Rendesen túl van vágva a Telex interjúja, állítja Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, aki szerint a lap egy másfél órás beszélgetésből készítette a hatperces videós anyagot. Demeter erről az Indexnek beszélt, ahol arról is megkérdezték, milyen okból keres és talál folyamatosan olyan kommunikációs helyzeteket, amelyekből azonnal balhé lesz. „Ez miért és kinek jó” – szegezték a kérdést Demeternek, aki úgy válaszolt: „mert az igazság felszabadít”.

„Negyvenöt Térey-ösztöndíjasunk van, letelt a két év, most fogunk dönteni arról, ki lesz az az öt, akitől elköszönünk. A Digitális Irodalmi Akadémia most választ négy új tagot. Soha nem volt ennyi élő tagja a DIA-nak. Rettenetesen sok pénzt költünk a kortárs irodalmi életre. Csak a PIM-ből évente ötszáz millió forintot fizetek ki kortárs irodalmi szerzőknek, alkotóknak. (…) Sikerült összerakni egy olyan rendszert, ami végre lehetőségekhez juttatja őket külföldön is. Olyan minőségi magyar irodalmat szeretnék, ami egyrészt olvasóbarát, hiszen az adófizetők pénzét költjük rájuk, másrészt külföldön is eladható” – mondta Demeter, és elmesélte, a kollégái állandóan jelen vannak a nemzetközi könyves fórumokon.

Hívogatom a nagy kiadókat, folyamatosan egyeztetek velük arról, hogy mondjanak olyan magyar szerzőket, akiket be tudnánk juttatni a világ élvonalába. Nagyon egymás között többnyire azt mondják: Nincs ilyen szerzőnk. Második-harmadik vonalbéli szerzőt talán tudnánk javasolni, de olyanunk nincs, aki az első ligában is esélyes. Ezt én egyszerűen nem tudom elhinni. Megpróbálom felrázni őket, teljesítménykényszer alá helyezni a szcénát. Megértetni, hogy nem alanyi jogon jár a támogatás, tegyenek már le valamit az asztalra ezért a sok pénzért. Meg egyáltalán, hogy száz év múlva is legyen magyar irodalom. Ezért muszáj beleállnom, kimondanom ilyen egyenesen a dolgokat

– magyarázta.

Demeter elmondta, úgy véli „egy kis verekedés használ az irodalmi életnek”. Ő most a rossz rendőr szerepét játssza, mindenki utálja, de ezt tudatosan csinálja, nézi a reakciókat, a válaszokat, és keresi azokat az embereket, akiket egyfajta „20% tanácsba be lehet választani. Akikben van intellektuális bátorság, tudás, tapasztalat, bölcsesség, hogy szekértábortól, pártpolitikai hovatartozástól függetlenül kiszúrják azokat a műveket, amelyek – talán – beletartozhatnak az időtálló húsz százalékba.”

A főigazgató a magyar filmekkel kapcsolatos ellenérzéseiről is nyilatkozott, szerinte a színészek nem tudják levetkőzni azt, hogy színházi színészként beszéljenek a filmben. „De ez csak az én személyes ízlésítéletem. És miért ne mondhatnánk ki ilyeneket? Legföljebb tévedünk, és cáfolatként garmadával tudnak mutatni olyan alkotásokat, amelyekben ez nem így van. Ettől én boldog lennék, mert szeretem a magyar kultúrát, és minden, ami jobbá teszi, az számomra öröm.”

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: