Közéleti eseményekről, a Magyar Péter-jelenségről és a filmes lehetőségekről is beszélt Thuróczy Szabolcs színész (Aranyélet, Szia, életem, Larry) a Magyar Hangnak adott interjújában. Azt mondta, hogy minden tüntetésen ott volt az elmúlt másfél hónapban, mert úgy látja, hogy az apátiából, az “éber kómából” Magyar Péter mozdította ki a közéletet. Szerinte Magyar felerősíti azt, amit nagyon sokan elnyomtak eddig magukban: a változás reményét.

“Parázs vitáim alakultak ki emiatt is ismerősökkel, barátokkal. Intellektuális nyammogásnak éreztem ezt az egészet, hogy hogyan néz ki ő, meg milyen típusú ember. Miközben jó esélyt láttam arra, hogy végre változzon valami” – mondta, és hozzátette, hogy szerinte ilyen fajta politikai berobbanás az elmúlt harminc évben nem volt.

Beszélt arról is, hogy a tüntetéseken nemcsak részt venne, de akár ki is állna a tömeg elé Nagy Ervinhez hasonlóan. “Meg is fogom találni a módját, hogy elmondjam, mi az, ami fáj.” Később az interjú egy pontján azonban hozzáteszi, hogy nem az a leglényegesebb, hogy a demonstrálók élére álljon, mert szinte mindenki tudja, hogy ő mit gondol a jelenlegi közhangulatról. “Piros kiemelővel kihúzhatom még egyszer, ami fontos. De talán többet jelent, hogy húsz év után felraktam újra a kokárdát.”

A magyar színház és a filmipar helyzetéről azt gondolja, hogy sok tehetséges ember ma nem jut forgatási lehetőséghez (Till Attilát hozza fel példaként, aki tíz forgatókönyvet adott be az elmúlt tíz évben, de soha egyetlen támogatást nem nyert), “miközben Pintér Béla és Társulata legutóbb nulla százalék támogatást kapott. Vidnyánszky Attila meg arról beszél, hogy a nagy megvonások miatt nem tudja Udvaros Dorottyát tovább szerződtetni. Szegény már 370 millióval kevesebbet kap a további milliárdok mellé. És én ezt nyugodtan hallgassam? Ez lenne a normális?” – tette hozzá.

Thuróczy Szabolcs az interjúban a focihoz fűződő megváltozott viszonyáról is vallott. Mint fogalmazott: megroppantottak benne valamit, mert már nehezebben néz meccset, kavarognak benne az érzések. “Valahogy ezt az élményt is kilopták a zsebemből meg a szívemből. A fekete pólóktól a Gazpromig reszketőrohamot kapok mindentől. Meg hogy a NER csapata lenne Ferencváros. Miközben világéletében ellenzéki volt. A kilencvenes évek sokkal emberi körülményei között a futballnak még jóval szolidabb hatása volt.”