A horgászparadicsomi tervek elúsztak, 1200 tonna ponttyal vigasztalják a pecásokat

Kovács Gábor

3 perc

2020.05.19. 14:30

Nagyot álmodtak a horgászturizmus fejlesztésére kidolgozott tervek készítői, de elképzeléseik megvalósítása lekerült a napirendről. Pedig az idegenforgalomnak most, a járványválságban minden segítség jól jönne.

„A turisztikai szezon idén kampó” – közölte a maga keresetlen módján Orbán Viktor március első felében, a koronavírus-járvány Magyarországra érkezésének idején. Egyre inkább úgy tűnik, legalábbis részben igaza lesz, a piaci szereplők szinte egyöntetűen egyetértenek vele, és keresik a kiutakat. Minden apró reménysugár jól jönne tehát a turizmusnak, legyen bármennyire halovány. És lett is volna lehetőség a szektor egy aprócska szeletének felvirágoztatására az elmúlt években, ám ezzel valamiért nem éltek a döntéshozók.

A kormány megbízásából ugyanis még 2015-ben elkészült egy úgynevezett előstratégia arra, hogyan kellene fejleszteni az alig létező, külföldről pedig alig látszó, így vendégeket sem igazán csábító magyarországi horgászturizmust. A dokumentumot az azt készítő szakemberek annak rendje és módja szerint leadták, ám a benne foglaltakat az arra illetékesek nem valósították meg, és nyilvánosságra sem hozták – viszont a HVG-hez most eljutottak.

A tanulmány számos külföldi példa alapján arra a konklúzióra jut, hogy az államnak létre kellene hoznia egy központi horgászturisztikai szervezetet, amely a horgászegyesületeket és -szövetségeket tömörítő Magyar Országos Horgász Szövetséggel (Mohosz), illetve a Magyar Turisztikai Ügynökséggel (MTÜ) együttműködve összefogná a fejlesztéseket, kezelné az elérhető uniós forrásokat, felelős volna az egységes marketingért, és menedzselné az úttörő mintaprojekteket. Az előrejelzés szerint pár év alatt 8–10 ezer munkahelyet lehetne – vagy lehetett volna – teremteni, a fejlesztések pedig évi 200 milliárd forint árbevételt fialnának. Ezek szerint tehát ennyivel is rosszabb helyzetből kezdi mostani vesszőfutását a turisztikai ágazat.