Osztrák kutatók ezért arra a kérdésre keresték a választ, hogyan vészelik át a nagytestű növényevők a zord telet. A bécsi állatorvosi egyetem ökológusai vadon élő kőszáli kecskékre szereltek fel jeladókat, amelyek két évig folyamatosan mérték az állatok pulzusszámát, testhőmérsékletét és aktivitását. Ezzel párhuzamosan az időjárást is nyomon követték - írja a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása.

Kiderült, hogy a kőszáli kecskék pulzusszáma természetes élőhelyükön 60 százalékkal csökken télen. Az állatok minden éjjel kihűlnek, télen azonban kétszer akkora mértékben, mint nyáron. Ilyenkor kevesebbet is mozognak. A következő kérdés az volt, hogyan tornázzák fel éjszakai testhőmérsékletüket a nappali értékre.

Napfelkelte után az állatok testhőmérséklete rohamtempóban emelkedett, sokkal gyorsabban, mint nyáron, és nagyobb mértékben, mint a pulzus. A kőszáli kecskék tehát a reggeli napfürdőzést használják fel testhőmérsékletük felélesztésére, így az alig fogyaszt energiát. Csak így engedhetik mag maguknak az erőteljes éjjeli lehűlést, amely a legfontosabb tényező a téli energiafelhasználás csökkentésében - következtették a kutatók a Functional Ecology című szaklapban megjelent írásukban.

Az állatok igazán csak déltájt kezdenek el mozogni, amikor már kellően felmelegedtek. Azelőtt csak egyszer változtatnak helyet: amikor ébredés után felkeresik a legközelebbi napsütötte helyet, hogy felmelegedjenek. A napenergia ilyen jellegű felhasználása hüllőktől, néhány kisebb emlőstől volt ismert, arra senki nem gondolt volna eddig, hogy nagytestű állatok is alkalmazzák. Lehetséges, hogy a külső hőforrások felhasználása sokkal nagyobb szerepet játszik az emlősök energiaháztartásában, mint eddig gondolták - mondta Walter Arnold, a kutatás egyik résztvevője.