Andrea Robin Skinner azt írja, hogy az akkor 50 éves mostohaapja, Gerald Fremlin 1976 nyarán kezdte el bántalmazni, amikor ő kilencéves volt. Egy este, amikor Munro távol volt, „bemászott az ágyba, ahol aludtam, és szexuálisan bántalmazott” – idézi a BBC az esszét.

Skinner mindezt később elmondta a mostohaanyjának, ő pedig továbbadta a lány vér szerinti apjának, James Munrónak, aki azonban nem szólt az írónőnek.

A következő években a zaklatás folytatódott, Fremlin ajánlatokat tett a lánynak, mutogatta magát, és „mesélt nekem a környékbeli kislányokról, akik tetszettek neki”.

Tinédzserkorában ugyan abbamaradt a zaklatás, de a Skinner eddigre már bulimiával, álmatlansággal és migrénnel is küzdött.

Skinner azt írja, hogy 1992-ben, a húszas éveiben ő maga is, levélben tájékoztatta a zaklatásokról az édesanyját. Erre Munro úgy reagált, „mintha egy hűtlenségről értesült volna”. Ideiglenesen elhagyta Fremlint, aki elismerte a visszaélést, de Skinnert hibáztatta.

Végül azonban az író visszatért a férfihoz, és 2013-ban bekövetkezett haláláig Fremlinnel maradt.

2005-ben Skinner a rendőrséghez fordult. Az akkor 80 éves Fremlin ellen vádat emeltek szeméremsértés miatt, a férfi bűnösnek vallotta magát. Felfüggesztett büntetést és két év próbaidőt kapott.

A borítóképen Alice Munro kanadai Nobel-díjas írónő.