Az esemény célja talán az lett volna, hogy Bosznia-Hercegovina szerb, bosnyák és horvát vezetőjét megbékítsék és rávegyék őket arra, hogy közösen tegyenek többet a balkáni ország európai integrációja érdekében. Az ország már hat éve beadta a tagsági kérelmét, de még addig sem sikerült eljutniuk, hogy tagjelöltnek nyilvánítsa őket az EU. A belső, etnikai alapú feszültségek uralják a mindennapokat, amelynek a legkirívóbb példája, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság szeretne kiválni a daytoni békemegállapodás során létrehozott államból, ennek érdekében külön adózást, igazságszolgáltatást vezetnének be. Igaz, Milorad Dodik tagadta, hogy ő szeparatista lenne, mindössze az alkotmányos rendért és a szerb kisebbség Bosznián belüli helyzetének rendezéséért küzd.

Zeljko Komsic horvát vezető arról beszélt, hogy Bosznia-Hercegovina orosz befolyás alá kerül és vagy sikerül az európai csatlakozás, vagy orosz érdekkörbe kerül az ország, vagy pedig kiújulnak az etnikai konfliktusok. A bosnyák vezető, Sefik Dzaferovic a szerbek kiválási törekvéseire panaszkodott, Milorad Dodik pedig azzal kezdte mondandóját, hogy nem akar vitatkozni a többiekkel, különben is egymaga több szavazatot kapott legutóbbi, mint a másik kettő együttvéve. Majd azt mondta a bosnyák vezetőnek, hogy ő (mármint Dzaferovic) sokak szerint háborús bűnös.

A későbbiekben is Milorad Dodik uralta az eszmecserét, hiába kérték azt az EP-képviselők, hogy válogassa meg a szavait.

Dodik azt mondta, sosem volt sikeres ország Bosznia-Hercegovina, mert mindig is instabilnak számított.

Tudom, hogy önök közül néhányan egész karrierjüket a mi elszakadásunkra építik, de ez nem így van

– szólt oda az EP-képviselőknek, majd hozzátette, hogy nem tudja, az EU miért nem segíti őket az ország szuverenitásának fenntartásában, mert „önök sem örülnének annak, ha valaki Oroszországból vagy Kínából akarná megmondani, hogyan kell irányítani az országukat”. Azt is mondta, hogy

szinte lehetetlen demokráciát kiépíteni egy többnemzetiségű társadalomban.

Egy kérdésre válaszolva arról beszélt, hogy valóban egyeztetett nemrégiben Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, de gazdasági kapcsolatokról, üzemanyag-ellátásról volt szó, nem orosz befolyásról.

De ha ennyire érdekli önöket, akkor rákérdezhetnek a titkosszolgálatoknál, mert azok számára hozzáférhetők ezek a beszélgetések

– tanácsolta segítően. Az egyik képviselő, Javier Nart némiképp lemondóan úgy fogalmazott, hogy a világon Boszniában a legnagyobb a politikusok száma egy négyzetméterre számítva, miközben a fiatalok elhagyják az országot, s csak az öreg politikusok maradnak majd ott. Erre reagálva mondta Andres Schieder képviselő

Önöket hallva megértem, hogy a fiatalok elmenekülnek az országból.

Egy másik politikus pedig bevallotta, hogy

mindannyian frusztráltak vagyunk, mert egy válságba kormányozták az országukat csak azért, hogy hatalmon maradjanak.

De Dodiknak volt még érve, a vita legvégén a következő gondolatokkal búcsúzott: „Én úgy látom, hogy egyelőre csakis a muzulmán nacionalizmus az, amely egyre nagyobb teret nyer és amely a horvátok és a szerbek rovására próbálja hatalmát érvényesíteni. Vajon önök Európában örülnének egy ilyennek? Önök muzulmán országok ellen harcolnak a világban.”

Ez utóbbi mondani azért figyelemreméltó, mert decemberben Orbán Viktor a következő mondattal vívta ki a boszniai muszlim kisebbség felháborodását: „Mindent megteszek, hogy meggyőzzem Európa nagy vezetőit arról, hogy lehet, hogy a Balkán tőlük távolabb van, mint Magyarországtól, de az ő biztonságuk szempontjából is kulcskérdés, hogyan kezeljük egy olyan állam biztonságát, amelyben kétmillió muszlim él.”

Magyarország egyébként tavaly ősszel 100 millió euróval támogatta Milorad Dodik kormányát.