Ideiglenes kikötő épül a gázai segélyezéshez: a második világháborúban volt példa valami hasonlóra

A hadtörténet eddigi legnagyobb ideiglenes kikötőjét napok alatt építették fel (bár az előkészületek nagyjából egy évig tartottak), és jórészt ezen múlott 1944-ben a normandiai partraszállás, a nevezetes D-Day sikere.

Azért volt szükség erre a mérnöki csúcsteljesítményre, mert a német megszállás alatt lévő francia partokon nem lehetett volna másképp megoldani a szövetséges csapatok utánpótlását. Hiszen nem volt elegendő az amerikai, brit, kanadai katonák merész partraszállása és a hídfőállás megteremtése: a továbbiakhoz hatalmas mennyiségű utánpótlásra volt szükség.

Fájdalmas tanulság volt, hogy 1942 augusztusában nagy veszteségek árán sem sikerült elfoglalni az észak-franciaországi Dieppe kikötőjét, vagyis nyilvánvalóvá vált, hogy más módon kell partra juttatni a nehéz harckocsikat és az egyéb utánpótlást. A rakomány súlya és terjedelme miatt mélymerülésű tengerjárókra volt szükség, azok pedig nem tudnak a parton kikötni (erre később még visszatérünk).