A 2019-es ügy kiindulási pontja az volt, hogy egy lőszerrel való visszaéléssel vádolt svéd állampolgár anyanyelv-használati joga a magyarországi eljárásban megfelelően biztosított volt-e, azaz számára megfelelően képzett tolmács állt-e rendelkezésre. A magyar bíróság szerint ma Magyarországon a független fordítók és tolmácsok nyilvántartása nem létezik és nincs is ilyen jellegű minőségbiztosítási rendszer.

Az eljárás érdemi része és célja azonban annak megállapítása lett volna, hogy vajon a magyar bíróságok függetlenek-e. Vasvári Csaba bíró ugyanezen beadványában arra is kíváncsi volt, hogy a bírói függetlenség és a tisztességes eljárás az uniós jog által is elismert elveinek a megsértését jelenti-e, ha az Országos Bírósági Hivatal elnöke – aki abban az időben Handó Tünde volt – egy bíróságnak az elnöki pozícióját – amely elnök többek között az ügyelosztás meghatározására, bírókkal szemben fegyelmi eljárás kezdeményezésére és a bíró értékelésére is jogosult – pályázati eljárás megkerülésével, tartósan az erre felhatalmazott bírói önigazgatási testületek véleményének figyelmen kívül hagyásával, ideiglenes megbízással tölti be.

Ehhez kapcsolódva azt is megkérdezte, hogy az említett elvekkel összeegyeztethető-e, hogy a magyar bírák illetménye nem áll összhangban az általuk ellátott feladatok jelentőségével.

Bírósági körökben komoly visszhangja volt Vasvári Csaba előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó végzésének. Olyannyira, hogy a legfőbb ügyész indítványára a Kúria törvénysértőnek minősítette a határozatot és fegyelmit kezdeményeztek a bíró ellen. Mindez azonban az Európai Bíróság előtti eljárást nem érintette, sőt, a bíró ezeket a fejleményeket is belefoglalta indítványába és kérdéseket tett fel ezzel kapcsolatban is.

Az Európai Bíróság ügyben eljáró tanács részéről Priit Pikamäe főtanácsnok azon az állásponton van, hogy a bírósági elnököknek az OBH elnöke által ideiglenes megbízással történő közvetlen kinevezésére és a bírák javadalmazására vonatkozó kérdések a szóban forgó büntetőeljárás – tehát a svéd állampolgári ügyének – kimenetele szempontjából irrelevánsak, éppen ezért elfogadhatatlanok.

A főtanácsnok azt is javasolja, hogy a Bíróság nyilvánítsa szintén elfogadhatatlannak a bíróval szembeni fegyelmi eljárással kapcsolatos kérdést, mivel ezt időközben visszavonták, és az eljárást megszüntették.

Ugyanakkor a főtanácsnok szerint az a nemzeti szabályozás, amely lehetőséget teremt az előzetes döntéshozatali kérelem intézményének korlátozására, sértik ennek a mechanizmusnak a működési elvét, az uniós jog elsőbbségét, ezáltal összegyeztethetetlenek az uniós joggal. Határozottan kijelenti a főtanácsnok, hogy az előzetes döntéshozatali mechanizmus alkalmazására vonatkozó eljárást kizárólag az érintett bíróság hivatott megindítani, amennyiben ezzel ellentétes ítélet születik, azt figyelmen kívül kell hagyni.

Végül, ami az alapügyet illeti: bár az uniós jog konkrét eredménykötelezettséget ír elő a tagállamok számára a tolmácsolás minőségét illetően, a megfelelő képesítéssel rendelkező független tolmácsok nyilvántartásának létrehozását nem teszi kötelezővé. Mindazonáltal a gyanúsítottaknak vagy a vádlottaknak biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy panaszt tegyenek a büntetőeljárásban számukra biztosított tolmácsolás minőségével kapcsolatban – áll a véleményben.

A főtanácsnoki vélemény nem köti az eljáró bírói tanácsot, de az esetek túlnyomó többségében az ítélet a véleménnyel megegyezik.