„Kilógunk mindenféle menő szcénából. Mindig is a saját dolgunkat tettük. Azt hiszem, ez igazán ritka.” A Garbage frontemberének, Shirley Mansonnak az együttesről felvázolt önarcképe elég jól visszaadja annak a jelentőségét, hogy harminc év után még mindig együtt zenélnek. Pedig annak, aki még mindig az I’m Only Happy When It Rain című számmal azonosítja a 90-es évek legendás bandáját – teljesen el nem ítélhető módon – feltehetően a meglepetés erejével fog hatni, hogy 1. a Garbage még létezik, 2. új lemeze jelent meg (öt évvel a legutóbbi, a Strange Little Birds után).

A No Gods No Masters szám szerint a Garbage hetedik lemeze, jellegében pedig az eddigi társadalmilag legtudatosabb produkció, amely nem hagyja reflektálatlanul a faji egyenlőtlenségek elleni mozgalmakat, a #MeToo felismeréseit és a politikai megosztottságot sem. „Felfigyeltem erre a sok mindenre, ami az elmúlt néhány évben történt, és nem tudnék aludni éjszaka, ha hagynám elrepülni magam mellett” – mondta Manson a New York Timesnak adott interjúban. Az első számnak – The Men Who Rule The World – ennek megfelelően igazán mozgalmi hangulata van, és rögtön megtalálja a célpontját: a világot uraló férfiakat, akik hatalmas káoszt okoztak.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: