1. Olajcsere minden 5000 kilométer után.
Számos műhely reklámozza a gyakori olajcserét, ami azt sugallja, hogy ez az autók karbantartásának nélkülözhetetlen eleme. Természetesen nem káros a motornak, ám a legtöbb esetben csak kidobott pénz. A modern motorok normál kenőolajat használva is megelégszenek 15 ezer kilométeres csereperiódussal, a szintetikus olaj pedig ennél is többre elég nekik. A leghelyesebben akkor járunk el, ha a gépkocsi gyári karbantartási útmutatójában található olajcsere-előírásokat követjük. A gyári ajánlástól csak olyan különleges esetekben érdemes eltérni, mint a gyakori vontatás vagy a lassan haladó, rendszeresen megtorpanó forgalomban való közlekedés.

2. A normál benzinnel járó autóknak időnként jót tesz, ha egy tank prémium benzint is elhasználunk.
Sok évvel ezelőtt valóban ajánlatos volt időnként a fúvókákat megtisztító prémium üzemanyagot tankolni. Ma azonban már minden üzemanyag tartalmaz tisztító adalékot, pontosan azt a fajtát, amire a különböző motoroknak szükségük van. A drágább benzinek különböző adalékanyagai inkább tűnnek marketingfogásnak, mint a motor hatékony teljesítmény- és élettartamnövelőjének. Még ha látszólag használnak is, lehet, hogy csak elfednek egy komolyabb motorhibát. Itt is igaz, hogy legjobban a kézikönyv előírásainak betartásával járunk.

3. Tartsuk fényesen a műszerfalat és a gumikat különböző ápolószerek segítségével.
Az áruházak és szakboltok polcain széles választékban sorakoznak a különböző kenőcsök és folyadékok, melyek többet ártanak, mint amennyit használnak. Számos szakértő szerint ezek a kezelések okozzák a gumi- és műanyagfelületek idő elötti elöregedését a gépkocsikban. Bár az abroncsok a gyártásukkor felhasznált vegyületek mellékhatásaként elveszítik eredeti élénk fekete színüket, egyszersmint védőbevonatot is kapnak. A boltokban kapható szerek leoldják a gumikról ezt a védőréteget, megszüntetve az eredeti védelmet. Az autók belsejének műanyag felületeit inkább nedves ronggyal tisztítsuk, a gumiabroncsokat szappanos vízzel és kefével.

4. Automata sebességváltós autót tartsunk 3-as fokozatban városon belül, hogy megfelelő erőtartalékkal gazdálkodhassunk. 
Manapság már nincs erre szükség, hacsak nem szeretnénk pazarolni az üzemanyagot. Az automata váltók képesek alkalmazkodni a vezető céljaihoz; például a gázpedál lenyomásának sebességére alapozva. A szekvenciálisan is váltható automaták a hétköznapokban teljesen fölöslegesek.

5. Piros lámpánál tegyük üresbe az automatikus váltót, hogy takarékoskodjunk az üzemanyaggal.
A valóságban a megtakarítás minimális, hiszen az elektronika mindenről gondoskodik. A mítosz inkább abból a természetes szokásból ered, hogy szeretjük álló helyzetben a váltón pihentetni a kezünk. Ebben az esetben a legjobb, ha hagyományos váltóval felszerelt gépkocsit vásárolunk, de pihentetni akkor se pihentessük a váltón a kezünket, mert a terheléssel kárt teszünk a finom mechanikájában.

További tévhitekért kattintson a cikk folytatására. Ide: