A vádlottat 3 év 6 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíró, valamint 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától – közölte a járásbíróság. A férfinak meg kell fizetnie a több mint 400 ezer forint bűnügyi költséget is.

Az eljárás során 34 sértett kártérítési igényt jelentett be, amelynek a bíróság helyt adott, így az ítélet értelmében T. Rudolfnak a jogerős döntést követő 30 napon belül csaknem ötmillió forintot kell kifizetnie a becsapott autótulajdonosoknak.

A Debreceni Járásbíróság megállapította, hogy a vádlottnak már az R. A. Bt. 2007 februári alapításakor tudnia kellett, hogy a választott hirdetési forma – azaz az autómatricázás – nem lehet rentábilis. Öt hónap alatt mindössze egy reklámszerződést kötött egy mosópor hirdetésére, az ebből származó bevétel – 80 ezer forint – azonban mindössze két autótulajdonos havidíját fedezte. „Nem volt anyagi tőkém, csak szellemi tőkém” – vallotta maga a vádlott is a bíróságon.

A férfi volt élettársa egyébként 153 sértettről tudott, de csak 118 autót, 116 autótulajdonost sikerült a vádhatóságnak azonosítania. Miután azonban egyiküket a bíróság nem tudta felkutatni, így esetében, azaz egy csalás ügyében – felmentő ítélet született.

T. Rudolf egyébként az ügyfeleket folyamatosan hitegette, és aki új belépőt szerzett, az általában hozzájutott a jussához. A 115 sértettből egyébként mindössze hárman kapták vissza az előre befizetett óvadékot. A volt élettárs azt is elismerte, hogy egyértelműen a haszonszerzés volt a cél.

Ezt egy véletlenül indított és véletlenül kihallgatott telefonbeszélgetés is megerősíti, amelyben a vádlott azt mondta: „Na, ma is kerestem egymillió forintot, és nem dolgoztam meg érte.” A bíró a cég könyvelését taglalva elmondta, a bt. iratanyaga a minimális követelményeknek sem felelt meg, a megbízott könyvelő egy hónap után fel is mondta a szerződést.

A csalássorozat során a bírósági tényállás szerint 20 és fél millió forint folyt be, és mintegy 6 és fél millió került vissza az autótulajdonosokhoz, így mintegy 14 millió forintnak veszett nyoma. A vádlott magyarázattal nem szolgált, így annyit lehetett megállapítani, hogy megélhetési körülményeinek javítására, autóvásárlásra és szórakozásra fordította a pénzt.

Az ítélet még nem jogerős, az ügyész három nap gondolkodási időt kért, a vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért fellebbezett.