„Mégiscsak Szent Péter földi helytartójáról van szó” – mondta Orbán Viktor, a péntek reggeli szokásos kormányfői interjú Ferenc pápának szentelt perceiben.

Egy ilyen tévedés persze betudható az élő adások izgalmának: Vatikán első embere, Róma püspöke ugyanis Szent Péternek az utóda és nem a helytartója. Ami Orbánt megzavarhatta, hogy – mint azt a pápai himnuszban is éneklik szerte a világban – a mindenkori pápa “Krisztus földi helytartója”.

Az már súlyosabb „baki”, hogy a kormányfő – mint fogalmazott: „kellő körültekintéssel” – arról beszélt, mennyire ritka, ha egy pápa kétszer is ellátogat egy országba, az pedig kifejezetten példátlan, hogy Ferenc háromszor is találkozott a nemzetközösséggel. „Kétszer Kis-Magyarországon, egyszer pedig Csíksomlyón”.

Csakhogy a „példátlanság” annyira egyedi, hogy van másik példa is, s történetesen annak is a pápa és a magyarok a főszereplői.

II. János Pál ugyanis szintén kétszer járt Magyarországon – először 1991 augusztusában ötnapos látogatáson, majd 1996-ban amikor Pannonhalmát és Győrt látogatta meg –, ezeket a lelkipásztori utakat azonban pontosan úgy, ahogy Ferenc esetében, megelőzte egy másik találkozója (Orbán szavaival élve) a magyar nemzetközösséggel.

Történt ugyanis, hogy már ki volt tűzve az első magyarországi nagyvizit 1991-es időpontja, amikor a lengyel pápa 1990 tavaszán elfogadta az akkor még egységes Csehország és Szlovákia vezetőinek, jelesül  az 1990-es első szabad választások eredményeként Csehszlovákia első köztársasági elnökeként hivatalba lépett Vaclav Havel meghívását.

A magyar közvélemény értetlenül állt e tény előtt, hiszen Paskai László akkori bíboros már sokkal korábban meginvitálta János Pált (még az Állami Egyházügyi Hivatal előzetes engedélyével). A korabeli magyarázat szerint Prága és Pozsony csak villámlátogatásra fogadta a pápát, míg a magyarországi, hosszabb lelkipásztori előkészítése több időt vett igénybe.

Mindenesetre II. János Pál pápa ezek után kiemelt figyelmet fordított a magyar határ közelében, a régi magyar király koronázóváros, Pozsony repülőterén 1990 április 22-án pontifikált szentmisére érkezett több ezer magyar zarándokra, illetve felvidéki magyarra.  A homíliájában külön is üdvözölte őket, azzal zárva a misét, hogy „viszontlátásra a következő nyáron hazátokban”.

Amikor tehát Orbán Viktor az erdélyi, csíksomlyói pápai „előlátogatásra” hivatkozott, alighanem megfeledkezett János Pál hasonló, felvidéki lelkipásztori útjáról.

Ennél bizarrabb, hogy Orbán Viktor most úgy méltatta a 2019-es csíksomlyói vizitet, hogy az eseményen részt sem vett; kifejezetten tüntetett a távollétével.  S hogy még profánabb legyen a helyzet: elutazott inkább a BL-döntőre Madridba. Ezt megelőzően pedig még oda is szúrt egyet a menekültügyben az övével homlokegyenest ellenkező álláspontot képviselő Ferenc pápának. Mondván:

Magyarország protestáns ország is, és ezért a pápa véleménye itt nem annyira meghatározó, mint egy katolikus országban.

Pénteki rádiós interjújában ezekről már nem beszélt, a részleteket hagyta a jótékony homályba veszni.

Ferencet most már lelki társának állította be, akivel vállt vállnak vetve küzdöttek, s azonos platformon álltak az ukrán háború megítélésében: mindketten a béke párján, szemben a háborúpárti Brüsszellel és hazai ellenzékkel.

Arról például nem szólt, hogy ő vetette le az uniós szankciós listáról azt a Kirill pátriárkát, akit Ferenc pápa nemes egyszerűséggel csak Putyin ministránsának nevezett.

Nyitóképünkön Orbán Viktor és Ferenc pápa 2024-ben. Fotó: AFP / Vatican Media