Induljon ki abból, hogy a tudás szexi!
Ismeretterjesztő könyvet akkor igazán jó olvasni, ha közben szórakozunk is. Szerencsére vannak szerzők, akik nemcsak a tudás, hanem a tudás örömének az átadását is komolyan gondolják. Az ő könyveikből válogattunk.
A legjobb ismeretterjesztő és tudományos könyvek azért letehetetlenek, mert úgy olvastatják magukat, mint egy jó regény. Így lesz a nagy felfedezésekből nagy kaland, az olvasásból pedig rácsodálkozás. És persze azért is izgalmasabbak, mint a fikció, mert ami ezekben a könyvekben van, az igaz, de legalábbis törekszik arra, hogy igaz legyen.
Összegyűjtöttük az elmúlt időszakban megjelent legérdekesebb tudományos könyveket, amelyek nemcsak ismeretet terjesztenek – és közben megpiszkálják kicsit a lelkiismeret-furdalásunkat, hogy az iskolában nem figyeltünk az órákon, vagy ha mégis, már semmire sem emlékszünk –, hanem szórakoztatnak is, és bebizonyítják, hogy a tudást tényleg élmény magunkba szívni.
David Eagleman: Az agy
David Eagleman azzal az álnaiv kérdéssel vezeti be a könyvét, hogy nem érti, az emberiség miért celebpletykákkal és valóságshow-kkal foglalkozik ahelyett, hogy egy olyan csodálatos szerve iránt mutatna legalább ekkora érdeklődést, mint az agya. A szerző viszont még hisz abban, hogy az önmagunk megismerésének a vágya elég erős ahhoz, hogy elolvassunk egy ilyen könyvet, különösen, hogy megpróbálja benne áthidalni azt a szakadékot, amelyik a tudományos szakirodalom és az agyak birtokosainak élete között tátong.
Ahhoz képest, hogy az agyunknak nincs hozzáférése a külvilághoz, egész jó sztorit ad el nekünk róla: a biológiai anyaga élményeket idéz elő, és folyamatosan szállítja nekünk a narratívát a valóságról és az identitásunkról. Eagleman könyve tulajdonképpen egy vezetett séta ebben a belső kozmoszban, és a végén kicsit magunkkal is jobban képben leszünk, de legalábbis elámulhatunk azon, hogy milyen hatékonyan tudjuk meghackelni a saját hardverünket annak érdekében, hogy megértsük és jobbá tegyük magunkat.
Az agy előképzettség nélkül is jól olvasható, igazán felhasználóbarát – a szerző nyilván nem a neurológus kollégáknak írta, nekik a Science-ben és a Nature-ben fejti ki a tudományos eredményeit. Akik tehát már agyszakértőnek mondhatják magukat, sok újat nem fognak találni benne, de akik csak most csodálkoznak rá arra, hogy mi van a fejükben, azoknak nagyon izgalmas olvasmány. És végül is egy olyan világban, ahol az internetet képes lázban tartani a kérdés, hogy milyen színű egy ruha, egy ilyen könyvnek abszolút van létjogosultsága.
Michael Lewis: Harcos pszichológusok
Michael Lewis 2003-ban megírta a nagyot szóló Moneyball című könyvét a lehetetlen helyzetben lévő kis baseballcsapatról, amelyik kevés pénzzel, viszont rengeteg tudományos és statisztikai adattal próbálta meg felvenni a versenyt a nagyokkal. Méltatlanul kimaradt azonban a könyvből, hogy az Oakland Athletics módszere mögött álló gondolatmenet honnan származik, szerencsére amint kiderült, mekkora sztori, Lewis lecsapott rá, ebből született meg a Harcos pszichológusok.
Amos Tversky és Daniel Kahnemann pszichológusok nevéhez fűződik az emberi racionalitásunkba vetett hit lerombolása. Tőlük jön a felismerés, hogy a döntéseinkben sokkal nagyobb szerepe van a véletlennek, az érzelmeknek, az előítéleteknek, mint azt gondolnánk. A munkájukból és együttműködésükből született meg a viselkedési közgazdaságtan, az eredményeikért pedig 2002-ben Kahnemant közgazdasági Nobel-díjjal tüntették ki (Tversky 1996-ban meghalt). A kapcsolatuk legalább olyan izgalmas volt, mint a munkásságuk, így meg is kapták a tudomány Lennon–McCartney-ja címet.
A mély emberi és intellektuális egymásba olvadásból az lett, hogy sokszor nem is jegyezték meg, hogy melyikük fejéből pattant ki egy-egy ötlet, és amikor az első közös tanulmányukat publikálták, feldobtak egy érmét, hogy melyikük szerepeljen kettejük közül elsőként a szerzőknél, később pedig váltogatták egymást. A két pszichológus olyat látott meg a másikban, ami belőle hiányzott, így csodálatosan kiegészítették egymást, és jobban megértették a másikat, mint saját magukat. A Harcos pszichológusok így nemcsak egy rendkívüli tudománytörténeti epizódot mutat be, hanem egy egészen lenyűgöző emberi kapcsolat történetét is.
Stephen Hawking: Fekete lyukak
Az nem kérdés, hogy Stephen Hawking a tudomány rocksztárja, a fekete lyukak pedig különösebbek, mint bármi, amit csak a tudományos-fantasztikus írók megálmodtak, a találkozásukból így csakis valamilyen lebilincselő dolog születhet. Hawking 2016-ban tartott két előadást a BBC ismeretterjesztő sorozatában, ezek szövegét tartalmazza ez a rövid, de nagyon intenzív könyv.
A szöveg mennyisége tényleg ne bizonytalanítson el senkit, az általuk közvetített információmennyiség nem fog csalódást okozni. Végül is Hawking mestere annak, hogy a legbonyolultabb fogalmakat és problémákat is egyszerűen és érthetően tálalja – és még humora is van, ami nemcsak érdekessé, hanem élvezhetővé is teszi a könyvet. Ha valami mégis lógna a levegőben, közbelép David Shukman, a BBC szerkesztője, hogy néhány tisztázó hozzászólással képbe tegye az olvasót.
És végül is mi más zökkenthetne ki kicsit a hétköznapok lélekölő mókuskerekéből, mint az, ha kis időre megpróbáljuk felfogni a fekete lyuk és a szingularitás felfoghatatlanságát. Ez a pár óra alatt elolvasható könyv nagyszerű kapudrog Hawking további műveihez.
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete
Az egyetlen különbség állatok és emberek között az, hogy mi, emberek az érzelmeinket képesek vagyunk tudatosan mozgósítani. Ennek az alapvetésnek a mentén próbálja bevezetni az olvasót az állatok lelkébe Peter Wohlleben, ami azért is tűnik kihívásnak, mert hajlamosak vagyunk a saját érdekeinktől vezérelve erről nem tudomást vennierről – például, amikor ipari körülmények között tenyésztett állatok rántott húsát tesszük a vasárnapi asztalra. („Ha mindenki számára világos lenne, milyen lény fekszik ott, előtte a tányéron, sokaknak elmenne az étvágyuk tőle” – ragadja meg például a disznók egyéniségében rejlő kapcsolódási lehetőséget.)
Ettől a velünk élő disszonanciától még akár felkavaró is lehet a könyv: az állatok érzéseinek és intelligenciájának a tudomásul vétele mozgósíthatja bennünk a lelkiismeret-furdalást, homo sapiensként ugyanis nehezen mondhatjuk el magunkról, hogy jól bánunk a többi élőlénnyel. De az erdész Wohlleben, aki a fák titkos életéről szerzett információkkal egyszer már lenyűgöző könyvvel jelentkezett, alapvetően a rácsodálkozást, és nem a bűntudatot akarja mozgósítani az olvasókban, és olyan kérdésekkel igyekszik a kedvükben járni, mint például az, hogy valóban tudnak-e szeretni bennünket, embereket az állatok.
Az állatok érzelmi élete kicsit tudományos, kicsit sztorizós, és vállaltan szubjektív, de abban mindenképpen jól teljesít, hogy ráébresszen arra, hogy a világ érzelmi és értelmi komplexitásának egy részét észre sem vesszük. És így még azt is elnézhetjük neki, hogy a legtöbbször antropomorfizálja az állatokat. Végül is emberek vagyunk, másképp hogy is érthetnénk meg őket.
Richard Feynman: Hat könnyed előadás
Azzal, hogy Richard Feynman a kvantumelektrodinamika témakörében végzett munkájával vívott ki elismerést, valószínűleg még nem fogunk széles tömegeket csábítani arra, hogy vegyék a kezükbe a könyvét. Ha hozzátesszük, hogy korának talán a legnagyobbik tanítója volt, aki színháztermet csinált az előadóteremből, a New York Times szerint „az elméleti fizikus és a cirkuszi kikiáltó valami lehetetlen vegyülékeként”, és az éveken át összegyűlt anekdoták még életében legendás alakká tették, akkor talán már nagyobb kísértést érzünk arra, hogy belehallgassunk ezekbe az előadásokba. Szerencsére az előadásokat eleve publikálásra kész formában is rögzítették, ezekből született meg ez a vékony, de elképesztően tartalmas könyv.
A fizikában különösebben nem jártas olvasóknak jó hír, hogy Feynman kifejezetten fontosnak tartotta az elsőévesek oktatását, mégpedig úgy, hogy újrafogalmazta a fizikát a fiatal hallgatóknak eladható formában. Ha pedig valamit nem tudott levinni az elsőévesek szintjére, akkor elismerte, hogy nem is értjük. Ami annyit jelent, hogy ezek az előadások tényleg befogadhatóak.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a Hat könnyed előadás nem egy fizika kezdőknek kézikönyv, hanem nagyon is bonyolult, haladó fizika érthetően tálalva, Feynman célja ugyanis az volt, hogy felkeltse a hallgatók érdeklődését és lenyűgözze őket ennek a tudományágnak a fenséges komplexitásával, még akkor is, ha nem mindent értenek meg belőle, így aztán nemcsak fizikát, hanem filozófiát is kapunk. Ez az előadói szándék teszi lebilincselővé a könyvet a laikus olvasó számára is.
Jordan Ellenberg: Hogy ne tévedjünk – A mindennapi élet rejtett matematikája
Ha az iskolás ösztöneinkre és emlékeinkre hallgatunk a fizikánál talán egy rettentőbb tantárgy jut eszünkbe: a matematika. Ha viszont legyőzzük a zsigeri ellenérzéseinket, és vesszük a bátorságot, hogy elolvassuk Jordan Ellenberg könyvét, kiderül, hogy magunkkal szúrtunk ki eddig, ha legyintettünk a matematikára. A Wisconsini Egyetem professzora ugyanis bebizonyítja, hogy a matematikába nemcsak absztrakt bonyodalmak férnek bele, amelyeknek semmi hasznát nem vesszük a mindennapjainkban, hanem valójában mindenhez köze van, amit csinálunk.
A Hogy ne tévedjünk a felszínen valóban a matematikáról szól, de ha belemélyedünk, kiderül, hogy valójában arról, hogy a matematika mennyire átszövi a mindennapi életünket anélkül, hogy tudnánk róla. Arról, hogy a matematikai gondolkodás csupán a józan ész kiterjesztése, Ellenberg könyve pedig egy szerelmes vallomás a matematikához.
A fejezetek ismerős hétköznapi helyzetekkel, problémákkal vezetnek fel egy-egy gondolatmenetet. Olyan kérdésekkel például, hogy milyen korán érjünk ki a repülőtérre, hogyan nyerhetünk a lottón, vagy hogyan nyerjünk választásokat. Nem matematikusként talán el lehet tévedni a fogalmak között, de Ellenberg mindig az olvasó után nyúl, és gondoskodik arról, hogy vele maradjon.
És aztán meggyőz arról is, hogy a matematika eszközeivel felfegyverkezve átláthatunk a mindennapi élet rendetlen, zűrzavaros felszínén. Ellenberg stílusa nagyon szórakoztató és megközelíthető, és mivel pont nem ezt várnánk egy matematikáról szóló könyvtől, nagyon vonzó is.
Neil DeGrasse Tyson: Ha felfal egy fekete lyuk
Nem bízta a véletlenre a könyve címét a tudományos ismeretterjesztés egyik legnagyobb celebje, hiszen a kozmikus horrorral mindig fel lehet éleszteni a kíváncsiságot, és Neil DeGrasse Tysonnál szórakoztatóbban kevesen tudják ezt kielégíteni. Mint ahogyan kevesen tudják úgy helyre tenni az olvasót, mint Tyson, aki nem győz elégszer figyelmeztetni arra, hogy „az ember érzelmileg törékeny, megátalkodottan hiszékeny, reménytelenül tudatlan úr a világegyetem egy jelentéktelenül apró, porszemnyi részén”.
Tyson egyik védjegye a lelkesedés, amellyel maga is minden alkalommal rácsodálkozik az univerzumra, miközben – példaképe és hőse, Carl Sagan nyomában haladva – továbbadja az emberiség eddig ismereteit róla. A másik az, hogy nincs tekintettel az emberi egóra, amely újra és újra beleragad a tévképzetbe, hogy ő a világ közepe. Tysont olvasva így nemcsak az univerzumról, hanem magunkról is sokat megtudunk.
A szerző egyébként nem okoz csalódást, a címben felvetett problémát valóban zavarba ejtő részletességgel kifejti, és végleg elveszi a kedvünket attól, hogy kipróbáljuk, milyen egy végzetes találkozás egy fekete lyukkal.
Sőt nem túl megnyugtatóan végigveszi mindazokat a módszereket, amelyekkel az univerzum megpróbál meggyilkolni bennünket az üstökösöktől és meteoroktól kezdve a vulkánokon és viharokon át a vírusokig és az éghajlatváltozásig, hogy aztán rádöbbentsen, hogy ezeknek a jelenségeknek valójában rengeteg közük van ahhoz, hogy egyáltalán van élet a Földön. Szóval lehet borzongani és csodálkozni, végül is ettől érezhetjük azt, hogy élünk.
Wolfgang Behringer: A klíma kultúrtörténete
A klíma változik. A klíma mindig is változott. A kultúra kérdése, hogy hogyan reagálunk rá, és ebben a történelem ismerete sokat segíthet nekünk – ezekre az összefüggésekre építi a könyvét a német Wolfgang Behringer, és igazán ínyenc kultúrtörténeti kontextusba helyezi az ember és az éghajlat viszonyát.
Bár a cím a klímát emeli ki, és a könyv első részében a szerző jól követhetően elmagyarázza, hogy történelmi léptékben miként értelmezzük a hőmérsékletingadozásokat, az írás legizgalmasabb részeiben arról van szó, hogy a társadalmak miként alkalmazkodtak ezekhez a változásokhoz, és hogy ezeknek a változásoknak milyen hatásuk volt a történelem és a civilizációk alakulására. Hogy miként befolyásolják az éghajlati változások azt, hogy mit eszünk, mit viselünk és milyen valószínűséggel lázadunk fel a hatalom ellen. A klíma kontextust ad az emberiség történetének, és sokszor meg is rengeti az alapjait.
Behringer elismeri, hogy a globális felmelegedés komoly kihívást jelent, de jelzi azt is, hogy nemcsak veszélyeket, hanem lehetőségeket is rejt magában. Ezt vehetjük egy nagyon aktuális biztatásnak.
Jim Al-Khalili, Johnjoe McFadden: Az élet kódja – Titokzatos kvantumok
Ha a kvantumfizikába beleszédülünk, milyen reakcióra számíthatunk akkor, ha meghalljuk azt a szót, hogy kvantumbiológia? Az élet kódja egy olyan területről ad átfogó képet, amely tulajdonképpen még alig létezik, de egészen ígéretes, még úgy is, hogy egyelőre feltételezéseken alapul. Az élet úgynevezett szikrájával a tudomány eddig nem nagyon tudott mit kezdeni, Jim Al-Khalili elméleti fizikus, író és műsorvezető és Johnjoe McFadden a Surrey-i Egyetem molekulárisgenetika-professzora most szubatomi szinten keresi a nyomait, és egy lebilincselő könyvön keresztül próbálja bebizonyítani, hogy meg is találta: hogy elképesztően kicsi történések elképesztően nagy hatással vannak arra, ahogy az élőlények viselkednek.
A szerzők közben olyan kérdésekkel tartanak izgalomban, mint például az, hogy honnan tudja egy vörösbegy, hogy merre repüljön dél felé, hogyan másolják le a gének önmagukat, vagy épp hogyan érzékeljük a rózsa illatát.
A tudomány egyik legnagyobb megválaszolatlan kérdésére, hogy az élettelen atomok és molekulák hogy alakulnak át élő anyaggá a kvantummechanika bizarr szabályai adhatnak valamiféle támpontot, legalábbis a szerzők nagyon szeretnék ezt hinni. Hogy aztán kiderüljön, a kérdésre, hogy mi az élet, a válasz bizarrabb, mint a legvadabb álmainkban.
Yuval Noah Harari: Homo Deus
A jeruzsálemi egyetemen tanító történész előző könyve hatalmas bestseller lett – Mark Zuckerberg, Bill Gates, Barack Obama, sőt állítólag Orbán Viktor is nagy rajongója. A Sapiens az emberi történelem elmúlt 75 ezer évét ölelte fel, és arra emlékeztetett, hogy nincs semmi különleges bennünk, tulajdonképpen csak egy baleset vagyunk. És ha ettől a szembesítéstől nem éreztük volna elég kicsinek magunkat, Harari a végén még azt is felvetette, hogy a Homo sapiens története belátható időn belül véget érhet: a hatalmunk csúcsán vagyunk, de elértük a korlátait is.
Harari szerencsére nem hagyja függőben a dolgot, és bár a múltba nézésnél kockázatosabb a jövőbe nézés, a történész vállalja ezt a kockázatot, hogy felvázolja a nagylélegzetű vízióját arról, hogy milyen végzetes hibákat követhetünk el a jövőben. Például azzal, hogy megpróbáljuk kicselezni a halált. Csakhogy ezzel Homo sapiensként is megszűnünk létezni. Harari disztópiája nem megnyugtató, de egészen lebilincselő.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
