„Sokkal tudatosabbnak kellene lennünk, amikor a gyerekeinkről posztolunk az interneten. Bár szerintem az utóbbi években javult a helyzet: lassan furcsán néznek azokra, akik lépten-nyomon fotókat tesznek fel a gyerekről a netre” – mondja a Berlinben élő Gábor, két kamasz édesapja.

Ő azonban úgy látja, nem biztos, hogy jó megoldás ezt a dolgot törvényben szabályozni.

„Én úgy járok el, hogy mielőtt nagy ritkán fényképet posztolok a fiaimról, megkérdezem őket. Ilyesmit persze öt-hat évesnél kisebb gyerekkel nem könnyű érdemben megtenni”

Robin Utrecht/picture alliance

Egy másik Berlinben élő magyar, a 43 éves Margit véleménye kevésbé határozott a témával kapcsolatban.

„Értem én az internet, a közösségi média, a gyermekvédelem és a személyiségi jogok lényegét, mégis posztolok fotókat a fiamról – viszonylagos rendszerességgel.”

Margittal valószínűleg világszerte sokan egyetértenek: a kisbaba születése, első lépései és a túláradó szülői öröm sokszor késztetik arra a felnőtt társadalmat, hogy már a legkorábbi „mérföldkövekről” is eldicsekedjen a külvilágnak. De míg a fotóalbum régen egy idő után eltűnt valahol a könyvespolc hátsó szegletében, a közösségi médiának köszönhetően egyre több gyerekfotó kerül fel az internetre, ami súlyos következményekkel járhat.

Rémísztő statisztika

Anglia korábbi gyermekvédelmi biztosa, Anne Longfield egy 2018-as jelentésében arra figyelmeztetett, hogy átlagosan 1300 kép kering egy gyerekről az interneten, mire betölti a 13. életévét. A jelenség még saját nevet is kapott: a „sharenting”-et, az angol „to share” (megosztani) és a „parents” (szülők) kifejezésekből.

„Végső soron az emberek ezt is – mint annyi minden mást –, az elismerésért csinálják. Amit a közösségi médiában lájkok és szívecskék formájában kapnak meg” – magyarázza a berlini székhelyű Német Gyermekvédelmi Alap médiakompetencia-fejlesztésért felelős referense, Sophie Pohle, aki szerint gyakorlatilag nincs olyan élethelyzet, amit a szülők ne mutatnának meg a nagyvilágnak. Néha reklámcélokra is „használnak” csecsemőket és kisgyermekeket – például influenszerek kozmetikumok vagy babaruhák népszerűsítésére. Pedig mindenkit megillet a (saját) képmásához való jog, a gyerekeket is. Sőt: különösképp a gyerekeket.

A világ eddig talán leghíresebb jogi vitája emiatt a babafotó miatt robbant ki. A Nirvana zenekar Nevermind című albumának borítóján látható kisgyerek 30 évvel később „kereskedelmi célú gyermekpornográfia” miatt perelt az USA-ban – eddig sikertelenül.

Geffen Records

A posztolás veszélyei

A net nem felejt - a gyakran hallott szlogen ebben az esetben a probléma lényege is egyben. Mert mi van, ha maguk a gyerekek például nem elégedettek a nyilvánossá tett fotóikkal?

„Amit a szülők édesnek és aranyosnak találnak, azt a gyerekek néha hihetetlenül kínosnak érzik” – véli Sophie Pohle. „És, ha egy kép egyszer már kint van a világhálón és bárki számára elérhető, akkor nyilván támadási felületté is válhat: zaklatások, sértegetések, gyűlölködő megjegyzések alapjává.”

Előfordulhat, hogy amikor a gyerek felnő, egy álláspályázat miatt valamelyik cég személyzeti osztálya rákeres a neten, hogy mégis ki jelentkezik hozzájuk. Ilyenkor kerülhetnek elő olyan fényképek, amelyek a pályázót igazán kellemetlen helyzetbe hozzák. Pontosan az efféle kockázatokra hívja fel a figyelmet a 2019-ben indított, #deinkindauchnicht („a gyereked sem”) elnevezésű projektjével a blogger Toyah Diebel, aki szerint, ha valaki magáról nem posztolna valamilyen fotót, akkor a gyerekéről se kellene.

További problémát vet fel, hogy a posztolt képeken gyakran nemcsak a gyerekek arca, hanem személyes környezete is látható: a gyerekszoba, a ház, a kert. A kapcsolódó szöveges bejegyzésekből pedig néha további adatok is kiolvashatók, például a kiskorú neve vagy születési dátuma.

„Ezekből a csatolt adatokból ki lehet következtetni, hogy hol él a gyerek, ami nemcsak adatvédelmi okokból jelent problémát. Fennáll a veszélye, hogy ezek az információk rossz kezekben, például pedofil körökben kezdenek keringeni” – figyelmeztet Sophie Pohle.

Yui Mok/empics/picture alliance

A szövetségi és a tartományi kormányok által közösen indított ifjúságvédelmi online portál, a jugendschutz.net már 2019-es jelentésében felhívta a figyelmet arra, hogy „az Instagramot a gyermekek iránt szexuális vágyat érző felnőttek többek között kapcsolatteremtésre használják. Például gyerekfotókat keresnek ott, amelyeket aztán szexuális tartalmú kommentekkel vagy hashtagekkel látnak el és megosztják azokat”.

Franciaország tiltana

Franciaország a világon elsőként lép fel az emberi méltóságot sértő képek túlzott terjedése ellen. Törvényben akarják megtiltani a szülőknek, hogy gyermekeikről készült képeket azok engedélye nélkül osszák meg a közösségi médiában. Az új jogszabály szerint a szülők közötti nézeteltérések esetén a bíróságok beavatkozhatnak, megtiltva például az egyik félnek, hogy a másik engedélye nélkül tegyen közzé vagy osszon meg képeket a közösen nevelt gyermekről. Szélsőséges esetben a szülők akár el is veszíthetik a gyerekeik képmása feletti rendelkezés jogot.

Külön figyelmet fordít az új törvénytervezet arra az esetre, amikor felnőttek „gyermekek képeinek online platformokon való használatával pénzt keresnek”. Ilyenkor a kiskorúak kereskedelmi célokra felhasznált fotóiból származó bevételeket a felnőtt felhasználók kötelesek egy számlára befizetni, amely felett a gyerekek 16 éves koruk után maguk rendelkezhetnek. Ezen kívül rögzíti a törvény a fiatalok bíróság által végrehajtható jogát arra, hogy végső soron mégiscsak „felejtésre kényszerítsék” a netet, vagyis a róluk készült képeket és videókat egy későbbi időpontban eltávolíttathassák.

Arne Dedert/dpa/picture allianc

Sophie Pohle összességében pozitívan értékeli a francia törvénytervezetet – főleg, amiért az megerősíti a kiskorúak személyiségi jogait, amelyeket az ENSZ gyermekjogi egyezménye is rögzít.

„Nem arról van szó, hogy a franciák általánosságban tiltanák be a gyermekfotók közzétételét a világhálón, hanem arról, hogy igyekeznek megfékezni a kiskorúakról készült képek túlzott és méltóságot sértő használatát a közösségi médiában” – értelmezte a jogszabályt a szakember.

„A saját képmáshoz való jog azt jelenti, hogy mindenki maga döntheti el, milyen képanyagot lehet róla nyilvánosságra hozni, és milyet nem. Ezért gyermekjogi szempontból is fontos, hogy magukat a kiskorúakat is bevonjuk a döntésbe. Ami azt is jelenti, hogy a gyerek nemleges válaszát tiszteletben kell tartanunk.”

A világ többi országában azonban még nincs (sőt, kilátásban sincs) a franciákéhoz hasonló törvény. Ezért Sophie Pohle arra int, hogy vegyük komolyan a gyerekeink nevelését – főleg, ami a médiahasználatot illeti. A legfontosabb, hogy megtanítsuk nekik, hogyan védhetik meg magukat a posztolás nem kívánt következményeitől. Tanulniuk kell erről már az óvodában, aztán később, az iskolában, és persze magukon a közösségimédia-felületeken is.

Nem biztos, hogy segít

„Tény, hogy vissza lehet élni, ráadásul nagyon könnyen és sokféleképpen az internetre kikerült fotókkal. Ezért néha azt gondolom, hogy tényleg nem oldhatná meg más ezt a problémát, mint a jogi szabályozás. Akkor aztán nekem se lenne más lehetőségem, mint hogy nem posztolok a fiamról” – mondja önkritikusan a Berlinben élő Margit, aztán hozzáteszi: „Amikor a Facebook megjelent, én már rég felnőtt voltam. A gyerekeink már ebbe születtek bele. Ez egy teljesen másik világ.”

Silvia Marks/dpa/picture alliance

A német fővárosban élő 66 éves Ágnes maga is közösségimédia-fogyasztó, ám leginkább unokái miatt foglalkozik az internethasználat csapdáival és rizikóival – különösen, ami a képeket illeti. „Én összességében sokkal többet beszélnék, írnék, kampányolnék, tanítanék – már óvodás kortól kezdve – a közösségi média veszélyeiről, és főleg annak értelmes használatáról. A legelrettentőbbek számomra is a pedofil fotógyűjtemények, de egyéb okokból is gyerekekre veszélyes terepnek tartom ezeket a közösségi tereket. Törvényileg azonban semmiképp nem tiltanám a fényképek posztolását, mindenki döntsön a saját gyerekéről.”

Ez utóbbi véleménnyel ért egyet Sophie Pohle is, aki szerint mindenekelőtt a családoknak kell közös nevezőre jutniuk azzal kapcsolatban, hogyan kezeljék tisztelettel és felelősségteljes módon a hozzátartozóikról készült fotókat.

„Legkésőbb mire saját okostelefont kapnak a gyerekeink, maguk is a közösségi média fogyasztóivá válnak, és természetesen leginkább az határozza majd meg médiahasználati szokásaikat, amit tőlünk láttak” – figyelmeztetett.

A felnőttek a gyermekvédelmi szakértő szerint gyakran alábecsülnek néhány dolgot az internettel kapcsolatban.

„A legtöbb szülő nagyjából tisztában van azzal, hogy a Facebookon, a TikTokon vagy az Instagramon való nyilvános posztolás problémás lehet. Ugyanakkor az olyan üzenetküldő alkalmazásokat, mint a WhatsApp, ennél jóval személyesebb közegnek érzékelik, ezért ott meggondoltalanabbul osztanak meg tartalmakat.”

A szakember szerint a döntő jelentősége ezekben a helyzetekben a szülők felelősségérzetének van: odafigyelnek-e például a profilok adatvédelmi beállításaira. Valóban nyilvánosan osztják-e meg a képeket, vagy csak a követőikkel? Pohle arra figyelmeztet, hogy még egy privát chat esetében sem lehetünk biztosak abban, hogy beszélgetőpartnerünk nem osztja meg megkérdezésünk nélkül az egyik átküldött fotónkat. A Német Gyermekvédelmi Alap ezért külön útmutatót jelentetett meg arról, mire kell különösen figyelnie a családoknak gyerekfotók közzétételénél.

A cikkben szereplő magyar interjúalanyok nevét kérésükre megváltoztattuk.

Szerző: Thomas Latschan. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette.

További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.