Vashiány? Íme az öt leginkább veszélyeztetett csoport!

Fáradékonyság, fokozott gyengeség, fejfájás, sápadt bőr, szédülés, fokozott szívdobogásérzés, gombóc érzete a torokban, hajhullás, bőr-és körömelváltozások – ezek a problémák jelentkeznek, ha nincs kellő mennyiségű vas a szervezetben. A tünetek oka, hogy vas hiányában zavart szenved a vörös vértestek oxigénszállító alkotóeleme, a hemoglobin képződése, ami – ha nem gondoskodunk időben megfelelő vaspótlásról – vashiányos vérszegénységhez vezethet. Most összegyűjtöttük, hogy ki azok, akik nagyobb eséllyel tapasztalhatják magukon a vashiány és a nyomában fellépő vérszegénység jelenségét.

1. Serdülő lányok és a menzesz

Serdülőkorban önmagában már a gyors növekedés is fokozza a szervezet vasszükségletét, mivel lányoknál ez egybeesik a menstruáció kezdetével, náluk a vérveszteség következtében a szervezet vastartalékai még könnyebben kimerülhetnek. Kamasz lányoknál főleg az első vérzést követő két év veheti igénybe fokozottan a vasraktárakat, ám a havonta rendszeresen jelentkező menstruáció miatt a nőknek később is több vasra van szükségük. Ebben az időszakban a rendszertelen vérzés, a különböző cikluszavarok még inkább előmozdítják a vashiányt.

A kamaszkori vashiányos állapot sokszor még a gyakorlott gyermekgyógyászok számára is kihívás, miután a serdülő akár tünet- és panaszmentes is lehet. Más esetekben viszont olyan panaszokról számolnak be, mint fokozott levertség, a koncentráció hiánya, hajhullás vagy a körmök töredezettsége. Pontos diagnózist azonban csak a vérkép és a szervezet vasraktárainak ellenőrzése adhat.

Ha a havi vérzés hosszabb ideig tart, vagy erősebb a szokásosnál, az nemcsak kamaszkorban, de később is krónikus vashiányhoz vezethet. A menstruáció egyik súlyos következménye a vérveszteség miatt kialakuló vashiányos vérszegénység, ami szintén fáradékonysággal, sápadtsággal és a teljesítőképesség csökkenésével jár. Ilyenkor gyógyszeres vaspótlásra, a kimerült vasraktárak feltöltésére van szükség, mely akár több hónapot is igénybe vehet.

2. Várandósság és szoptatás

A szervezet vasszükséglete kifejezetten megnő a terhesség során. Megdöbbentő adat, hogy ilyenkor a vasszükséglet az átlagosnak akár a tízszerese is lehet. Minden nőnek tudnia kell, hogy a táplálkozással bevitt vas ezt a megnövekedett igényt már nem képes fedezni, ezért gondoskodni kell a megfelelő vaspótlásról. A szervezet elégtelen vastartalma ugyanis nemcsak a várandós kismama egészségét veszélyezteti, de a magzati fejlődésben is visszafordíthatatlan károsodásokat okozhat.

A várandós kismamák mintegy 15-20 százalékánál alakulhat ki vashiányos vérszegénység, ez is elsősorban az állapotosság vége felé, minthogy a gyorsan gyarapodó magzat egyre több vasat igényel az anyai szervezetből, mely nem csupán a saját, de a magzat vérellátását is biztosítja. A méhen belüli dinamikus fejlődéshez megfelelő oxigén-ellátottságra, ehhez egészséges hemoglobinszintre van szükség, melynek előfeltétele a kellő mennyiségű vas bevitelének biztosítása.  

A vasszükséglet a szülés után, a szoptatás ideje alatt is magasabb szinten marad. Ebben az időszakban a kismamáknak nagyjából 25 milligramm vasra van szükségük naponta, ha közben még a menstruációjuk is megjön, akkor még többre. A megfelelő vaspótlásra ekkor azért is érdemes figyelni, mert a szoptatás, az éjszakázás és a csecsemő körüli teendők miatt eleve fáradtabbak az anyukák. Ha emellett vashiánnyal is küzdenek, az könnyen krónikus fáradtsághoz, vagy teljes kimerüléshez vezethet.

Nem árt, ha a kismamák azzal is tisztában vannak, hogy vashiányos vérszegénység kialakulására a csecsemők is veszélyeztetettek. Az újszülöttben található vasmennyiség mintegy négyötöde a terhesség harmadik trimeszterében raktározódik a magzatban. Koraszülötteknél ezért nagyobb a vashiány kockázata, hiszen korai világrajövetelük miatt rövidebb volt a vasraktározáshoz rendelkezésre álló idő. A terhességi cukorbetegség szintén szerepet játszhat a magzati vasraktárak csökkenésében.

Az időre született csecsemők életének első négy-hat hónapjában a születéskori vasraktárak a csecsemőtáplálás módjától függetlenül fedezik a teljes vasszükségletet. Ezt követően, a baba féléves korától azonban jelentősen nő az a vasmennyiség, amit a táplálékkal kell a szervezetbe juttatni.

3. Diéta és edzés

A kutatások azt is kimutatták, hogy nemcsak az elhízottaknak nagyobb az esélyük a vashiányra, de az intenzív edzésnek és a drasztikus fogyókúrának is lehet ugyanilyen hatása.  A vasnak legalább olyan fontos szerepe van az izomépítésben – legyen az futás, aerobik, úszás, jóga vagy testépítés –, mint a fehérjéknek, hiszen a vas az izmok oxigénellátását biztosító mioglobin molekula központi alkotórésze. Ha nem gondoskodunk megfelelő vasbevitelről, vashiány lép fel, gyengébben megy a sportolás, romlik a teljesítményünk.

A tartósan fennálló vashiány akár vashiányos vérszegénységhez is vezethet. Különösen akkor, ha nem kellően változatos, csak bizonyos összetevőkre és ételcsoportokra szorítkozó, nagyon szigorú diétát tartunk, ami végképp nem képes fedezni az intenzív edzéssel járó, megnövekedett vasszükségletet. Azért is érdemes tudatosan odafigyelnünk, hogy mit, mikor és mennyit fogyasztunk, mert a legtöbb esetben a vashiányt a hibás, túlzottan egyoldalú táplálkozási szokásaink okozzák.

4. Vegán és vegetáriánus életmód

Jóllehet, sokféle zöldség és hüvelyes rendelkezik viszonylag magas vastartalommal, a bennük található vasat a szervezet kevésbé tudja hasznosítani, mint például a vörös húsok vastartalmát.

A vasszükségletünk jelentős részéhez jutunk hozzá vörös húsok fogyasztásával, mivel ezek tartalmazzák a könnyen és jól felszívódó, úgynevezett hem-vasat. A fehér húsok vasban jóval szegényebbek a vörös húsoknál.  Az állati eredetű táplálékokat teljesen, vagy javarészt mellőző vegánok, illetve vegetáriánusok éppen ezért jobban ki vannak téve a vashiány kialakulásának, körükben viszonylag gyakran fordul elő vashiány.

5. Változókor

A menopauza előtti időszakban sűrűbben jelentkező, erősebb vérzések idővel szintén vérszegénységet, általános gyengeséget, az immunrendszer gyengülését, a fertőzésekkel szembeni ellenálló képesség csökkenését okozhatják.

A vérzészavarokkal nőgyógyászhoz forduló betegnél minden esetben elvégzik a vér laboratóriumi vizsgálatát, és ha vashiányra, vérszegénységre utalnak az adatok, az orvos vaspótlást rendel el. Jó tudni, hogy a szervezet vastartalékainak feltöltése hónapokig is eltarthat, még a vérzés megszűnése után is.

Az ismertetett okok miatt a nők vashiánynak sokkal inkább ki vannak téve, serdülőkortól egészen a változókorig. Éppen ezért, legfőképp a felsorolt csoportokba tartózó hölgyeknek érdemes megfontolniuk a betegségmegelőző, azaz profilaktikus vaspótlás alkalmazását, hogy elkerüljék a vashiány és vashiányos vérszegénység kialakulását!