Létezik egy ENSZ-határozat, amely szerint válságövezetekben túlélőközpontokat kell létrehozni a bajban lévő nők számára. A helyzet ehhez képest az, hogy Ukrajnában az oroszok anyaotthonokat is bombáznak, a világ más területeiről elmenekülő nők és lányok pedig halmozottan vannak kitéve a veszélyeknek. Brüsszelben civilek és politikusok vitatkoztak erről.
Olyan témát tárgyaltak az Európai Parlament nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságában, amelynek leginkább még csak a tanulmányozásánál tartunk. Pedig akár évszázados tapasztalatokról is beszélhetünk, anélkül, hogy a megoldás közelebb került volna.
Meghívott vendégekkel azt vizsgálták a politikusok, hogy vajon a háborús konfliktusoknak milyen hatásuk van a nők és lányok életére. Hogy csak a közelmúlt és a jelen problémáira utaljuk: Afganisztán, Irán és Ukrajna helyzete a nők számára további kihívásokat jelent. De ezt nem kell feltétlenül háborús, polgárháborús helyzethez kötni, mivel a koronavírus-járvány idejét is hasonló egyenlőtlenség, igazságtalanság jellemezte, amelyek kezelésére a társadalmak nincsenek felkészülve.
Két ukrán és három kárpátaljai magyar családdal beszélgettünk arról, hogyan élték meg az elmúlt egy évet. A családok többsége hosszabb-rövidebb ideig szétszakadt, van, aki 11 hónap után csak terepet felmérni ment vissza Ukrajnába. A beszélgetésekből világosan látszott, hogy egészen máshogy gondol a háborúra egy ukrán, mint egy kárpátaljai magyar.
Mielőtt tovább haladnánk ebbe az irányba, nézzünk egy elméleti megközelítést, ami talán az alapokat jelentheti. A minta adója az Európai Unió, amelynek gender- és sokszínűség-nagykövete is van a holland Stella Ronner-Grubacic személyében, ő az első, aki betölti ezt a pozíciót.
2022 óta tart az orosz-ukrán háború. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
5 071 632 000 forint, 2 658 350 euró, 1 257 100 dollár.
