Az én hetem: Krusovszky Dénest bedurcizott puszta-fighterek kísértik
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Krusovszky Dénesnek a következő szavakból kellett ihletet merítenie: veszélyzóna, parkolócsata, lélegeztetőgép, népnevelők, pörgettyű.
Veszélyzóna (Az Index szerkesztősége múlt vasárnap tette közhíré: veszélyben érzi a lap függetlenségét. A kiinduló pont egy átalakítási terv volt, amely átszabta volna a szerkesztőség szerkezetét. A laptulajdonos szerint félreértésről van szó, a tervet elvetették. A vezérigazgató lemondott, jött helyette új ember, a főszerkesztőt kitették az igazgatóságból. A kedélyek egyelőre nem nyugodtak meg, de az azonnali szétesés vagy „bedarálás” nem következett be.)
Parkolócsata (A fővárosban több kerületben is jelentősen emelték a parkolás díját, a kormány azonban ellenzi ezt)
Lélegeztetőgép (300 milliárd forintért rendelt meg lélegeztetőgépeket a kormány. Így 16 ezer berendezést kötött le, messze többet, mint a nyolcezer, amennyit Orbán Viktor szükségesnek mondott, vagy a tízezer, amennyit biztonsági ráhagyással szerettek volna beszerezni. A nagy kérdés az, hogy milyen minőségű lélegeztetőgépeket vásároltak, több szakember ugyanis panaszkodott ezekre.)
Népnevelők (Nemcsak a hazafiasított alaptantervben, hanem a hozzá készült tankönyvekben is sok helyen tetten érhető, ahogy a kormány politikai szempontjai felülírták a szakmai elveket, sőt, néhol a tényeket. Bár a Horthy-kedvelő Takaró Mihály részvétele miatt sokan az irodalomkönyvektől tartottak, ezek "csak" zsúfoltak és unalmasak, a történelemkönyvek viszont az általunk megkérdezett tanárok szerint konkrétan is hamisítanak, csúsztatnak.)
Pörgettyű (Az MNB felpörgetné a gazdaságot, azért a rosszabb gazdasági mutatók mellett is csökkentette a már csökkenthetlennek gondolt alapkamatot. És állítólag nincs megállás, újabb nyesést tervez. A forint nem így gondolja, az értéke egyre csak csökkent Matolcsyék bejelentése után.)
Négy flegma Franco Nero-klón vonul a (ránézésre) komlói meddőhányók között. Fejük fölött szivárvány feszül, balra, a kék égen Disney-tündérek lejtenek erotikus táncot, egyikük már konkrétan az orgazmusnál tart, ő át is sodródott jobbra, a susnyásban meg a csodaszarvas néz bambán, hogy most akkor mi van, jöttök vagy nem. Ám a négy Nero nem megy, hiszen le se szarják, hogy mit akar ez az őz vagy micsoda. Amennyire én meg tudom ítélni – úgy, hogy se pedagógus, se irodalomtörténész, se ősmagyar identitású hazánkfia nem vagyok, tehát semennyire – ez egy radikálisan komplexebb identitás-ábrázolás, mint amiben nekem gyerekként részem lehetett, pedig az se volt kutya(fasza). Én például sokáig rémálmodtam László Gyula bácsi zombi-gyászmagyarjaival, viszont a Lehel-kürtje sztori már akkor is bűzlött. Mindegy. Ha ezt az egyetlen képet meg szeretném fejteni – ami, hiszen ezt elfelejtettem mondani, az új tankönyvcsomag egyik emblematikus illusztrációja – rögtön szükségem lenne az összes műelemzői tehetségemre, mind-mind a sok esztétika- és összehasonlító irodalomtudomány-szeminárium emlékére, melyek valahol az agyam hátsó fertályában lappanganak még, ha egyáltalán, és még így is könnyen lehet, hogy alulmaradnék az ábrázolat hihetetlenül komplikált gondolati-érzelmi üzenetével szemben. Egyszerűbben fogalmazva, fejtse meg az, aki szülte (rajzolta), vagy akinek két anyja van. Csak hát sajnos nem nekik kell majd, hanem a szerencsétlen nebulóknak, akik visszatérvén a hosszú vírus- és nyári szünet után, rögtön ezt kapják az arcukba. Csak nehogy rosszul értsék a szivárvány szimbólumát a csajok vonaglására fittyet hányó süveges-szakállas fószerek vonatkozásában, ugye.