Ideje a lomtalanításnak. 21. századi módra online megrendeléssel megoldható, automatikus visszajelzés jön is azonnal: „Köszönjük igénybejelentését, amint feldolgoztuk, felvesszük önnel a kapcsolatot.” (Nem, nem a nagy lomtalanításról van szó, csak kis, helyi szemételhordásról.) Három hét múlva meg is jelenik a szemetesautó, csak éppen a kapcsolatot nem vette fel senki az érintettekkel, velünk, „Tisztelt Ügyféllel”. Mondom a szemetesnek, talán kellene, hogy tudjak az időpontról, mert tilos előre kirámolni a szemetet (ami nagyon helyénvaló szabály). A szemetes közli, hogy értesítést küldtek. Mondom, talán egyeztetni kellene, és akkor kiderül, hogy nem kaptam értesítést.

Nem nyitok vitát az egyirányú információáramlás mélységeiről, de Ábel, a szemetes be akarja írni a megfelelő rovatba, hogy „nem voltak otthon”. Jelzem neki, hogy még csak az sem igaz, hogy magamon kívül vagyok, de az végképp nem, hogy ne lennék otthon, hiszen látja, itt vagyok, csupán értesítést nem kaptam. Mégis, miért akar hazugságot beírni a megfelelő rovatba? Erre kijavítja, hogy nem kaptak értesítést, és elhangzik Ábel bölcsessége: „Mit akar, az egész ország így működik.”

Ezt már a szemetesek is tudják. Megkérdeztem, hogy mégis, ki az egész ország? Mert, hogy szerintem Ábel és én is az egész ország vagyunk, és mindannyian okozzuk az ország működését. Ha valaki helytelenül cselekszik, az nem jogosít fel másokat arra, hogy helytelenül cselekedjenek. A mások által elkövetett bűnök nem mentenek fel. Lehet mondani, hogy a kommunisták / fasiszták / FIDESZ / DK / liberálisok / Józsi bácsi / Donald Kacsa / és még ki tudja ki is azt csinálta, mit akarok én, miért kérem számon a tisztességet? Ha mások bűnössége felmentés lenne az elkövetett bűn alól, akkor nem csak lopni, de ölni is szabad, hiszen azt is elkövették már egy páran.

Az „utasításra tettem” párja a „mindenki ezt csinálja” önfelmentés. És lehet önfelmentegetni, de a következmények alól senki nem lesz mentes. Egy darabig védelem alatt áll a „mi kutyánk kölyke”, és beszállhatsz oda kutyának, ahol védik a kölködet, de ennek ára van. El kell adnod a lelkedet, és sokszor a testedet is. Ha pedig ezt egy ország teszi, egy egész ország jövőjét kell eladni.

Ha művész vagy és fel akarsz lépni, persze, adunk lehetőséget, de legyen egy kicsit hazafias az a gyerekdal. Lehetne némi „magyarnótaszerűséget” belevinni abba a kis jazz-be, és rendben is van. Persze, közöljük ezt a cikkedet, de csak ha a hvg.hu oldalra hivatkozást kihagyod. Rossz ez a tankönyv, és hibák is vannak benne, dehát ezt adták, ebből kell tanítanom. Autista /hiperaktív / siket / értelmi elmaradott / stb. SNI-s gyereket hoztak az osztályomba, és nem képeztek ki erre a problémára? Mit tegyek, majd megoldom valahogy. A többi gyerek meg elviseli.

Csak tartsad a szádat, és jól jársz! Te akarsz lenni az igazgató / rektor / polgármester / stb.? Elintézzük neked, de majd lesz kérésünk nekünk is. A karcagiak már tudják, hogy mi a szabály, mit ugrálsz? Nem tudod, hogy dörgölődzni kell? A hatalom megvéd, azt csinálsz, amit akarsz, amíg kiszolgálod. Ábel a hazai rengetegből már úgy tudja: az egész ország így működik, csúsztatni, hazudni, sunnyogni szükséges.

És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi, és felváltva gyűlölöd a bankokat, a menekülteket, a pedagógusokat, a médiát, a kutatókat, stb. a központi ugráltatásnak megfelelően.

Azért kell az egyre ostobább törvényeket hozni, hogy értelmetlen csuklóztatás, függőség legyen, hogy állandóan büntiben érezze magát mindenki, és behúzza fülét-farkát. Azért kell minél többeket bevonni ebbe, hogy közös bűn legyen. Hiszen a szófogadó és nem szófogadó állampolgár is „kreatívan” számláz, ő is beviszi a gyerekét a lebutító iskolába, mert nem engedélyezték a magántanulóságot, pályáz a kutatói támogatásra, bár pár hónappal ezelőtt kint tüntetett a kutatóintézetért, és kihagy sorokat a könyvéből. A szófogadó és nem szófogadó állampolgár is öncenzúráz, és már az öncenzúra is elég, nem kell szólni, idomítva van, és közel ahhoz, hogy szépen feladja az elveit. Majd egy idő után ugyanis megmagyarázza magának, hogy miért teszi, amit nem tart helyesnek. Például, mert „az egész ország így működik”, ez a természetes.

Mondom Ábelnek: Ábel, az ország mi vagyunk, és mi vagyunk, akik így működünk, igaz? Akkor ki tud változtatni? Lehet a kormányt szídni, de változtatni az „ország” tud. Kezdjük néhány alapértékkel: tisztesség, emberség. Ennyi elég is az induláshoz. Odafigyelni másokra, egyeztetni az érdekeket nem könnyű, de ha a tisztességes és emberséges viselkedés a célom, akkor nem is nehéz, mert mindennapi gyakorlattá válhat. A többi aztán jön magától. Ha nincsen tisztességtelen, embertelen végrehajtó, akkor nincsen tisztességtelen, embertelen végrehajtás. Hol van a határod? Hol az országod? „Gyáva népnek nincs hazája”, mert a szeme előtt lophatják el, és ha a tisztességét és emberségét is ráadásnak adja, akkor a jövője is lejtőn van.

Meddig megyünk el / le?

A szerző Prima-díjas pszichológus, a magyarországi Diszlexia Központ megalapítója, az MTA tudományos főmunkatársa.