Ötezer éve luxuscikknek számítottak a díszített strucctojások. A strucctojásokat nagy gonddal gyűjtötték, és nagy távolságokat megtéve kereskedtek is velük. Finoman ívelt levelekkel, karcolási technikával részletesen megrajzolt kosfejjel és mesterműnek beillő festményekkel ékesítették őket. Az így dekorált strucctojásokat a mediterrán civilizáció elitje nagyra értékelte a bronz- és vaskorban.

A Bristoli Egyetem tudósai elektronmikroszkóppal vizsgálták a tojások kémiai összetételét, hogy meghatározzák eredetüket és az apró jelölések alapján többet megtudjanak készítésükről. "A dekorált strucctojások készítésének teljes folyamata sokkal összetettebb, mint ahogyan azt elképzeltük" – mondta a kutatást vezető Tamar Hodos.

A mediterrán struccok a Földközi-tenger keleti térségében és Észak-Afrikában voltak honosak. Különböző izotópos indikátorok segítségével a tudósok meg tudták állapítani, hogy melyik tojás mely térségből származott. "Ami minket leginkább meglepett, az az, hogy mindkét térség tojása a másikban is megtalálható volt, ami kiterjedt kereskedelmi utakra utal" – mondta Hodos.

A kémiai elemzések szerint a tojásokat valószínűleg vadon élő struccoktól gyűjtötték. Ez korántsem volt kockázatmentes, tekintve az óriási madarak által jelentett veszélyt.

A szakemberek megállapították azt is, hogy idő kellett a tojások megszáradásához az előtt, hogy hozzákezdhettek volna a karcolásukhoz, ehhez pedig biztonságosan kellett tárolni őket. A raktározás hosszú távú befektetés volt, ami a begyűjtést jelentő kockázattal együtt megnövelte a tojások luxusértékét – fejtette ki a szakértő.

Eredményeikről az Antiquity című folyóiratban számoltak be.