Tokió Vice – 3. rész: Pornó, Madonna, és az újságírás törvényei
9 perc
2022.09.10. 17:00
A Tokió Vice – Egy újságíró a japán maffia hálójában című könyv nyomán készült HBO Max-sorozatból is ismerős lehet Jake Adelstein, a fiatal amerikai újságíró története. A szerző Japán egyik legnagyobb napilapjánál kap tudósítói állást. Munkája során az átlagemberek elől elzárt helyekre is eljut, és rádöbben, hogy az udvarias, modern és csillogó Tokió álarca mögött kegyetlen világ lappang. Egyre jobban belekeveredik ebbe a közegbe, és olyan információkhoz jut, amelyek szerettei és a saját életét is veszélybe sodorják. Adelstein az oknyomozó újságírás legjobb hagyományait krimiszerű izgalommal, fekete humorral és öniróniával ötvözi. A HVG Könyvek által kiadott regény több részletét is közöljük sorozatunkban.
Hat hónap volt hátra a munka kezdetéig, és nőttön-nőtt bennem a bizonytalanság. Az volt az érzésem, hogy túl magasra török, és nyílegyenesen rohanok a vesztembe. Persze, tudok olvasni és írni japánul. De embereket interjúztatni, az egészen más tészta.
A Jomiuri felvételi osztályának vezetője, a zsidós kinézetű Macuzaka alaposan meglepődött, amikor októberben beállítottam az irodájába, és megkértem, hadd legyek most rögtön gyakornok a lapnál.
– Elszántsága csodálatra méltó – mondta. – És meglehetősen szokatlan. Tudja, hogy maga az első emberünk, aki már a munkakezdés előtt dolgozni akar? Hm, azért mindenesetre megnézem, mit tehetek magáért – mondta, majd felvitt a harmadik emeletre, megkínált egy csésze kávéval, a kezembe nyomott néhány, kezdő riportereknek szóló brosúrát, és hazaküldött.
Két hét múlva felhívott a jó hírrel. Megszervezett a számomra egy rövid gyakornoki státust, és egy hetet kaptam arra, hogy megismerkedjem a riporteri munka néhány színhelyével. Első állomáshelyemül a Tokiói Rendőrkapitányság sajtóirodáját jelölte ki.
Macuzakával itt, a Tokiói Rendőrkapitányság székházában találkoztam. Az épület óriási labirintus, amely hatalmas méretével valósággal rátelepszik a kormányzati negyedre. Itt dolgozott a 40 ezer főt számláló Tokiói Rendőrkapitányság agytrösztje. Macuzaka a legendás újságíró, Inoue Anszei gondjaira bízott. Inoue korábban könyvet írt Harminchárom év rendőrségi riporterként címmel; a rendőrségi riporterek doyenje volt, kollégái egyszerre félték, szerették és irigyelték. Akkor lett igazán híres, amikor bebizonyította egy, a felesége meggyilkolásáért elítélt egyetemi tanár ártatlanságát. Ráadásul nemcsak a rendőrség és az ügyészség ballépéseiről lebbentette fel a fátylat, de az igazi gyilkost is megtalálta. Az eset iskolapéldájává vált annak, hogyan darálja be a félelmetesen hatékony japán igazságszolgáltatási gépezet a fogaskerekei közé került ártatlan embert.
