hvg.hu: Hat évvel az otthonszülés körüli hazai botrányok után ismét felkavarodott az állóvíz a témában. Most épp két cseh anya ügyében született döntés az Európai Emberi Jogi Bíróságon, akik azért perelték a cseh államot, mert nem szülhettek otthon bábai szaksegítséggel. Mi is történt pontosan? Miért áll a bál Európában?

Schmidt Erika: A történet onnan indul, hogy 2010-ben egy magyar nő, Ternovszky Anna az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordult, mert az akkor tisztázatlan jogi helyzet miatt nem talált olyan bábát, akinek a segítségével otthon szülhetett volna. A strasbourgi bíróság Ternovszky Annának adott igazat: az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján kimondta, hogy a magyar helyzet rendezetlensége sértette az anya magánélethez és önrendelkezéshez való jogát, és kötelezte a magyar államot arra, hogy a jogi helyzetet egyértelművé tegye. A döntés nemzetközi viszonylatban is mérföldkőnek számított, az első olyan magas jogi fórumon hozott döntés volt, amely alapvető emberi jogi kérdéseket vizsgált a szüléshez kapcsolódva. Sokak szemét nyitotta fel, hogy tényleg, egy szülő nővel sem lehet bármit megtenni.

hvg.hu: Akkor mégis hogy történhetett, hogy most ugyanebben az ügyben két cseh anya pert veszített az állammal szemben?

S. E.: A döntés valóban ellentmondásos. A bíróság az indoklásban azzal érvelt, hogy az otthonszülés biztonságosságát a tudományos kutatások nem bizonyítják egyértelműen, így közvetetten sem bátoríthatja a nőket tervezett otthonszülésre azzal, hogy jelen esetben a cseh államot az otthonszülés szabályozására kötelezi. A nők számára kedvezőtlen ítélet erős visszhangot váltott ki mind a szakmai, mind civil körökben.

Schmidt Erika

Fülöp Máté

hvg.hu: Nálunk most hogy áll a helyzet? Milyen feltételekkel engedélyezett ma az otthonszülés Magyarországon?

S. E.: A Ternovszky-döntésben a bíróság felszólította a magyar államot, hogy tegyen rendet az otthonszülés körül. Az államot a Geréb Ágnessel történtek miatt egyre fokozódó nemzetközi felháborodás is sürgette. Így született meg 2011 márciusában az otthonszülést szabályozó rendelet. A döntéshozók elsőre meglehetősen defenzív szabályozást hoztak össze.

hvg.hu: Ez a túlbiztosítóan szigorú jelleg például miben nyilvánult meg?

S. E.: Egyrészt az egész szabályozást meghatározta az a szemlélet, hogy az otthonszülés veszélyes, ezért meg kell tőle védeni az anyákat és a gyermekeket, de praktikus kérdések is felmerültek a tárgyi feltételektől kezdve az irreálisan drága felelősségbiztosításig. Lényeg a lényeg, 2012 januárjában már az otthonszüléseket kísérő bábák egy részét is bevonva felülvizsgálták a rendeletet, és 2012 májusában elindulhatott az első szabályosan működő, otthonszüléseket kísérő bábapraxis Magyarországon. Jelenleg négy szolgáltató működik az országban. A rendelet ma is meglehetősen szigorú, de reméljük, hogy a bábaszolgáltatók eredményei alapján lesz lehetőség az újabb felülvizsgálatra.

hvg.hu: Milyen tanulságokat fogalmazhatunk meg az elmúlt 3-4 év tapasztalatai alapján?

S. E.: Sok a pozitív változás, lassan de biztosan nő a szakmai elfogadottság, ami nagyban köszönhető a bábaszolgáltatók transzparens működésének és jó eredményeiknek. Az otthonszülés része lett a szülésznőképzésnek. Az érdeklődés az otthonszülés iránt a nők körében egyre nő, az egyik fővárosi bábapraxisban évente közel 40 százalékkal. Sokat elárul, hogy a bábák tapasztalata szerint sokan jobb híján választják az otthonszülést, mert nem találnak olyan kórházat, amit biztonságosnak éreznének, ami kellően támogatná a szülés normális, élettani folyamatait.

hvg.hu: Magyarul kényszerpályán mozognak a nők. Nem azt kapják az orvosaiktól, amit várnak?

S. E.: A probléma ott kezdődik, hogy a mai napig sokak számára nem világos, hogy alapvetően mi a különbség a szülész-nőgyógyász szakorvos és a szülésznő tudása és feladatai között.

Fülöp Máté

hvg.hu: Akkor most öntsünk tiszta vizet a pohárba!

S. E.: A szakmákat szabályozó európai direktívák szerint a szülészorvosok képzésében elsősorban a patológiák ismeretét és azok kezelését hangsúlyozzák, és ez így van jól, hiszen az ő feladatuk az, hogy a komplikációkat a lehető legnagyobb hatékonysággal ellássák. Hogy gyógyítsanak. És közben ne ártsanak. A szülésznők képzésében viszont a várandósság és szülés normál élettani folyamatai állnak a fókuszban, hiszen a szülésznők feladata az ún. alacsony rizikójú várandósságok, és a normál lefolyású, egyébként rendkívül változatos szülések kísérése, valamint az, hogy a problémákat, komplikációkat időben felismerjék, és tudják, mikor kell szakorvost bevonni. Magyarországon a szülésznők képzésében alig kap szerepet az élettani folyamatok gyengéd támogatása, amely nem a gyógyszeres vagy sebészeti beavatkozásra épít, viszont tetemes mennyiségű patológiát tanulnak. Az élettani szülések legalább 90 százalékát pedig a mai napig is szülész szakorvosok kísérik, vezetik, ki hogy.

hvg.hu: Ha jól értem, a rendszer nagy rákfenéje, hogy tulajdonképpen senki sem azt a feladatot végzi, amire hivatott, amire a képzettsége szól?

S. E.: A mai magyar szülészeti ellátás rendkívül rosszul használja fel az erőforrásokat. Egészen a közelmúltig a szülésznők szinte kizárólag ápolói vagy asszisztensi feladatokat láttak el. De ma is csak elvétve találunk olyan szülészetet, ahol önállóan végezhetik azt a munkát, amit végezniük kellene. Egy olyan országban, ahol az orvoshiány évről évre nő és kritikus mértéket ölt, ahol az ittmaradtak a végletekig túlterheltek, és egyszerre ügyelnek mondjuk az ambulancián és a szülőszobán, na itt a szülész-nőgyógyászoktól várjuk, hogy órákat üljenek egy vajúdó nő mellett, tulajdonképpen bábai feladatot ellátva.

Fülöp Máté

hvg.hu: Ezen a ponton meg is érkeztünk a hálapénz kérdéséhez. Mert sokan ezzel tulajdonképpen valamiféle extra lelki törődést akarunk vásárolni a fogadott nőgyógyászunktól. A pénzünkért cserébe lényegében azt várjuk, hogy az orvos bábai feladatokat lásson el?

S. E.: A hálapénznek arról az oldaláról beszélnék, amiről kevés szó esik. A szülészetben a hálapénz rendszerét mi nők is fenntartjuk: időt, rendelkezésre állást, információt, figyelmet, végső soron biztonságérzetet remélünk tőle. A jelenlegi helyzetben, ahol ég és föld van nemcsak két kórház, de egy kórházban két orvos gyakorlata között is, és az ügyeletes orvoshoz menni szülni orosz rulett, ahol gyakorlatilag semmilyen hiteles információforrás nem áll a nők rendelkezésére, teljesen érthető ez a felfokozott igény. De az orvos ebben a rendszerben sokszor a legjobb jóindulat mellett sem tud megfelelni az elvárásainknak. Ha ügyel, akkor az jelent gondot így vagy úgy, ha pedig nem ügyel, akkor extra munkaórákat tölt azzal, hogy az ügyeletes szülésznő helyett órákat ül a privát betege mellett valószínűleg frusztráltan ahelyett, hogy otthon pihenne. És heti pár napot még elmegy a magánrendelőjébe is rutinvizsgálatokat végezni. Ugye senki nem gondolja, hogy ez nem hat ki az ellátás minőségére? Hogy hosszú távon nem vezet kiégéshez?

hvg.hu: Levonhatjuk a tanulságot? Mindannyian a rendszer vesztesei vagyunk?

S. E.: Azt gondolom, igen. Nyilván vannak, akik profitálnak a jelenlegi helyzetből, de ők egy nagyon vékony réteg. És ott a másik oldal. Amiről eddig beszélgettünk, a korszerűtlen, hiányos, aránytalan képzés, a túlterheltség, a frusztráció, az összekeveredő feladatok, a transzparencia és információ hiánya, a kiszolgáltatottság, a rendszer elvárásai által hajtott szülésvezetés és szükségtelen beavatkozások, amit a nők átélnek, ezek mind együtt egy olyan rendszert eredményeznek, amiben elég nagy az esélye annak, hogy egy nő negatív, akár traumatikus élményeket szerez. Ez strukturális, rendszerszintű erőszak. Itt egyszerre nehéz felelősöket azonosítani és van egyéni felelőssége mindannyiunknak. Az csak rajtunk áll, hogy vállaljuk-e a felelősséget a feladatainkért, ahogyan egymással bánunk, beszélünk. Ebben a rossz és merev rendszerben talpon maradni akár a nőnek, akár a szakembernek, embert próbáló feladat.

hvg.hu: Mi lehet a megoldás?

S. E.: A nőnek és a gyermeknek kell újra az ellátás középpontjába kerülni. Először is kölcsönös bizalom és tisztelet szükséges a nő, és az őt ellátó személyzet között, továbbá az, hogy a nő a saját maga számára kielégítő tájékoztatást követően, megalapozottan tudjon döntéseket hozni. Így tud felelősséget vállalni azért, ami történik vele és a gyermekével. Így tudunk együttműködni. Magyarországon jellemzően nem lehetőségekkel kínálnak meg bennünket, hanem jó esetben a beleegyezésünket kérik mások döntéseibe. De az, hogy elém raknak egy papírt, aminek a felét nem értem, és a végén aláírhatom vagy aláírhatom… A szakemberek számára pedig olyan munkafeltételeket kell teremteni, ami lehetőséget teremt arra, ami a legértékesebb: az időre és a személyes figyelemre. És képzés, képzés, képzés.

Fülöp Máté

hvg.hu: Az otthonszülés ezek szerint azért is népszerű, mert a bábák sokat beszélgetnek a kismamákkal, van idejük meghallgatni, felkészíteni őket az előttük álló feladatokra. Mi az a plusz, amit az otthonszülést választó nők tapasztalnak?

S. E.: A bábai gondoskodás modelljében megvalósul a gondozás folyamatossága: van egy olyan szakember, aki az anyát végig kíséri a korai várandósságtól a szülésen át a korai gyermekágyig. Ezt a fajta személyes kapcsolatot a nők sokra értékelik. A bábai modellt azért is szeretik, mert a várandósságra és a szülésre egyszerre tekint testi, lelki és szociális történésként, ami a nő életének minden egyes területére kihat. A saját példám is mutatja, hogy aki ebbe egyszer beleszagol, az könnyen rákaphat és jó eséllyel vállal újabb és újabb gyerekeket.

Lilára zúzott hasfallal távozni a szülőszobából

A nők a legtöbb esetben nem mernek a várandóssággal kapcsolatos nehézségeikről, szülésélményeikről őszintén beszélni, mert a társadalom különböző elvárásokat támaszt velük szemben. Pedig rengeteg a probléma és az információhiány e téren. Sokan panaszkodnak a szülésznők, orvosok lekezelő viselkedéséről, a kórházi ágyhiány miatti muszáj-császározásról, de volt, aki az EMMA információs vonal munkatársainak arról számolt be, hogy az orvos szülés közben rákönyökölt, vagy egyszerűen ráült a hasára.