Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Az embereknek biztonságérzetet nyújt, ez az Orbán-rezsim sikerének titka – sokan ezzel magyarázták a Fidesz áprilisi, elsöprő győzelmének az okát. Eszerint a választók többségének fontosabb az anyagi biztonság és a kiszámíthatóság, mint például a politikai szabadságjogok vagy a jogállam állapota, az autoriter vezetésű Fidesz-kormányban pedig még a viharos időben is stabilitást látnak. Egyes kutatások szerint a rezsim elsődleges haszonélvezőinek, a közép- és felsőosztálynak megfelel egy autoriter rendszer, pláne akkor, ha az előrejutáshoz nem kell teljesítmény, csak a születésből, származásból, kapcsolatrendszerből adódó kiváltság.
A biztonságérzetért és a stabilitásért cserébe a rezsim a rendszer legitimitását várja el az emberektől. Orbán kifejezetten szerencsésnek tartja azt, hogy a kétharmados parlamenti többséggel bíró Fidesszel szemben egy erőtlen ellenzék áll, mert – ahogy a megnyilatkozásaiból is kitűnik – szerinte ez a fajta politikai stabilitás, a Fidesz-korszak leválthatatlansága az ország előnyére válik, főleg egy olyan időszakban, amely tele van válságokkal, nehézségekkel.
A hatalmat egyfajta társadalmi alku tartja egyben, a „nemzeti együttműködés” is voltaképpen egy alku. Az újabb kétharmados győzelem után a berendezkedés olyannyira stabilnak tűnik, hogy a választások után a kormányoldal egyik ideológusa, G. Fodor Gábor kínált hasonló alkut az ellenzéknek, mondván: törődjenek bele, hogy az emberekben kialakult egy elkötelezettség az Orbán-korszak iránt, így jobb, ha nem akarják a rezsimet megdönteni, hanem annak keretein belül próbálnak meg politizálni.
