hvg.hu: Ákos, ön nyíltan vállalja szexuális orientációját, miközben vallásgyakorló közösségben nőtt fel. Ez mennyire nehezítette meg a coming outot?

Modolo Ákos: Egy nagyon szerető, családias, barátságos kisvárosban és vallási közösségben éltem gyerekként. Később azért sem távolodtam el a hittől, mert az alapélményem jó volt, és a vallásosság nekem elsősorban erről a közösségről szólt. Amikor viszont 14 évesen rájöttem, hogy meleg vagyok, úgy éreztem, hogy ezt már a közösségem nem fogadná el, hiszen a katolikus egyház hivatalos álláspontja az, hogy a melegség önmagában még nem bűn, csak akkor, ha valaki megéli azt. Gyakorlatilag cölibátust javasol a melegeknek. Érdekes módon pont az segített át ezen az időszakon, hogy még közelebb éreztem magamhoz Istent. Amikor nem tudtam, kihez forduljak, akkor a hitem csak megerősödött.

Az érettségi után Budapestre költöztem, és amikor elkezdtem LMBT, liberális körökbe járni, és felvállaltam, hogy keresztény vagyok, akkor gyakran furcsán néztek rám a többiek. A kereszténységet ezekben a körökben sokan kizárólag a homofóbiával, a bigottsággal, az evolúciótagadással, a pedofilbotrányokkal azonosítják, és így erős ellenérzés van bennük a kereszténységgel kapcsolatban, ami érthető, hiszen sok érintettnek van rossz tapasztalata az egyházakkal. Sok LMBT ember nőtt fel úgy, hogy kiközösítették vagy átnevelő terápiára küldték, de olyan ismerősöm is van, akin ördögűzést végeztek.

hvg.hu: Ez egy létező dolog itthon is? Azt gondolnám, ördögűzéssel hozzánk legközelebb csak Lengyelországban próbálkoznak.

Szabadkai Bálint: Nem, és az a durva, hogy az ehhez hasonló módszerek nem is elsősorban a történelmi egyházaknál jelennek meg, hanem legtöbbször a neoprotestáns, kis közösségeknél.

Ezek nagyrészt angolszász finanszírozású, missziós gyülekezetek, amelyek úgy működnek, mintha ledobnának ejtőernyővel valahova egy lelkipásztort, és azt mondanák neki: „csinálj egy gyülekezetet, vidd a fényt a sötétbe, terjeszd az evangéliumot”. Ezek az emberek sokszor hatalmas karizmával, a történelmi egyházaktól teljesen eltérő közösségszervezési módszerekkel fognak neki a munkának, és nagyon erős a hatásuk az olyan emberekre, akik még nem tapasztaltak hasonlót.

Modolo Ákos

Reviczky Zsolt

Kulturálisan nagyon sokat tudnak adni, sokakat a szenvedélybetegségből és a reménytelenségből mentenek ki. Csak közben a pásztornak teljes autoritása van, senkinek nem felel, senki nem ellenőrzi őt. Én ezeket a gyülekezeteket tartom a tapasztalataim alapján a legveszélyesebbnek, mert gyakran csak az angolszászoktól importált kulturális háborúból indulnak ki, ha az LMBTQ-fiatalok megítéléséről van szó. Ilyenkor meg jönnek az abszurd tévhitek a meleglobbiról, meg a média szándékosan agymosó, a melegséget reklámozó, elferdítő hatásáról.

hvg.hu: Tudnak itthon illegálisan működő átnevelő táborokról?

Sz. B.: Táborokról nem, csak reparatív terápiákról. Aki egy ilyenen részt vesz, az gyakorlatilag igába hajtja, megrendszabályozza magát. Megtanulja, hogy melyik érzés a helyes és a helytelen. Ezek az átnevelő terápiák be akarják illeszteni az embert egy szuper-heteronormatív elképzelésbe. A Keresztények a Melegekért Mozgalom (KerMel) álláspontja az, hogy mindenki Isten gyermeke, az egyén és Isten ügyét lehetőleg ne bíráljuk külső szemlélőkként.

Az átnevelő táborok és a reparatív terápiák bizonyítottan károsak, nem véletlenül tiltottak több országban is.

Az a tapasztalatunk, hogy akik kudarcot vallanak egy terápia után, gyakran annyira elkeserednek, hogy öngyilkosságot követnek el. A sikertelen terápia számukra azt jelentheti, hogy nem elég erős a hitük ahhoz, hogy megváltozzanak, és ezt elviselhetetlen szégyenként élik meg.

hvg.hu: Mi a határon túli tapasztalat? Hogy viszonyulnak a külföldi gyülekezetek az LMBTQ-emberekhez, és mi ehhez képest a helyzet Magyarországon?

Sz. B.: A teológiánk a szocializmus miatt legalább negyven évvel le van maradva. Ott van például Perintfalvi Rita, aki egy fenomenális professzor, feminista teológusként mégsem taníthat itthon, helyette most a grazi teológiai fakultáson tanít és kutat. Ő meséli, hogy teljesen más Ausztriában a hangulat, más a hozzáállás az LMBTQ, feminista témákhoz. Az ottani püspökök, teológusok, de az egyszerű pásztorok is már máshogy állnak ezekhez a kérdésekhez, talán azért is, mert ők találkoznak melegekkel a gyülekezeteikben. Magyarországon adott esetben még a munkahelyeden sem bújsz elő, nemhogy a vallásos közösségedben.

Itthon kevés gyülekezet van, ahol szívesen látnak, és ők is leginkább abban reménykednek, hogy ha elég sokat jársz közéjük, akkor majd „meggyógyulsz”.

hvg.hu: Ismernek azért olyan papot itthon, akivel LMBTQ-témákról lehet beszélni?

M. Á.: Magyarországon az evangélikus egyház a legnyitottabb az LMBTQ-közösség felé. Több olyan lelkészt is ismerünk, aki nyíltan elfogadó, és nem is gondolja azt, hogy melegként cölibátust kéne fogadnod. Elmondják azt is, hogy nem lehet a szőnyeg alá söpörni a témát, kezdeni kell vele valamit.

Néha viszont nem elég a pap nyitottsága. Ismerek egy leszbikus párt, akik gyereket nevelnek, és amikor elkezdtek járni egy evangélikus gyülekezetbe, a lelkész ugyan jól fogadta őket, de két-három család nehezményezte a jelenlétüket. Mert mi az, hogy a családi csoportba egy gyereket nevelő leszbikus pár is jár? Ebből aztán vita lett a gyülekezetben, aminek eredményeképpen az egyik család otthagyta a közösséget, a lelkész viszont végig kiállt a pár mellett.

Szabadkai Bálint

Reviczky Zsolt

Sz. B.: Ráadásul az egész úgy zajlott le, hogy a lelkész nem engedte, hogy a leszbikus pár megtudja, hogy mekkora vita van róluk a gyülekezeten belül, megvédte őket ettől. Fontos látni, hogy vannak magas (püspöki) szinten is támogatóink – még ha ezt nem is vállalhatják fel nyilvánosan. A KerMel az elmúlt két évben támogató lelkészek közreműködésével szervezett LMBTQ-emberek számára nyíltan befogadó ökumenikus istentiszteletet, és arra is volt példa, hogy egy püspök szolgált ki szentséget egy meleg keresztény közösségnek.

hvg.hu: Ha vannak papok, akik elfogadók, akkor kell lennie valamilyen teológiai magyarázatnak arra is, hogy miért nem bűn Isten szemében melegként élni.

Sz. B.: Arra vonatkozóan semmit nem találunk a Bibliában, hogy Isten hogy viszonyul a szereteten alapuló homoszexuális kapcsolatokhoz, ugyanakkor arról sincs benne szó, hogy a homoszexualitás elítélendő. Arról van csak említés, hogy Isten ellenzi a nemi erőszakot, annak a csoportos formáját is, és azt is, ha férfiak más férfiakat szégyenítenek meg (ez az ókorban a hadviselés egy bevett formája volt). Ahogy Isten nem szereti azt sem, ha valaki mértéktelen módon falánk, kufircol, áruba bocsátja a testét vagy csak nincsen benne irgalom mások iránt.

hvg.hu: És mit szólnak ahhoz, amit Marco Derks holland vallás- és genderkutató állított a Sziget fesztiválon, egy a melegek és a kereszténység kapcsolatáról szóló beszélgetésen, miszerint Jézus tulajdonképpen transznemű? Derks azt mondja, hogy Jézus teste egy queer test. Mária anélkül fogant meg, hogy egy férfi megtermékenyítette volna őt, tehát Jézus testében minden földi, fizikai anyag kizárólag női jellegű, miközben maszkulin vonásai vannak. A kutató szerint a Biblia szóhasználata is Jézus feminin jellegére utal, hiszen az ő testéből születik meg a Szentírás szerint az egyház.

M. Á.: Isten sok formában jelenik meg a Bibliában, ezért sokféleképp lehet értelmezni őt. Lehet férfi, nő, genderqueer, vagy azt is lehet mondani, hogy nincs is neme, hiszen nem is ember. Vagy, ahogy Szent Pál is mondta, Isten valójában szeretet, aki ezt a formát választotta, hogy megnyilatkozzon felénk. Én leginkább ezt az értelmezést tudom elfogadni.

Sz. B.: Marco Derks megközelítése sokkolóan hangozhat, pedig nem kevésbé heteronormatív az sem, ha azt mondom, hogy Isten egy csipkebokor vagy egy galamb, vízesés, szellő, napfelkelte. Érdekes, ezen senki nem bukik ki. Az ilyen állítások nem ejtenek zavarba senkit, mert ezek már benne vannak a kultúránkban, ezt már hallottuk, így már elfogadtuk Istent.

Facebook/Keresztények a melegekért

hvg.hu: Korábban említették a meleglobbit: ezzel vádolták meg a kormányoldalról a Coca-Colát is a Sziget fesztiválra időzített, azonos nemű párokat ábrázoló plakátjai miatt. A Hit Gyülekezete pedig vallási alapon kifogásolta a szóban forgó reklámokat. A Keresztények a Melegekért mozgalom ezen a ponton nem érezte feladatának, hogy felszólaljon?

Sz. B.: Én a kampány ellenzőinek inkább az agyonhallgatás módszerét javasoltam volna – a világcégnek minden egyes sajtómegjelenéssel több/jobb esélye van pénzt keresni. Az agyonhallgatás amúgy is kiválóan bevált már a hazai egyházaknak a saját berkeikben lévő LMBTQ-fiatalokkal kapcsolatban is: hol vannak ezek a testvéreink, miért nem mernek előbújni, és miért hagyják el a gyülekezeteiket sokszor a családtagjaikkal együtt?

Visszatérve a kérdésre: csak akkor teszünk valamilyen ügyben nyilatkozatot, ha közöttünk teljes az egyetértés, egységes az álláspontunk. A mi szervezetünknek az egyik legfontosabb feladata az, hogy mindenkivel, mindegyik oldallal vitaképesek legyünk. Nagy sikerünk például, hogy elindítottunk tavasszal egy beszélgető sorozatot, ahova a Mi Hazánk Mozgalomból és egy LMBTQ keresztény csoportból is eljöttek néhányan. Egy ilyen beszélgetésen senkin sincs névtábla, ott ül egy asztalnál az ateista és a konzervatív katolikus faluban felnőtt fiatal is, aki most jött fel az egyetemre. Így, címkék nélkül beszélgetve több közös nevezőre jutunk.

hvg.hu: A Mi Hazánk Mozgalom aktivistái nemrég tiltakoztak a Coca-Cola gyáránál, akik Kövér László után szabadon, a pedofíliával hozták összefüggésbe a homoszexualitást. Nehéz elhinni, hogy le tudtak ülni a szélsőjobbosokkal egy asztalhoz.

Sz. B.: Legutóbb istenképekről beszélgettünk, ez pedig elég szubjektív dolog, nincs olyan, hogy te rosszul gondolod. Nagyon érdekes volt, hogy el tudtunk velük odáig jutni, hogy azt mondtuk: „oké, tiszteletben tartom a véleményed”, és most már megértelek valamennyire. Ha együtt kell majd valamiben működnünk, mondjuk, majd jön egy árvíz, és a homokzsákokat kell együtt raknunk, akkor majd meglapogatom a vállad, és azt mondom, hogy ismerlek valamennyire, és legalább van egy közös nevezőnk. Mi mind ebből a keresztény közegből jövünk, hívők vagyunk, ez egy nagyon fontos közös pont.

M. Á.: Konstruktív eszmecserére ugyan elképesztően nagy szükség lenne, de azt elítélem, hogy a Mi Hazánk aktivistái idén több budapesti Pride eseményt is szabotálni próbáltak, félelemkeltő viselkedéssel léptek fel. Ilyenkor kötelességünk, hogy kiálljunk saját magunk mellett, de ezt békésen tesszük. A Mozaik nevű, LMBTQ és hívő közösség eseményén például keresztény énekekkel sikerült elnémítani a szélsőjobboldali aktivisták skandálását.

Visszautasítjuk a rólunk terjesztett álhíreket is, ugyanis az LMBTQ-szervezetek és a progresszív keresztény gondolkodók részéről teljes mértékben elítéljük a pedofíliát, sőt az egyházi pedofilbotrányok ellen is rendszeresen felszólalunk. Kövér László és a Mi Hazánk tagjai ezt vajon mikor fogják megtenni?

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: