Az Európában 2022-ben világra jött 3,88 millió újszülött majdnem harmada, 1,14 millió császármetszéssel született – derül ki az Eurostat legfrissebb adataiból. A szórás azonban igen jelentős az egyes uniós tagállamok között. A beavatkozással végzett szülések arányában Ciprus áll a dobogó tetején, itt százezer lakosra 687 császármetszés jut, Romániában ugyanez a szám már csak 447, Bulgáriában 400, Írországban 397, Lengyelországban 340, Magyarországon pedig 339.

Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy hazánk a hatodik helyen szerepel a legtöbb császármetszést végző uniós ország képzeletbeli listáján.

A NEAK adatai szerint Magyarországon állami kórházakban 2023-ban a szülések 40,86 százaléka történt császármetszéssel. Ez nem fest pozitív képet az szülészeti ellátásról, de még így is javuló tendenciát mutat, hiszen ugyanez az arány 2019-ben még több, mint 42 százalék volt.

Szülészeten vajúdó nő

MTI / Bruzák Noémi

Az adat ahhoz képest mindenképpen megdöbbentő, hogy a lista másik végén álló országok esetében teljesen más számokkal találkozunk. A skála legvégén található Finnországban például a szüléseknek mindössze a 16 százaléka végződik császármetszéssel, de hasonlóan alacsony arányokról számoltak be Svédországban, Litvániában, Észtországban, Franciaországban és Dániában is, ez utóbbi helyeken a megszületett csecsemők több mint négyötöde “természetes úton” lát napvilágot.

Életmentés, vagy választás?

Annak, hogy ekkora különbség van a császármetszések arányában az uniós tagállamok között, számos oka lehet. A beavatkozás természetesen sok esetben kikerülhetetlen, hiszen az édesanyának és a babának is életmentő lehet. Világszinten kihívást jelent ugyanakkor, hogy néha nem szakmai, hanem kényelmi okokból választják a műtétet az orvosok, sőt egyes esetekben még az édesanyák is. A túlterhelt és az ügyeleti óráikért gyakran rosszul kompenzált szülész-nőgyógyászok ugyanis néha hajlamosak a jól időzíthető és gyorsan elvégezhető császármetszések felé tolni a kismamákat. Az európai statisztikák emellett azt mutatják, hogy a kórházak koronavírus-járvány alatti leterheltsége is hatással volt a szülések módjára, bár Magyarországon már az ezt megelőző időszakban is a 40 százalékot súrolta a művi szülés aránya.

A Másállapotot a Szülészetben mozgalom szakértője és aktivistája, Iványi Anna szülésznő szerint a megfelelő infrastruktúra és az oktatási rendszer reformján múlik, sikerül-e a trendet megállítani.

„Nagyon gyakran az orvosokat arra készítik fel, hogyan kell a normálistól eltérő eseteket kezelni, ezért hajlamosabbak adott esetben ott is bajt látni, ahol nincs.”

Csak a kontroll kisebb

Magyarországon 2021. március 1-jén tiltották be törvénnyel a hálapénzt, amely így a szülészorvos választását is ellehetetlenítette. Míg korábban sokan “borítékban” fizettek a szolgáltatásért, ma már csak akkor van lehetősége a szülő nőnek az általa választott és az egész terhességet figyelemmel kísérő orvos praxisában szülni, ha az éppen ügyeletes műszakban van.

A rendelkezéstől sokan a szülésindítások és a császármetszéses szülések számának csökkenését vártak, de ahogy a fenti adatokból is látszik, a változás egyelőre minimális. Iványi Anna úgy látja, mindössze annyi történt, hogy mióta betiltották a hálapénzt, és a szabad orvosválasztást is korlátozta a kormány, Magyarországon a „nők számára kisebb a kontroll”.

Véleménye szerint emellett öngerjesztő folyamat indult el a szülészetben. A szabad orvosválasztás lehetőségének megszűnése óta a magánszülészetek sokkal népszerűbbé váltak, van olyan intézmény, ahol megháromszorozódott a szülések száma. Eközben azonban a túlterheltség és a szakemberek véges kapacitása miatt a magánellátásban is megugrott a könnyebben kivitelezhető és ütemezhető császármetszéses szülések száma.

Néhány statisztikából most is jól lekövethető, hogy péntekenként és ünnepek előtt kiugróan magasak a születésszámok. Ráadásul sokszor az orvosoknak is könnyebb levezetni egy császármetszést, még akkor is, ha aneszteziológusra, műtőre és egészen más infrastruktúrára van szükség hozzá, mint a hüvelyi szüléshez. Ennek az oka is a szakemberhiányra vezethető vissza, hiszen számos intézményben az ügyeletes orvosi ellátást is nehézkesen oldják meg. Iványi Anna szerint ugyanakkor

„jó lenne, ha egy ilyen döntést orvosszakmai alapon hoznának meg, és nem az alapján, hogy mikor üres a műtő”.

A spanyol El Confidencial című lap felmérése szerint a nők szülési preferenciájában a generációs különbségek is közrejátszanak. A spanyol magánklinikákon a császármetszéssel végzett szülések magasabb aránya (34,5%) visszavezethető arra, hogy ezt a szolgáltatást inkább az idősebb nők veszik igénybe, mint az állami ellátásban, ahol 22,4% a művi szülések aránya. Ugyanez a tendencia figyelhető meg Magyarországon is.

AFP / BSIP / Jessica Bordeau

Az ország és a vagyoni státusz mellett további tényezők is befolyásolják a nők szülésimód-választását, ilyen például a közösségi média. Az anyák ugyanis az interneten első kézből oszthatják meg egymással tapasztalataikat az adott orvossal, vagy a kórházzal kapcsolatban is, ami néhány esetben torz képet festhet a szakemberről, vagy magáról a szülés folyamatáról, ami „nem mindig idilli”.

Változtatni, de hogyan?

A császármetszések magas számával kapcsolatban néhány éve az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is aggodalmát fejezte ki, jelentésében pedig ajánlásokat is megfogalmazott arról, hogyan lehetne csökkenteni az orvosilag szükségtelen beavatkozások arányát. Ezek között szerepelnek

• olyan oktatási lehetőségek, amelyek aktívan bevonják a nőket a szülésük megtervezésébe, mint például felkészítő workshopok, relaxációs programok és pszichoszociális támogatás azok számára, akik a fájdalomtól való félelem vagy szorongás miatt igénylik.
• Bizonyítékokon alapuló klinikai irányelvek használata, a császármetszési gyakorlatok rendszeres felülvizsgálata az egészségügyi intézményekben, és visszajelzés az egészségügyi szakemberek számára az eredményekről.
• Második orvosi vélemény kötelezővé tétele a császármetszésről szóló döntések esetében, ahol ez lehetséges.

Európában több olyan ország is van, amely már a gyakorlatban is próbálkozik a statisztika megfordításával, de csak mérsékelt sikerrel. Litvániában, ahol a kormány elszánta magát, hogy fordít a növekvő császáros trendeken, tavaly január 1-je óta az anyák maguk határozhatnak arról, milyen módon kívánják világra hozni gyermeküket. Egészen addig kizárólag a szülészorvos dönthetett a császármetszés mellett, ha az anya, vagy a magzat egészségügyi állapota megkövetelte azt – írja a litván Delfi.

Csakhogy a törvény bevezetése ellenére eddig nem változtak jelentősen az adatok, ráadásul néhány litván kórház önkényesen ellenáll a szabályozásnak.

Más EU-s tagállamokban egyéb megoldásokkal is kísérleteznek, ilyen például a szülésznő és a nőgyógyász együttműködésén alapuló modell, ahol az ellátást elsődlegesen a szülésznők biztosítják, egy kijelölt szakorvos 24 órás készenléti háttértámogatásával. Máshol a finanszírozás változtatásával próbálják elkerülni a szükségtelen orvosi beavatkozásokat.

Anya fogja koraszülött kislánya kezét 2017. november 16-án a II. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának koraszülött intenzív osztályán

MTI / Mohai Balázs

A magyarországi aggasztó statisztikák és a nőkkel való szülészeti bánásmód javítását a Másállapotot szakértője elsősorban az infrastruktúra korszerűsítésében látja. Ebbe beletartozik a megfelelő mennyiségű vajúdószoba kialakítása, a szabad mozgás lehetősége vajúdás közben és a szülő anya saját dúlájának és kísérőjének beengedése. Alapfeltétel emellett az egységes és színvonalas szülészeti ellátás megteremtése és az természetes szülés levezényléséhez szükséges készségek folyamatos oktatása a szülésznőknek is.

Ezzel elkerülhető, hogy a nem komplikált szüléseknél ne kelljen egy orvosnak is jelen lennie, ami hatalmas könnyítést jelentene az egész intézményrendszer struktúrájára nézve. Alapszintű szülészeteket egyébként a kormány is tervez, de hogy ezek a gyakorlatban pontosan mit fognak jelenteni, az még mindig nem világos.

Iványi Anna ugyanakkor kiemelte: a fenti lépések addig nem valósíthatók meg amíg a magyar törvényhozás nem tűzi ki célul a császármetszéses szülések számának csökkentését és hoz célzottan intézkedéseket, amelyeket be is tartat az kórházvezetőkkel és egészségügyi dolgozókkal.

Ez a cikk az európai PULSE-projekt keretében készült Leva Kniukštienė (DELFI, Litvánia) Ewa Wilczyńska (Gazeta Wyborcza, Lengyelország), Andrea Muñoz (El Confidencial, Spanyolország), Kuglics Sarolta (EUrologus/HVG, Magyarország) közreműködésével.