Az én hetem: Lackfi János kést rántott, pedig nem is gondolták volna róla

11 perc

2021.04.11. 17:00

Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Lackfi Jánosnak most a következő szavakból kellett ihletet merítenie: restart, osztályharc, véleménycsata, provokáció, kisérettségi.

Miért pont ezek a kulcsszavak?

Restart (Elérte kedden a 2,5 milliót a Magyarországon koronavírus ellen beoltottak száma, így szerdától – speciális szabályok mellett ugyan, de - ismét több bolt nyithatott ki,  újraindulhattak a szolgáltatások. A nyitás időszerűségét sokan vitatták, mások pedig azt állították, a kormány a nyári foci-Eb miatt döntött így, ezzel próbálva az UEFA kedvébe járni.)

Osztályharc (Az egész országot megmozgató vita kerekedett abból, hogy a kormány április 19-re tervezte az iskolai tanítás újraindítását. Tanárok és szakszervezeteik, illetve diákszövetségek tiltakoztak és fenyegetőztek. Végül annyi változott, hogy a középiskolások májusban kezdenek. Nagy kérdés volt az is, mi legyen az érettségivel. Végül Orbán Viktor bejelentette, hogy csak írásbelik lesznek, kicsit később pedig őt is pontosították, amikor Maruzsa Zoltán közölte: azok, akiknek rosszul sikerült a vizsga, mégis kapnak egy szóbeli esélyt is.)

Véleménycsata (Elbocsátotta a Hertha Berlin futballcsapat Petry Zsolt kapusedzőt, aki a Magyar Nemzetnek a többi között az európai menekülpolitikát bírálta, és rosszallotta az „ A család az család”-kampány mellett kiálló Gulácsi Péter gesztusát. A berlini klub döntése hatalmas vitát váltott ki Magyarországon, amibe beszálltak a kormány prominensei, beleértve a miniszterelnököt is, akik egyenesen véleményterrorról és a német jogállamiság megszűnéséről értekeztek.)

Provokáció (Valóságos kérdéseket tett fel az osztrál Profil hetilap újságírója a Fidesz EP-delegációját vezető Deutsch Tamásnak, a magyar közszolgálati média pedig nyomban támadásba lendült, provokációnak nevezve a bécsi megkeresést. Az ügy miatt az osztrák külügyminiszter felhívta Szijjártó Pétert, aki azt állította a Facebookon, hogy ő jól kioktatta kollégáját.)

Kisérettségi (Tizenkettedik évét kezdik meg a hatalomban a Fidesz-kormány, ha iskoláról lenne szó, jövőre ballagnának. Idén tehát kisérettségi. A hvg360 kérésére szakértők értékelték itt és itt a kormány teljesítményét a helyzetre alkalmazott hagyományos „tantárgyakból”, majd osztályoztak az olvasók is. Most a heti tárcaíró is megkapja a lehetőséget a nebuló értékelésére.)

Meg fogom ölni.

És mindenki azt mondja majd, hogy Úristen, micsoda szörnyű tragédia, nem is nézték ki belőlem, és ők eddig egy gyilkosnál vásároltak, hát ez borzasztó. Meg hogy nagyapámat, apámat ősidőktől ismerték, itt nőttem fel a szemük előtt, fociztam a többiekkel, még a hősi emlékművet is volt, hogy én koszorúztam meg, mert a Katika néni rám bízta, és hát kifogástalanul koszorúztam, a hősök is meg lettek volna elégedve velem. De nem lettek, mert halottak voltak, az élők sose hősök, legfeljebb a tűzoltók, ha kimentenek valakit a lángokból. De lehet, hogy azok is isznak civilben vagy csalják a feleségüket vagy verik a gyereküket. Vagy mindhárom egyszerre: jó berúgnak, megverik a gyereket, és elmennek otthonról kufircolni. És akkor már annyira nem is tűnnek hősnek, úgy a mindennapokban, csak néha, kivételesen. Nehéz dolog hősnek lenni, semmiképp se pályáznék rá, de nem is állnak úgy a dolgok, nincs esélyem rá. Nem ezt dobta a gép.

Hanem mit? Azt mondják majd, hirtelen elmebaj az oka, vagy titokban valami veszélyes kábítószert használhattam, ami kifordítja magából az embert, nagyon sajnálatos, hogy ezek szerint nem voltam stabil, pedig sosem vertek, mindig szépen járattak, egyik ünnepségen még pásztorfurulyáztam is, csak aztán abbahagytam, mint a németet. Minek a német ebbe a faluba, nem akarok én máshová menni, bár ha tényleg megszúrom, akkor akarok, nem akarok, senkit sem érdekel, visznek szépen, még a fejemre is vigyáznak, lenyomják, amikor ültetnek be a rendőrautóba, be ne verjem.

Ha már annyi eszem volt, hogy a kést belevertem a saját édestestvérembe. És tényleg bele fognak borzongani az emberek, hogy hát náluk ez nem eshetne meg, semmiképp, olyan Isten nincs, hogy a Hunorka kést mártson a Kevinkébe, szeretik egymást, épp csak egyik a Barcelonának szurkol, a másik a Realnak, olyankor aztán ölik egymást kétféle színű focimezben, ez olyan fiús dolog. Az ölést csak úgy mondva értjük, nem bántanák ezek egymást igazából, inkább megvédik nagyon is. Csak próbálgatják az izmaikat, kell is az állóképesség az élethez. Lassan kisérettségiznek ezek is, nagy culák, mint a kormány, a szavazók eldöntik tizenkét év után, szeret, nem szeret, legyőzte őket a korona vagy ők győzték le a koronát. Mármint nem Hunorkánál és Kevinkénél, azok nem kapták el.

Az én hetem: Lackfi János látja a home office-ban lopakodó lelket és halált

Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Lackfi Jánosnak a következő szavakból kellett ihletet merítenie: pofátlanság, lakat, pártütés, posztmortem, radargép.