hvg.hu: A Facebook-posztjából annyi derült ki, hogy egy nő feljelentésére bevitték, és négy órán át fogva tartották. A nő azt állította, hogy miközben az utcán ételért és pénzért koldult, megtámadta őt, illetve hogy a halálát akarta, ököllel ütötte az autóját, és bántalmazni kezdte. Mi történt pontosan?

Steiner Kristóf: Az engem vádoló nővel soha életemben nem találkoztam – vélhetően nagyon hasonlítok valakire, aki mindezt elkövette, és mivel ő is a bankban várakozott, ahol én épp ügyeket intéztem, egyszerűen rám hívta a zsarukat. Természetesen se nem koldultam, se nem ütöttem meg senkit, és nem kívántam senki halálát – a rendőrség viszont azt sem árulta el, mivel vádolnak. Azonnal letartóztattak, rabosítottak, és összesen hat órát töltöttem az őrsön – négyet egy cellában hat másik rabbal, másfelet kihallgatással, és fél órát azzal, hogy körbefotóztak és minden létező ujjamról lenyomatot vettek. Abszolút bűnözőként bántak velem.

hvg.hu: Mi lehetett az oka, hogy ilyeneket állítson önről a feljelentő?

Steiner Kristóf: Vagy mentálisan zavart a néni, vagy a támadója gyakorlatilag a hasonmásom: azt állítja, felismerte a kutyámat, az akcentusomat, és a tetoválásaimat is.

hvg.hu: Hogy bántak önnel az izraeli rendőrök?

Steiner Kristóf: Nem voltak kedvesek. A rendőrautóban, mikor közöltem, hogy elég érdekes a jogrendszerük, a biztos úr visszavágott, hogy Izrael egy csodálatos ország. Mondtam neki: tudom, azért élek itt 9 éve, és az emberek a piacon, arabok-zsidók-turisták-hipszterek-vallásosak, mind testvérként tekintenek rám, de azt el kell ismernie, hogy a bürokrácia és az ország állami vezetése távol áll az ideálistól. Erre annyit felelt, hogy minden, amit mondok felhasználható ellenem. Az őrsön rabosítottak, cellába csuktak, négy órát várakoztam, amíg valaki szóba állt velem, közben meg a cellatársaimmal haverkodtam, de ha túl jól éreztük magunkat, a smasszer asszony üvöltve rugdosni kezdte a cella rácsát. A kihallgatás előtt nem engedték, hogy felhívjam a vőlegényem, és kiderítsem az ügyvédem számát, az általuk felajánlott ügyvédből pedig nem kértem, így végül egymagam védekeztem a "vallatáson". Annyira abszurd volt a helyzet, hogy többször elröhögtem magam. Valahol a szívem mélyén végig tudtam, hogy akármi lesz, ebből nem jöhetek ki rosszul – ők viszont igen.

hvg.hu: Az ügy még nem zárult le, mi a következő lépés?

Steiner Kristóf: Jelenleg nem közelíthetem meg a "tett helyszínét", nem léphetek kapcsolatba az engem rágalmazó hölggyel, és ha bármilyen szabálysértést követek el, azonnali 4000 sékeles bírságra ítélnek, illetve visszavisznek a börtönbe. Az ügy nyitott, nyomozás folyik ellenem, szabadlábon védekezhetek. Természetesen számomra evidens, hogy amint bebizonyosodik az ártatlanságom, jön a visszavágó, és mindenkit felelősségre vonunk az ügyvédemmel és a párommal, aki ebbe a helyzetbe hozott minket. A letartóztatásom napján egy lakásétterem-eseményt kellett lemondanom, a szakácskönyvem ma ment volna nyomdába, de nem nézhettem át a nyomdai PDF fájlt, mert egy cellában kuksoltam, nem beszélve a mentális traumáról. Szerencsére elég edzett gyerek vagyok, sok minden történt velem ahhoz, hogy egy ilyentől megzuhanjak, de már csak azért is harcolni akarok az igazságért, mert nagyon fáj a szívem azokért, akik nem tudnak úgy kiállni magukért, ahogy azt én tettem, és bedarálja őket egy igazságtalan jogi rendszer.

hvg.hu: Évek óta Izraelben él, de tavalyig még nem kapott állampolgárságot. Most mi ezzel a helyzet?

Steiner Kristóf: Tartok tőle, hogy sosem leszek állampolgár, de ez már nem is célom. Túl vagyok azon az illúzión, hogy bármelyik ország intézményesített igazságszolgáltatása és kormánya csupa igazságosság lenne, míg más országoké korrupt és gonosz. Jó és rossz mindenhol van, élni meg kell valahol – így amíg dolgozhatok Izraelben, ahol süt a nap, finom a humusz, és ennyi szabadúszóként űzhető melóm van, nekem nem hiányzik az állampolgárság. Így is felemelhetem a hangom az igazságtalanság ellen, az egyenjogúságért, és így is méltathatom és szerethetem mindazt, ami valóban jó itt – ehhez nem kell patriótának lennem.

hvg.hu: Mint mondta, magánvállalkozóként dolgozik. Pontosan milyen területen?

Steiner Kristóf: Minden területen, ami csak érdekel – nem hiszek abban, hogy az embernek választania kell egy munkát és abban megfonnyadni élete hátralévő részében. Játszom filmekben, dokumentumfilmet rendezek, vegán workshopokat és lakásétterem-eseményeket tartok, szinkronizálok, újságoknak írok Izraelben, Magyarországon és szerte a világban, blogot vezetek, kulináris-kulturális túrákat tartok turistáknak Jeruzsálembe és a Holt-tengerhez, Magyarországon pedig hónap végén jelenik meg hatodik könyvem Kristóf lakomái címmel. Mindezt izraeli magánvállalkozóként teszem – innen számlázok mindenhová.

Stiller Ákos

hvg.hu: Soha nem gondolt arra, hogy visszajöjjön Magyarországra? Milyennek látja onnan a magyar közéletet?

Steiner Kristóf: Imádom Budapestet, nagyon gyakran járok "itthonról haza", és szívemen viselem a sorsunkat – a miénket, magyarokét. Sok minden aggaszt, rengeteg dolog van, ami egyenesen taszít, más aspektusokból pedig csodálom az országot, és büszke vagyok rá. A félelmetes idegenellenesség zavar. Az, hogy Budapest egyre gyönyörűbb, örömmel tölt el. Az LMBTQ-emberek jogfosztottsága bánt. A fiatal, kreatív, energiákkal teli, változást hozó generáció, ami valóban formálja a következő generációt, lelkesít. Visszaköltözni viszont nem tervezek – előbb indulnék neki a nagyvilágnak, vagy töltenék újabb 10 évet egy totál más helyszínen, legyen az India, New York, vagy egy kis görög sziget, mint hogy visszahelyezkedjek a kényelmes budapesti mindennapjaimba.