Az agyelszívás kompenzálása és az unió bővítése lenne a megoldás a munkaerőhiányra?

Bohózatba illő jeleneteknek lehettünk tanúi, ahogy hazánk migránsellenes kormánya igyekezett magyarázatot adni az országba invitált több tízezer távol-keleti vendégmunkás megjelenésére. A politikai arcvesztés olyan mértékű volt, hogy a kormány tavaly év végén szigorításra kényszerült, és „a családok és a magyar munkahelyek védelme érdekében a nemzetgazdasági miniszter arról döntött, hogy 2025-ben 35 ezerben maximalizálja a kiadható vendégmunkás-tartózkodási engedélyek és a foglalkoztatási célú tartózkodási engedélyek legmagasabb számát”.

Magyarország a magyaroké, ami sem vendégmunkás ország, sem pedig migránsország nem lesz

– szóltak a hangzatos kijelentések.

Korántsem egyedülálló problémával állunk szemben. A szélsőjobb előretörésével egyre agresszívebb szólamok hangolják mind az európai, mind az amerikai közvéleményt a bevándorlás ellen, holott a munkaerőpiaci és demográfiai trendek azt mutatják, hogy főként Európának tartósan sok új munkavállalóra lesz szüksége, őket pedig gyakran éppen ugyanezen politikai erőket támogató gazdasági körök látják a legszívesebben. Európának tehát úgy kell munkaerőt toboroznia külföldről, hogy eközben a bevándorlásellenes hangok egyre erősödnek.

A helyzetet súlyosbítja, hogy fokozatosan kimerül egy kulcsfontosságú munkaerőforrás. Az elmúlt két évtizedben a munkaerőhiánnyal küzdő nyugat-európai országok jelentős mértékben támaszkodtak a közép-európai bevándorlókra. Most azonban, hogy a jellemzően szakképzett, kulturálisan nyugat-európai normákhoz közel álló bevándorlók száma csökken, valamint a demográfiai helyzet is romlik, a nyugati országok egyre inkább rászorulnak majd a nem európai munkaerőre, ami növelheti a feszültségeket –

hacsak az EU egy újabb bővítési hulláma nem kínál erre megoldást.

Az Eurostat adatai alapján megbecsülhetjük a közép-európai országokból Nyugatra vándorlás mértékét. 2004 és 2019 között (az uniós csatlakozás első hullámától a Covid kitöréséig) közel hétmillió aktív korú munkavállaló hagyta el Közép-Európát és telepedett le valamelyik európai (EU vagy EFTA) országban, beleértve az Egyesült Királyságot is. Ez a közép-európai munkaképes korú lakosság átlagosan 13 százalékát jelenti. (Például Romániából 26,4; Bulgáriából 16,7; Magyarországról 6,3 százalékuk vándorolt ki.)

Ezek az adatok ráadásul nem tartalmazzák azokat, akik megtartották hazai lakcímüket, miként azokat sem, aki nem munkavállalási céllal vándoroltak ki, például a családtagokat és a felsőoktatási hallgatókat sem. (A fenti, jelentősen eltérő számok magyarázataként érdemes megjegyezni, hogy a nyugatiak szomszédságában fekvő országokban, például Magyarországon, azért lényegesen alacsonyabbak az elvándorlás hivatalos számai, mert itt sokan ingáznak vagy megtartják a lakcímüket, szemben a nyugati országokkal nem határos Romániával és Bulgáriával.)

Az elmúlt húsz évben tehát Nyugat-Európa kedvező helyzetben volt: nagy számú munkaerőt csábíthatott el a közép-európai országokból, ráadásul főként szakképzett és kulturálisan könnyen beilleszkedő munkavállalókat. Az agyelszívás eközben visszatartotta a keleti országok felzárkózását, fokozta a régiónk munkaerőhiányát, és hatalmas veszteségeket okozott.

Ahhoz, hogy megértsük a problémát és annak növekvő mértékét, érdemes látni további számokat: az Európai Unió munkaképes korú lakossága már 2015 és 2020 között is 3,5 millióval csökkent, 2050-re pedig további 35 millió fős visszaesés várható. Magyarország esetében ez a csökkenés 20 százalékos, azaz nagyjából kétmillió fő lehet 2020 és 2050 között.

De miközben minden európai országban csökken a népesség, az EU-n belüli migráció enyhíti a népességcsökkenést a fejlett gazdaságokban, és felgyorsítja azt a szegényebb országokban

– mutatott rá a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ).

Az EU országainak demográfiai változása 2015-2060 (előrejelzés)

Az EU demográfiai forgatókönyvei; Migráció, népesség és oktatás

Az MGYOSZ ezért azt sürgeti, hogy – a már meglévő kohéziós és felzárkóztatási támogatásokon túl – szülessen uniós szintű megoldás kifejezetten az agyelszívásra. A javaslat a képzési költségek támogatására fókuszál. A képzett szakemberek (busz- és mozdonyvezetők, vendéglátósok, egészségügyi dolgozók, magasan képzett szakemberek, stb.) tömeges kivándorlása miatt Magyarország gyakran úgy viseli a képzés költségeit, hogy ezek a munkavállalók egyetlen napot sem dolgoznak itthon a szakmájukban.

Így egyrészt hiányzik ez az értékes munkaerő, másrészt méltánytalan, és az EU-n belüli egyenlőtlenséget fokozza, hogy a képzés költségeit a felzárkózó, szegényebb országok viselik, miközben a haszon a fejlettebb, gazdagabb országokat gyarapítja.

Emiatt szükség lenne egy olyan uniós pénzügyi mechanizmusra, amely kompenzálja a munkaerőt kibocsátó országokat. Azt javasolják, hogy a befektetett képzési és egyéb költségek kompenzálására egy éves elszámolási rendszert kellene kidolgozni, amely a más tagországokból érkezett munkavállalók által megtermelt értéknek egy részét megosztaná a kibocsátó országgal. Szorgalmazzák ezért, hogy az Európa kis, közepes- és nagyvállalatainak képviseletét ellátó Business Europe dolgozzon ki közös szakpolitikai megoldásokat, beleértve a javasolt pénzügyi kompenzációs mechanizmust is. Ezt a Business Europe április végi ülése napirendre is vette.

A következő évtizedek demográfiai és munkaerő problémáit nem valószínű, hogy az MGYOSZ javaslata fogja alapjaiban megoldani. Főként, hogy gazdasági szakértők szerint az újabb EU-bővítés fő hajtómotorja is a nyugati munkaerőhiány. Ez a következő évtizedben Ukrajnát, Moldovát és a Nyugat-Balkán országait foglalhatja magában. Kérdés, hogy az újabb bővítési kör tudja-e majd pótolni az eddigi, fokozatosan apadó kelet-európai forrást.

Ukrajna, Moldova és Bosznia-Hercegovina aktív népességével számolva, ha – a nyugati országokkal közös határral nem rendelkező Bulgária és Románia adatiból kiindulva – 15–25 százalékos elvándorlási aránnyal számolunk a csatlakozásuk utáni 20 évben, úgy nagyságrendileg 4,5–7,5 millió aktív korú munkavállaló érkezhet innen Nyugat-Európába. Vagyis a következő bővítési kör 2030 után hasonló mértékű bevándorlást biztosíthat Nyugat-Európa számára, mint a 2004-es. Más kérdés, hogy a fokozódó demográfiai hanyatlás miatt a térség ennél nagyobb mértékű beáramlást is elbírna.

Szakértők szerint egy újabb bővítés megkönnyítheti az egyre nagyobb dilemmával szembesülő európai politika helyzetét is: az EU megnyitása az ukrán, moldáv és bosnyák munkavállalók előtt úgy enyhítheti a munkaerőhiányt, hogy közben a politikailag egyre nehezebben vállalható, Európán kívüli országokból történő bevándorlás iránti igényt sem fokozná. Éppen ez az, ami a munkaerőhiánnyal küzdő európai országokat a csatlakozási folyamat gyorsítására ösztönözheti, a szélsőjobb előretörése után is.

–

Nyitóképünk illusztráció. Fotó: Michael Kappeler

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!