A San Franciscó-i Gwynn Mackellen 26 évesen döntötte el, hogy sterilizáltatni fogja magát. A hulladékfeldolgozó iparban dolgozott, és ezért nap mint nap szembesült vele, mennyi szemetet termelnek az emberek. Hamar levonta a következtetést: ha kevesebb ember lenne a Földön, kevesebb lenne az eldobált szemét, az óceánokba kerülő műanyaghulladék, kevesebb fát vágnának ki évente. Úgy gondolta, hogy a maga módján tesz a túlnépesedés ellen: egyszerűen nem szül gyereket. Mackellen 10 éve él együtt a párjával, aki hasonlóan gondolkodik, mint ő, így nem okoz közöttük konfliktust a gyermektelenség.

Mackellen hozzáállása sokaknak talán szokatlan, idegen és felháborító lehet, pedig nem ő az egyetlen, aki ezen a módon is megpróbál gátat szabni a környezetszennyezésnek és a globális felmelegedésnek. A Guardian több olyan emberrel is beszélt, akik radikálisan mondva születésellenesnek (antinatalist), vagy finomabban szólva gyerekmentesnek (child-free) vallják magukat és az értékrendjüket. Vannak, akik szélsőségesen gondolkodnak, és azt vallják, hogy a világ egyenesen jobb lenne emberek nélkül (ők a Voluntary Human Extinction Movement nevű mozgalmat támogatják), mások kevésbé antiszociálisak, egyszerűen csak kevesebb embert szeretnének a Földön.

A 44 éves Leilani Münter brit autóversenyző támogatója a Population Matters nevű szervezetnek, amely a népesség növekedése ellen kampányol. A brit szervezet – patronálói között találjuk még David Attenborough-t és Jane Goodallt is – nem győzik hangsúlyozni, hogy környezetünk eróziójának, az erőforrásaink felélésének, a szegénységnek és az esélyegyenlőtlenségnek is nem kis mértékben a túlnépesedés az oka.

Leilani Münter az egyetemen döntötte el, hogy nem járul hozzá a populáció további növekedéséhez, később döntésével a férje is egyetértett. Mint mondja: 200 ezer évbe telt, hogy egymilliárd ember éljen a Földön. Majd ennek csupán a hányadába, 126 évbe került, hogy további egymilliárddal növekedjen a populáció. Aztán mindössze 30 év kellett az újabb egymilliárdos ugráshoz, és csak 14 év ahhoz, hogy a Föld népessége elérje a négymilliárd főt. "Ez nagyon ijesztő" – fogalmaz Münter.

Münter a cikkben a Cornell Egyetem egy 1999-es kutatását idézi, miszerint a Földön mindössze 2 milliárd ember fér el úgy, hogy mindenki viszonylagos jólétben élhessen, mindenkinek legyen hozzáférése a tiszta folyóvízhez és az elektromossághoz. Ehhez képest ma, a legutóbbi adatok szerint, 7,6 milliárd ember él a bolygónkon, 5,6 milliárddal több, mint amennyit a Föld valóban el tudna tartani.

Hogy a klímaváltozás megfékezése és a környezetvédelem érdekében miért jobb megoldás a gyerektelenség, mint mondjuk az elektromos autók használata és a mindennapi szeméttermelésünk csökkentése, arra egy másik interjúalany, a 30 éves tengerbiológus, Emma Olif válaszol. Olif egy svéd kutatást idéz, miszerint ha egy család csak eggyel kevesebb gyereket vállal be, mint amennyit valójában szeretne, azzal évente 58,6 tonna szén kibocsátásától kímélik meg a környezetüket. Ehhez képest, ha mellőzzük az életünkből a káros gázokat kibocsátó autós közlekedést, az évente csupán 2,4 tonna szénkibocsátást/család spórol meg.

A Guardian által megkérdezettek (nemcsak nők, de férfiak is) nem ítélik el a szülőket, nem akarják támadni a gyereket vállalókat, elismerik, hogy biológiailag arra vagyunk programozva, hogy utódokat hozzunk a világra, genetikánkat továbbörökítsük, ez a természetes. Ugyanakkor azt mondják: itt az ideje elgondolkodni azon, hogy két vagy három gyerek helyett csak egy babát vállaljanak be a potenciális szülők, vagy esetleg egyet se, hanem inkább fogadjanak örökbe. "Azt kérem, hogy fontolják meg, hogy adoptáljanak egyet a 153 millió árva gyerek közül, akik már a bolygónkon vannak és otthonra lenne szükségük" – fogalmaz Münter.