Áprilisban mutatta be Enrico Letta volt olasz miniszterelnök versenyképességi helyzetjelentését és refomtervezetét az uniós vezetőknek. Mondandója röviden összefoglalva: amennyiben az EU nem teszi meg a szükséges lépéseket a pénzügyi, energia- és távközlési piacai teljes integrációjára, akkor még inkább le fog maradni az Egyesült Államoktól és Kínától. 

Illetve volt még legalább egy érdekes kijelentése. Letta arról beszélt, hogy amikor a jelentéséhez anyagot gyűjtött, körbeutazta a tagállamokat, találkozott vezetőkkel, szakértőkkel, azt tapasztalta, hogy

lehetetlen az egyik fővárosból a másikba utazni nagy sebességű vasúton úgy, hogy valamennyi fővárost fel lehessen keresni. 

Sőt, egyenesen abszurdnak nevezte azt, hogy emiatt repülőgépet kell használni. Vagyis szerinte kevés Európában a szuperexpressz, pedig az segítené a közösség összekapcsolódását, nagy lökést jelentene a gazdaságnak, a munkaerőpiacnak úgy, hogy közben a legzöldebb közlekedési módot fejlesztjük.

Letta utóbbi gondolatait hallva a vasúti szakma is megmozdult, Alberto Mazzola, az Európai Vasúti és Infrastruktúra Vállalatok Közösségének (CER) ügyvezető igazgatója pedig felszólalt az EU Informális Közlekedési Tanácsának szeptember 20-i budapesti ülésén is, és a minisztereket a versenyképes, fenntartható, jövőorientált uniós közlekedéspolitika kialakításához szükséges lépésekre szólította fel. Külön hangsúlyozta, hogy szükség van egy európai nagy sebességű vasúti (HSR) tervre, amely 2050-re összekötné az összes európai fővárost és nagyvárost. Ez az uniós polgárok több mint 60 százalékának biztosíthatna hozzáférést a nagy sebességű vasúthoz, és számításai szerint 750 milliárd eurónyi társadalmi haszonnal járna. 

Mazzola példaként Kínát említette, amely a világ legnagyobb és legszélesebb körben használt HSR-hálózatával (45 000 km) rendelkezik, a tanulmányok a kínai gazdaság nettó hasznát körülbelül 378 milliárd dollárra becsülik úgy, hogy 6,5 százalék a beruházások éves megtérülése. És hozzájárult ahhoz is, hogy jelentősen csökkentse Kína olaj- és importfüggőségét, amiből Európa tanulhat.

A számítások szerint egy ilyen átfogó hálózat Európában a meglévő HSR-hálózat legalább megháromszorozását jelentené, ami 550 milliárd euróba kerülne, ám 2070-re 750 milliárd eurós nettó pozitív hasznot hozna a társadalom számára. Ezen felül a becslések szerint 1,5 millió munkahely jönne létre, és 5 milliárd tonna CO²-kibocsátás megtakarítását is jelentené.