Hősök vagy gonosztevők? – Mennyire volt „nagy” I. Lajos király?

A királyi pár és gyermekeik 1330 áprilisának egy délelőttjén éppen kései reggelihez készülődtek a visegrádi palotában. Az uralkodó, I. Károly király hatalma csúcsán állt és az öröklése is biztosítottnak tűnt, hiszen felesége, Piast Erzsébet két fiúval is megajándékozta, az ekkor négyéves Lajossal és a két és féléves Andrással.

Károly hatalma biztos tudatában a legelemibb biztonsági intézkedéseket is elhanyagolta, ami majdnem végzetes hibának bizonyult, ugyanis az étkezést egy felbőszült nemesúr zavarta meg, aki kivont karddal támadt rá a királyi családra.

A merénylő, Zách Felícián indítékai ma sem tisztázottak, a romantikus és kevésbé valószínű magyarázat szerint a királyné udvarhölgyeként szolgáló lánya megbecstelenítéséért akart bosszút állni, mások szerint viszont a semptei várnagyság elvesztése fölötti sértettségét jött megtorolni. Akármi is váltotta ki a merényletet, az biztos, hogy Felícián úr támadásakor az uralkodócsalád közelében egyetlen valamire való testőr sem tartózkodott.

A dühöngő nemes először a királyra rontott, akit könnyebben meg is sebzett a karján, Károlyt azonban Erzsébet próbálta testével védeni, így a súlyosabb sérülést is neki kellett elszenvednie, Zách Felícián kardjával négy ujját is levágta a királynénak, majd ezután a gyerekek ellen fordította fegyverét.

Lajos és András hercegek csak a szolgák önfeláldozó közbelépésének köszönhették életüket, Lajos herceg hajából néhány fürtöt még így is lemetszett a támadó, akit végül az egyik étekfogó fékezett meg azzal, hogy tőrével a nyaka és a lapockája között keresztüldöfte. A súlyos sérüléstől Zách Felícián a földre került és az ebben a pillanatban betoppanó katonák aprították miszlikbe.

Az ifjú Lajos herceg gyermekkorának minden bizonnyal ez volt a legtraumatikusabb emléke, ám a későbbiekben látni fogjuk, hogy a merénylet egyáltalán nem tette óvatoskodóvá vagy kockázatkerülővé a majdani királyt.

Nagy Lajos portréja a Képes Krónikában

Wikipédia

Út a koronához

Lajos 1326-ban született és akkor még úgy nézett ki, hogy a másodszülött fiúk sorsa jutott osztályrészéül. Károly királynak ugyanis feleségétől, a lengyel Piast Erzsébettől ekkorra már született két fia. Azonban a kis Károly herceg nem élte meg az első születésnapját sem, ám az 1324-ben világra jött második fiuk, László Lajos születésekor is életben volt még, bár már nem sokáig, a korra jellemzően magas gyermekhalandóságnak ő is áldozatául esett 1329-ben.

Innentől kezdve Lajos volt a trónörökös és ennek megfelelő neveltetésben is részesült és ahogyan a későbbi források is alátámasztják, igen bensőséges kapcsolatot ápolt az édesanyjával, aki a későbbi király hadjáratai idején gyakran uralkodott a külföldön hadakozó fia helyett.