„47 éves vagyok, 1996-ban kezdtem el tanítani az Óbudai Gimnáziumban, ahová diákként jártam. Jó érzés volt tanárként visszatérni az alma materembe. Négy évvel később mégis elhagytam a pályát, és a közgazdaság területén helyezkedtem el, majd diplomata voltam a prágai magyar nagykövetségen.

hvg.hu

Csehországban 2009-ben (a gazdasági válság idejéről beszélünk, amikor a fizetések is meg voltak nyirbálva) 600 ezer forintot kaptam kézhez, míg most 2022-ben 300 ezer forintot, vagyis ennek pontosan a felét keresem. 2009-ben 270 forint volt 1 euró, ma 425 forint. Továbbá a 13 évi inflációt is bele kell számolni. A fizetésem reálértéke tehát sokat romlott, vagyis folyamatosan kevesebb dolgot tudok megvásárolni belőle, egyre nehezebb eltartanom a családomat.

Természetesen ez csak az egyik része, amiért beleálltam a tiltakozásokba, a többiről a kollégák írnak.

Nem bántam meg, hogy beleálltam a sztrájkba, majd a polgári engedetlenségbe. Már egy éve, hogy megfogalmaztuk a kéréseinket, amiből szinte semmi nem teljesült. Ezért szándékomban áll folytatni a tiltakozást.”