A Megasztár első szériájának második helyezettje önálló estjén terápiás jelleggel mesél nehézségeiről, élete legtragikusabb és legszebb pillanatairól. Hogy származása miatt milyen nehezen sikerült elfogadtatnia magát, hogy az évek során kifulladt a nagy hajtásban, majd háromesztendőnyi kihagyás után hogyan talált magára. Különleges, zongorára komponált show-jában vet számot életével, amelyben számos kisebb-nagyobb sorstragédia rejlik – írja a Blikk.

Volt időszak az életében, amikor a mindennapjait a reménytelenség határozta meg, rengeteg árvaházat, családot járt meg a boldogságot keresve, hiába. Vigaszt csak a zenében talált, de a karrierje kezdetét kísérő emberekben is sokszor csalódnia kellett.

„Az emberek jöttek-mentek az életemben. Valaki megmaradt, valaki nem, olyan furcsa sztori ez. Rengeteg mindent megéltem, nagyon nehéz helyzetekbe kerültem, de azt is láttam magam körül, hogy nagyon szegény emberek egy nyomorúságos viskóban is tudnak boldogok lenni.”

Mint mondta, tizenegy éven keresztül fesztiválozott, belefásult, nyugalomra volt szüksége.

„Három évig semmit sem csináltam, nem érdekelt az egész, aztán találkoztam Nagy Vikivel, kitaláltuk a műsort. Megtaláltam magam, és úgy beszélhettem, mint előtte soha” – mesélte lelkesen Ibolya, akinek a pörgés is elkezdett hiányozni. Hozzátette azt is, hogy nagy, közös színházi projektre készül Presser Gáborral. „Nagy durranás lesz! Hiszem, azok a kapuk is kitárulnak majd, amik bezárultak, vagy ki se nyíltak előttem eddig.”