Kínában tavaly többen haltak meg, mint ahányan születtek, vagyis a népesség csökkenni kezdett. A világ legnépesebb országában ez utoljára hatvan évvel ezelőtt fordult elő. A népességcsökkenés akkor csak átmeneti volt, most azonban tartósnak ígérkezik. Az egy gyerek-politikát korábban vasszigorral betartató kínai kormányt időzített bombaként nyomasztják a lesújtó demográfiai kilátások, ezért anyagi ösztönzőkkel próbálja a családalapítás felé terelni a fiatalokat. Csakhogy úgy tűnik, hiába. Sok nő számára a népesség tartós csökkenése nem elég ok a gyerekvállalásra.

„A kínai fiatalokra általánosan jellemző, hogy a jövőt komornak, az életet pedig küzdelmesnek látják. A gyerek pedig számukra inkább teher, mint megoldás. Sokan ezért inkább úgy döntöttek, hogy a családjukban ők lesznek az utolsó generáció.” – összegezte a 25 éves Emma Li Sanghajból. Szerinte a környezetében lévő fiatalok egymás között gyakran beszélnek házasságról és gyerekvállalásról, de már nem akarnak hagyományos családot alapítani:

„Kínában nagyon sok a jól képzett fiatal, akiket elég nehéz arról meggyőzni, hogy fiatal nők szerelemből házasodnak, majd családot alapítanak és boldog, harmonikus életet élnek” – mondta Emma.

A fiatalok és a családalapítás

Az agyonhajszolt élet és a mindennapok terhei is a családalapítás ellen dolgoznak.

„A küszködés, hogy az ember ilyen infláció mellett is kijöjjön az alacsony fizetéséből, lehetetlenné teszi egy gyerek felnevelését” – nyilatkozta Cynthia Liu. Kínában a korábbi családpolitika miatt igen gyakori a 4-2-1-es családmodell, melyben ketten tartanak el négy nagyszülőt és egy gyereket egy kis lakásban. A gyerekeknek felnőve eszük ágában sincs hasonló terhet magukra vállalniuk, mint szüleiknek.

A 27 éves pekingi nő szerint az emberek magánéletébe betolakodó állam is tehet arról, hogy egyre többeknek megy el a kedve a gyerekvállalástól. A kínai kormány 2021-ben határozott arról, hogy a gyerekek csak heti három órát tölthetnek el online videojátékokkal, A kínai Országos Rádió és Televízió Hatóság pedig az „erőszakot, véres és vulgáris jeleneteket, valamint pornográfiát” közvetítő rajzfilmeket is betiltotta. Cynthia szerint az erős cenzúra megtorpedózza a felhőtlen gyerekkort: „A felelősségérzetünk nagyrészt meggyőzött minket arról, hogy ne hozzunk utódot erre a világra.” – tette hozzá.

Andy Wong/AP/picture allianc

Yun Zhou a Michigani Egyetem szociológiatanára. Szerinte Kínában a nők egyre inkább az egyéni céljaikat, például a karrierjüket helyezik előtérbe. Meglátása szerint a kínai munkaerőpiacon tapasztalható hátrányos nemi megkülönböztetések, valamint az anyákkal szemben támasztott szélsőséges elvárások sokakat elrettentenek attól, hogy házasságot kössenek vagy gyereket szüljenek.

És jött a koronavírus-járvány

A koronavírus-járvány alatti lezárások és a hatóságok által tűzzel-vassal betartatott ellenőrzések mély nyomot hagytak a kínaiak lelkében, és átformálták a jövőbe vetett hitüket.

„Az emberek a karanténok ideje alatt az anyagi tartalékaikkal együtt a biztonságérzetüket is felélték.” – panaszolta a Tiencsinből származó Adam Wang.

A 26 éves férfi szerint a gyárak és a vállalatok még a legalapvetőbb juttatásokat sem biztosítják a munkavállalóiknak. A fiatalkori munkanélküliség a járvány alatt rekordszintet ért el, a kínai statisztikai hivatal szerint 2022 júliusában a 16-24 év közöttiek munkanélküliségi rátája elérte a 19,9 százalékot. Tavaly decemberben már legalább 20 millió fiatal volt állás nélkül.

Részben ennek is köszönhető, hogy egyre többen szeretnének hivatali állást betölteni, ami valamivel nagyobb biztonságérzetet ad. Az ilyen túlhajszolt, számos munkaerőpiaci csapdát magában rejtő karrierutat nehéz összeegyeztetni a gyerekvállalással: „Sokunk egyszerűen nem jut el odáig, hogy házasságról vagy gyerekvállalásról gondolkozzon, hiszen még saját magunknak sem tudunk tisztességes életkörülményeket teremteni” – panaszolta Adam.

Mindenki a koronavírusról beszél, pedig van egy sokkal nagyobb probléma Kínában

Hatvan éve nem látott statisztika jelent meg: csökkent Kína lakossága. Ez önmagában is épp elég nagy gond, ám az adat éppen akkor jelent meg, amikor a kínai gazdaságnak mindennél jobban szüksége lenne minél több fiatalra. - ez az a szám, ami vélhetően elég sok fejtörést fog okozni a jövőben a kínai politikusoknak.

Családpolitikai fordulat

Kína népessége legutoljára 1961-ben csökkent. Ez volt a Mao Ce-tung által kezdeményezett, végül tömeges éhínségbe torkollt gazdasági-társadalmi kísérlet, a „Nagy ugrás” időszakasza. Az 1959 és 1962 közötti „három nehéz év” alatt óvatos becslések szerint is legalább 20-30 millióan haltak éhen Kínában. Néhány évvel később azonban a gyors népességnövekedés már olyan nagy terhet jelentett az akkor még gyengén teljesítő gazdaság számára, hogy az 1970-es évek végén bevezették az egykepolitikát. Ez csak a vidéki házaspárok számára tette lehetővé, hogy második gyereket is vállaljanak, és nekik is csak abban az esetben, ha az elsőszülött utód lány volt.

Az egykepolitika, azon kívül, hogy milliók életét keserítette meg, az ország társadalomszerkezetére is negatív hatást gyakorolt. A szülők jelentős hányada inkább a fiú utódokat részesítette előnyben, aminek következtében napjainkban már legalább 34 millióval több férfi él az országban, mint nő. Az egyke-politika számlájára írható az is, hogy a mára felnőtté vált egykék generációs harapófogóba kerültek: egyszerre kellene több gyereket vállalniuk, és –testvér híján- egyedül gondoskodniuk a saját és a házastársuk szüleiről.

A gyerekvállalás kérdésében azonban végső soron mégiscsak a pénz a legfontosabb szempont. Az elmúlt évtizedekben a kínai középosztály életszínvonala látványosan emelkedett, csakúgy, mint a gyerekvállalással kapcsolatos elvárások és az ezzel járó kiadások. A nagyvárosokban élő kínainak számára ma már fontos, hogy a gyereknek saját szobája legyen, jó iskolába járjon, különórákon, egyetemi felkészítő tanfolyamokon vegyen részt, és persze az sem baj, ha a családnak emellett még autóvásárlásra és nyaralásra is marad pénze.

Kína a születésszám kedvezőtlen alakulása miatt 2013-től lehetővé tett, hogy a párok két gyereket vállalhassanak, majd miután a helyzet tovább romlott, tavalyelőtt megérkezett a háromgyerek-politika is. A városokban havi támogatást fizetnek minden második és harmadik gyerek után a harmadik születésnapjáig, a 3-4 hónapos szülési szabadságot egy hónappal meghosszabbították, bevezették a gyerek születése után az apáknak járó szabadságot. A gyerekneveléssel járó költségeket úgy csökkentették, hogy maximálták a magániskolák díjait.

A juttatások a DW által megkérdezett érintettek szerint aligha lesznek elegendők: „Az olyan tehetős városokban, mint Sencsen vagy Csinan összesen 20 ezer jüant (kb. 1.1 millió Ft) ígérnek a háromgyerekes családoknak, amit három év alatt fizetnek ki. Szerintem ezt csak azok fogják igénybe venni, akik amúgy is több gyereket akarnak. Azok a nők pedig, akik amúgy sem akarnak családot alapítani, ennél sokkal több pénzt is meg tudnak keresni kevesebb, mint hat hónap alatt. Ezek az ösztönző intézkedések így leginkább csak üres jelszavak” – vélte Cynthia Lui.

Hasonlóan vélekedik a Sanghajban élő Emma Li is. Szerinte a pénzzel szemben nehéz érveket felsorakoztatni: „Azt gondolom, hogy a születések száma tovább fog csökkenni Kínában, a fiatalok életszínvonala viszont a közeljövőben emelkedni fog. Több lesz a pénzük, és így többet tudnak majd magukra fordítani” - tette hozzá.

Közben Kína az 1978 óta érvényes nyugdíjkorhatárhoz is kénytelen hozzányúlni (férfiak: 60 év, nők: foglalkozástól függően 50-55 év). Érzékelve a társadalmi ellenállást, a kormány fokozatos emelést tervez 2025-ig. Miután a nyugdíjrendszer fenntarthatatlan, tavaly bejelentették, hogy egyelőre egyes nagyvárosokban, majd a kísérlet sikerétől függően országszerte is bevezetik a magánnyugdíjpénztári rendszert – vagyis, hogy a munkavállalók egy bizonyos összeg erejéig hozzájárulhassanak a nyugdíjalapjukhoz.

Az, hogy öregkorukra milyen társadalmi kihívások elé néznek majd, ma még csak kevés fiatalt foglalkoztat Kínában. Az ENSZ szerint az ország népessége 2050-ig akár százmillió fővel is csökkenhet, 2100-ra pedig kevesebb, mint 800 millióan élnek majd Kínában. Ahhoz, hogy egy ország népessége középtávon fenntartható legyen, a termékenységi rátának, vagyis az egy nőre jutó születések számának el kell érne a 2,1-es szintet. Kínában ez az érték 2020-ban már csak 1.28 volt, Magyarországon ugyanebben az évben 1,56.

A cikket William Yang (Tajpej) írta, fordította Ladiszlai Gábor Márk. Szerkesztette: Bogár Zsolt

További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.