Varga Szabolcs
Varga Szabolcs

A kis, sikeres innovatív cégek átformálják a gazdaság képét, amit a legtöbb nagyvállalat már felismert, ezért minél közelebb szeretnék tudni magukhoz az innováció folyamatát - ezt pedig saját vállalkozásfejlesztő programok indításával igyekeznek biztosítani. Itthon a Design Terminál harmadjára indítja el mentorprogramját, amelynek célja, hogy világszinten is versenyképes innovációk lépjenek a nemzetközi piacra. Ács Zoltánt, a Design Terminál inkubációs programjának vezetőjét kérdeztük, hogyan szándékoznak a magyar cégeket a nemzetközi élvonalba katapultálni.

hvg.hu: Most érkeztek haza Lisszabonból, a European Acceleration Summitról, ahol az európai vállalkozásfejlesztő intézmények mutatták be, hogy milyen módszerekkel segítik az induló vállalkozásokat. Mi volt az, amit a Design Terminál tudott mutatni a világnak?

Ács Zoltán: A most induló mentorprogramunk különlegessége az lesz, hogy az eddigitől eltérően nemcsak designcégeket várunk, hanem technológiai és városfejlesztési projekteket is - felismerve, hogy napjainkban e területek együttműködéséből születnek a legsikeresebb termékek. A mentoráltaknak lesznek olyan feladataik, melyeket közösen kell majd megoldaniuk. Ezzel olyan kreatív légkört teremtünk, melyben egy divattervező, egy építész és egy programozó is megismeri a másik nézőpontját, gondolkodásmódját, miközben a saját vállalkozását fejleszti. Az előző mentorprogramunkban például volt egy 3D nyomtatós cég, aki nagyon jól együtt tudott dolgozni Tomcsányi Dóri divattervezővel, mert bizonyos területeken lefedték egymás hiányosságát.

hvg.hu: Mint például?

Á. Z.: Mondjuk a divattervező azt gondolja, hogy neki a Google-hirdetések nem valók, mert ott inkább szolgáltatásokat hirdetnek és egyébként sem illik egy felső-közép árkategóriás divatmárkához az a platform, ahol egy másik dobozban fogfehérítést és hasonlókat ajánlanak. A techcég online marketingese azonban felnyithatja a szemét, hogy igenis releváns lehet neki egy ilyen hirdetés például egy design blogon, mondjuk a róla szóló cikk mellett, ami egyből átvezet az értékesítési csatornájára. Ugyanakkor pedig egy tervezőnek sokkal nagyobb érzéke van az arculatépítéshez, és meg tudja mondani, hogy mitől lesz egy techcég weboldala menő. Ugyanis ezek a szakmai körök jellemzően elszigeteltek, akiknek tagjai nem nagyon érintkeznek egymással. A Design Terminál ebben az esetben egy olvasztótégely szerepét tölti be, ahol ezeknek a vállalkozásoknak lehetőségük nyílik a tudásmegosztásra.

Ács Zoltán
©
hvg.hu: Érdekesnek hangzik, de van valamilyen tapasztalat arra nézve, hogy ez használható tudást ad a kezdő vállalkozók kezébe?

Á. Z.: Kísérleteznek ehhez hasonló módszertanokkal más akcelerátorokban is a Szilícium-völgyben, és itt Európában is, de saját tapasztalataink is vannak. Például a nyári egyetemünk, a Holis, ahova mindenféle diák jöhet a pszichológustól a közgazdászig ráadásul a tábor nemzetközi, ezért angolul folynak a foglalkozások. A diákok kapnak egy feladatot, amit a teljesen heterogén összeállítású csoportoknak elég rövid határidővel kell megoldaniuk. Tavaly például a 117 éves Kőszegi Bionemez gyár hasznosítására kellett akciótervet kidolgozniuk, amely fénykorában 100 embert is foglalkoztatott, most pedig körülbelül tizedannyit, habár a kőszegi lakosok identitásában benne van, hogy ők könnyűiparban erősek. Először utána kellett járniuk, hogy a nemezt egyáltalán ma mire használják és kiderült, hogy például az autóiparban a belső burkolat kialakítására – a BMW is kísérletezik ezzel különböző tanulmányautóiban - , de nem is olyan rég Emporio Armani is készített egy kollekciót, amiben ez az anyag kapott szerepet. Erről az ott dolgozók nem tudtak, ők évtizedek óta ugyanazt készítik, miközben az igények közben teljesen átalakultak. Magyarországon erős a könnyűipari hagyomány, de muszáj a tudást a 21. század piaci igényeihez alakítani. A diákok több csoportban kidolgoztak hasznosítási terveket, amelyek gazdaságilag kivitelezhetőek. Ezeket aztán átadták a vezetőségnek, akik vagy használják vagy nem.

hvg.hu: Ilyen jellegű feladatok várhatóak a mentorprogram keretein belül is?

Máshogyan, de igen. Például egy workshop keretében ugyanez úgy nézhet ki, hogy például egy 3D nyomtatót tervező mérnökcsapatot összeültetünk egy designcéggel és azt mondjuk nekik, hogy három óra alatt tervezzenek egy olyan háztartási felhasználásra alkalmas nyomtatót, ami ugyanúgy beillik egy lakás tárgyai közé, mint mondjuk egy lapos TV vagy egy hifi. A lényeg itt sem az lesz, hogy egy piacra dobható termék szülessen ennyi idő alatt, hanem hogy rájöjjenek a mérnökök, hogy illene formatervezni azt a terméket, ha sikerre is akarják vinni. És működik ez fordítva, a bútortervező csapat például ráébredhet, hogy a formatervezett lámpájukba érdemes lenne belevinni valami műszaki funkciót, mondjuk, hogy okostelefonról is lehessen kapcsolni.

hvg.hu: Milyen fejlődési fázisban lévő cégeknek érdemes jelentkezniük a programba?

Á. Z.: A designcégek közül olyanokat veszünk fel a programba, amiknek már van kész termékük, és volt értékesítésük. Termékfejlesztéssel nem akartunk foglalkozni, az egy hosszadalmas folyamat, inkább az üzletfejlesztésre fókuszálunk. A techcégeknél azonban kifejezetten a korai fázisban lévő cégeket várjuk. A programon belül a designcégeknek a Designlab szól, a techcégeknek Techlab, a városfejlesztéssel foglalkozó cégeknek pedig a Citylab, mert alapvetően más típusú fejlesztési módszert igényelnek ezek a cégek, többek közt azért is, mert más érettségi fázisban lépnek be a programba. A designba árbevétellel rendelkező cégek jönnek, akiket felkészítünk a termelésük felskálázására és hogy külföldi piacokra tudjanak lépni, illetve hogy befektetőt kapjanak. Ebben nincs változás a korábbi metódushoz képest. A tech cégek esetében azonban pre-akcelelátorként működünk, tehát az ötlet és a termék piacra dobása közötti fázisban lévő cégeket várjuk.

Egy állami ügynökségnek ott van feladata, ahol az üzleti környezet még nem olyan, hogy jól működő piaci kezdeményezések szülessenek, az ökoszisztéma egészének a fejlődéséhez azonban nagyon fontosak. A hazai piaci szereplők számára ugyanis a korai fázisú startupokkal foglalkozni sok munkát jelent. Sokan túl kockázatosnak látják, nehéz belőlük jó befektetéseket csinálni. A legtöbb ilyen ötletből nem lesz semmi, és egyszerűen kárba vész a rájuk fordított pénz és energia. Viszont az ökoszisztémának jó, ha minél több, jobban képzett fiatal kezd el vállalkozni, kísérletezhetnek egy olyan terepen, ahol ennek nincsen akkora tétje, mert nem raknak beléjük 100-200 ezer eurós befektetéseket. Ezeket a vállalkozókat éppen arra késztjük fel, hogy később képesek legyenek befektetőt vonzani és bekerülni valamelyik top akcelerátor programba.

A várostervezéssel foglalkozó cégek fejlesztésében pedig a világon mindenhol fontos az állami szereplő, hiszen ezeket a városlakók használják, de legtöbbször önkormányzatok vagy a közműcégek fizetnek érte. Ebben az esetben vállaljuk a facilitátor szerepét is. A három lab alapvetően tehát külön működik, a szektorbéli sajátosságok okán, meg mert más-más fejlődési státuszban vannak, de bizonyos pontokon összeeresztjük őket.

Mentorálás
©

hvg.hu: Melyek ezek?

Á. Z.: Vannak olyan workshopok, ahol van átfedés, ilyen például a pitchelés elsajátítása, vagy a branding, az iparjogvédelem. Aztán vannak olyan workshopok, ahol lab-től függetlenül lehet közös érdekeltség, például az amerikai üzleti kommunikáció. Amely cégeknek az a piacuk, azok együtt vesznek részt a kétrészes foglalkozáson, illetve itt vannak a már említett foglalkozások, amelyek egymás inspirálásáról szólnak.

hvg.hu: Találkoztak-e valami olyan vállalkozásfejlesztési módszerrel, trenddel a lisszaboni konferencián, amit érdemes integrálni a hazai környezetben is?

Á.Z.: A gyakorlat azt mutatja, hogy egyre több a vertikálisan működő akcelerátor, vagyis azok, amelyek specializálják tevékenységüket és egy vagy két területre fókuszálnak. Ez egyrészről szembetűnő az egyetemeknél, amelyek valamilyen gyakorlati vállalkozásfejlesztő programmal rendelkeznek, amiket nyugodtan nevezhetünk akcelerátornak. De még inkább érzékelhető ez a folyamat a nagyvállalatoknál, ahol nagyon nehéz megtartani a leginnovatívabb, legkreatívabb munkaerőt a túlszabályozottság miatt, ezért az innovációt nem belülről hozzák, hanem jellemzően felvásárlásokkal.

Azonban rájöttek, hogy ennél sokkal olcsóbb egy saját, szűk területre koncentráló akcelerátor működtetése, vagyis gyakorlatilag ide szervezik ki az innovációt, ahol kísérletezhetnek. Ezért aztán gombamód szaporodnak minden szektorban a multik által alapított olyan vertikális akcelerátorok, mint például az Axel Springer Plug and Play, vagy az E.ON agile programja. De nem példa nélküli az sem, hogy egy ilyen intézmény független, és több iparági szereplő is beáll mögé, például egy transzport akcelerátor mögé felsorakozik a Bosch és a Mercedes-Benz és még sokan mások. A nagyvállalatok próbálják minél közelebb tartani magukhoz az innovációnak a folyamatát, ezért inkább támogatják korai fázisban az ötletet a saját ernyőjük alatt, minthogy később már egy kiforrott megoldással rendelkező céget kelljen jó drágán megvenniük.

Elképzelhető, hogy a további specializáció irányba fog elmenni a Design Terminál is, de előbb teszteljük a program működését és utána lesz egyértelmű, hogy a legjobb nemzetközi gyakorlatok közül melyiket és milyen módon érdemes adaptálni a hazai viszonyokra.

Az óriáskerék árnyékából a világpiac porondjára
©

hvg.hu: A folyamat vége, hogy minden nagyvállalat saját akcelerátorral fog rendelkezni?

Á. Z.: A legnagyobb vállalatoknak jellemzően már most is van, ez az elmúlt 4-5 fejleménye, ami az utóbbi két évben hihetetlenül felpörgött, és éppen ezért kritikus vélemények is vannak, mert tény, hogy az akcelerátorok szaporodásával egyre kisebb a sikerességi arány, tehát a kikerülő sikeres startupok aránya nem nő olyan gyorsan, mint ahogy az akcelerátorok szaporodnak.

hvg.hu: Láttak-e valamilyen olyan gyakorlati módszert, trükköt, amit ezentúl önök is használni fognak munkájuk során?

Nagyon tetszett például, hogy nemcsak egy mentor van egy csapat mellett, aki segíti a céget a szakmai programon, hanem egy úgynevezett „haver” is, aki azért felel, hogy jól érezze magát a cég a foglalkozáson, ami fontos, mert itt közösségeket kell építeni, ahol nem csak a mentoroktól, de egymástól is tanulnak a résztvevők.

A másik dolog az alumni. Azt láttuk, hogy a legsikeresebbek elképesztő energiákat fordítanak arra, hogy tartsák a kapcsolatot a korábbi programok résztvevőivel, így a már sikeres startupok alapítói visszajárnak például mentorkodni. Nálunk ez kezdetben úgy működik majd, hogy a korábbi mentorprogram résztvevőit összehozzuk a mostani cégeinkkel, és mivel ismerjük őket, ezért azt tudjuk mondani, hogy ennek a cégek hasonló problémái vannak, mint amin ti már túlestetek, beszélgessetek, mondjátok el, hogyan jutottatok át a krízisen. Ezekből a társalgásokból pedig nem csak hasznos tanácsok szűrhetőek le, de a program résztvevői olyan kapcsolati hálóval gazdagodhatnak, amely később kulcsfontosságú lehet akár egy külföldi piacralépés során.

A mentorprogramra a jelentkezés határideje: november 11. Ide kattintva lehet jelentkezni.

 

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Mi lesz az év könyve?

Mi lesz az év könyve?

Tangás férfi vonult végig a Tretyjakov-képtáron – videó

Tangás férfi vonult végig a Tretyjakov-képtáron – videó

Breaking: A CDU felfüggesztené a Fidesz néppárti tagságát

Breaking: A CDU felfüggesztené a Fidesz néppárti tagságát

Köves Slomó rabbi: A baloldal és a Jobbik összefogása káros

Köves Slomó rabbi: A baloldal és a Jobbik összefogása káros

Ezt alig tudja valaki a tavaszi nap-éj egyenlőségről

Ezt alig tudja valaki a tavaszi nap-éj egyenlőségről

Idilli képet mutathat a magyar gazdaság, de vannak kockázatok

Idilli képet mutathat a magyar gazdaság, de vannak kockázatok