2022. október. 13. 19:40 Élet+Stílus

Fenyegetett tanárok – Mező Csaba: „Egyre nehezebb eltartanom a családomat”

Egyesek szerint már összeomlott, mások szerint az összeomlás szélén van a közoktatás, de tény, hogy nincs elég tanár, aki van, az megalázó bérért dolgozik központi tanterv alapján, rossz központi egyentankönyvekből, megterhelően sokat, az iskolaépületek sok helyen rohadnak, a tanulói teljesítmények egyre romlanak, a rendszer világszinten is a legkevésbé egyenlíti ki az otthonról hozott különbségeket. Mindez ellen – a legális érdekérvényesítési lehetőségüktől megfosztva is – egyre többen emelnek szót a pedagógusok közül. A hatalom viszont szintet lépett a retorziókban, amikor tanárokat rúg ki állásából, és több száz fenyegető levelet kézbesít a polgári engedetlen pedagógusoknak. A több száz „renitens” tanár közül ismerje meg Mező Csaba, az Óbudai Gimnázium testnevelő tanárának véleményét.

Jogaikat követelő tanárok

Egyre erősödik a tanárok, diákok, szülők tiltakozása, miután az oktatási kormányzat drasztikus lépésekkel próbálja megtörni a jogaikért kiálló pedagógusok ellenállását. Az iskolai akciók összérnek, a mozgalom már az ország mind több részére kiterjed. Kövesse cikksorozatunkban a friss híreket, riportokat, interjúkat, elemzéseket.

Friss cikkek a témában

„47 éves vagyok, 1996-ban kezdtem el tanítani az Óbudai Gimnáziumban, ahová diákként jártam. Jó érzés volt tanárként visszatérni az alma materembe. Négy évvel később mégis elhagytam a pályát, és a közgazdaság területén helyezkedtem el, majd diplomata voltam a prágai magyar nagykövetségen.

hvg.hu

2009-ben azonban otthagytam a követséget, hogy visszatérjek tanítani, mert hiányoztak a diákok, a tanítás. Azóta az Óbudai Gimnázium testnevelő tanára vagyok.

Csehországban 2009-ben (a gazdasági válság idejéről beszélünk, amikor a fizetések is meg voltak nyirbálva) 600 ezer forintot kaptam kézhez, míg most 2022-ben 300 ezer forintot, vagyis ennek pontosan a felét keresem. 2009-ben 270 forint volt 1 euró, ma 425 forint. Továbbá a 13 évi inflációt is bele kell számolni. A fizetésem reálértéke tehát sokat romlott, vagyis folyamatosan kevesebb dolgot tudok megvásárolni belőle, egyre nehezebb eltartanom a családomat.

Természetesen ez csak az egyik része, amiért beleálltam a tiltakozásokba, a többiről a kollégák írnak.

Nem bántam meg, hogy beleálltam a sztrájkba, majd a polgári engedetlenségbe. Már egy éve, hogy megfogalmaztuk a kéréseinket, amiből szinte semmi nem teljesült. Ezért szándékomban áll folytatni a tiltakozást.”