Az illata az orrunkban, már kívánjuk is. Az Y generáció meg legfeljebb csodálkozik, hogy a hús nemcsak szeletben bír lenni, és grillrácson pirulni, előfordulása pedig nem feltétlenül kétlábú szárnyasok tájékán keresendő.

Annak idején nem volt nagy fakszni, az biztos. Nem pácoltunk se szárazon, se sehogy, nem rohangáltunk különleges fűszerek és biozöldségek után. Megvettük pénteken, a piacon, ami krumpli, hagyma stb. kellett, aztán irány a hentes.

Volt Megbízható Józsi, a mostanra csak mutatóban maradt fajtából. Ő kicsontozta nekünk a karajt, hogy szépen egyben maradjon bő kilónyi hús, vagy rábeszélt a gömbölyű disznócombra (dagadóra), amin csak vékony zsírréteg márványozódott. Fel is szúrta a húsunkat, mindjárt beletuszkolt egy szál alkalmatos hosszúságú lángolt kolbászt.

Haza zsákmányoltuk, és uram bocsá’ vegetával bedörzsöltük: a Podravka volt nekünk az igazi, ha még valakinek mond ez valamit. Ha biztosra akartunk menni, nem a sütőt melegítettük elő, hanem a kuktafazekat vettük ki a kredencből.

Wikipedia

Beültettük az adjusztált húsunkat, mellé dobtunk pár gerezd fokhagymát, kisebb fej hagymát, esetleg kicsumázott dundi paprikát, szem paradicsomot. S most jön a legborzalmasabb rész, gyenge idegzetűek ugorjanak a lefagyasztott alapléért, és az olajos flakonért: körbeágyaztuk a húst ¼ kilónyi zsírral, hozzámorzsoltunk egy húsleves kockát, rálöttyintettünk bő fél decinyi vizet.

Lezártuk a kuktát, megvártuk, amíg forrt egyet – sípolás, gőz, akkor azonnal takarékra, kis lángra, alacsony hőmérsékletre – kinek milyen tűzhely adatott, gázos vagy elektromos. Úgy 50 percig felé sem néztünk, addig összedobtunk egy tepsinyi bögrés kakaós tésztát még ebéd utánra.
Idő múltán belekukkantottunk a kuktába, és ha elégedettek voltunk a látvánnyal és állaggal, fordítottunk egyet a húson: akármilyen hihetetlen, a kuktában szépen megpirult a hús, a villa meg persze szaladt bele engedelmesen.

Visszazártuk a kuktát még kb. negyedórára, hogy aztán diadalmasan kiemelhessük a gusztusosan, minden oldalán irul-pirult, omlós, de mégsem szétalélt húst. Kis pihentetés után szeleteltük, mellé valamilyen garnírung, savanyúság került, és odakészítettük hozzá az átszűrt pecsenyelét – a zsírt megtartottuk - kevés mustárral kikavarva, ha valakinek locsolhatnékja támadna. Aztán a süti és szieszta.

A sült hús zsírja estére megdermedt, rendes karéj kenyér, paprika, paradicsom, és megvolt a vacsora is. Aki túlélte idáig, megérdemel pár evilági tippet:

- Vehetünk teljesen sovány húst is, csak akkor vagy spékeljük meg, vagy borítsuk be szalonnaszeletekkel, az irdalásokba dughatjuk a fokhagymadarabkákat is.

- Ha szép, formás egybesültet akarunk, konyhai zsineggel tekerjük körbe, mint a sonkát.

- Ugyan ma már kapható biovegeta, de helyette sózzuk, fűszerekkel bedörzsöljük a húst: jöhetnek a különféle ízesítésű sók, őrölt bors, borsikafű, kakukkfű, majoránna, kömény, chili, provence-i fűszerkeverék  stb, kinek ízlése szerint. A fűszer kavalkád mellett a leveskockát feledjük el.

- Zsír helyett vaj és olaj keverékén süthetünk, a vizet pedig száraz fehér borra, de akár még sörre is cserélhetjük.Utóbbit a tarja különösen szereti,mert hogy azt is lehet egyben sütni.

- Kukta helyett római tálban, sütőzacskóban is süthetünk, vagy két-három réteg alufóliával szorosan takarjuk a húst tepsibe, jénaiba téve. A párolási, sütési idő hosszabb lesz, elkerülhetetlen a tűpróba és  a rápirítás.