Office brit eredetije és az amerikai változata is sorra hozta a felejthetetlen poénokat és fordulatokat.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!