PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
Európa is felkéredzkedett a vécéválság térképére az utóbbi években, a hivatalos adatok szerint millióknak okoz gondot, hogy higiénikus körülmények között végezzék el napi szükségleteiket az Európai Unió területén is. Magyarországon a tendenciák egészen sajátosan alakulnak, pedig a környező országokban, így Bulgáriában vagy Romániában sem rózsaillatú a helyzet. A WC világnapját, november 19-ét eredetileg Ázsiában kezelték kiemelt napként, ott ugyanis, különösen a dél-ázsiai régióban súlyos közegészségügyi és társadalmi válságot okoz a megfelelő csatornázás hiánya. Indiában például közel félmilliárd ember végzi folyamatosan nyilvános helyen és nyilvánosság előtt a dolgát, nagyon sok konfliktus, sőt halálos áldozatokkal járó lincselés is fakad ebből.
A sokáig csak a távoli, fejlődő országokat érintő krízis a fejlett országokban is felütötte a fejét, igaz, nagyon eltérő gazdasági, ökológiai és kulturális okok miatt. A globális vécétérkép aggasztó tendenciái miatt kezdeményezte az ENSZ, hogy világszerte is megemlékezzenek arról: a védett és higiénikus körülmények biztosítása alapjog minden ember számára. Nemzetközi összefogásra van szükség ahhoz, hogy a szükségüket végzők egészsége, emberi méltósága és biztonsága garantálva legyen a fiziológiai értelemben legkiszolgáltatottabb pillanatokban is.
Míg Indiában a nyilvános, szabad ég alatti székelés jelenti a gondot, addig Európában alig fedett, messzire bűzlő gödrökbe, latrinákba, magántelkekre vagy akár közterekre összetákolt vityillókban végzik dolgukat milliók
a legfrissebb felmérések szerint. Az európai csatornarendszerek vagy nem érnek el a hátrányos helyzetű településekig, lakókörzetekig, vagy a mélyszegénységben élők nem engedhetik meg maguknak az alapvető higiénia „luxusát”. Az utóbbi években jelentős erőfeszítések történtek uniós szinten a vécéhigiénia fejlesztésére, de az előrelépés mértéke aggasztóan lassú. Ráadásul míg az infrastruktúrafejlesztés több területét is sikerül hellyel-közzel összehangolni az Unió több országában, a WC-hálózatok ügye merőben eltérő „nemzeti” arculatot mutat.
Az Európai Unió területén 2020-ban az európai lakosság 1,8 százalékának, azaz nyolcmillió embernek kellett nélkülöznie a vízöblítéses illemhelyeket otthonaikban, ekkor indult el több sürgősségi program is, hogy a válságot enyhíteni lehessen.
Az Európai Bizottság 2023-as összesítése alapján a társadalom perifériáján, a mélyszegénységben élők aránya átlagosan 5,1 százalék a tagállamokban. Jellemzően ők azok, akik vízöblítéses vécé vagy egyéb modern tisztálkodási infrastruktúra nélkül élnek ma is.
- A negatív listát az Eurostat adatai szerint Románia vezeti, itt a lakosság 15,4 százaléka a nem rendelkezett vízöblítéses toalettel 2023-ban. Vagyis hat román emberből egynek nincs házon belül vécéje.
- 2020-ban a bolgár lakosság 13,7 százaléka élt megfelelő mellékhelyiség nélkül, őket követi a sorban
- Litvánia 10 százalékkal,
- Lettország 8,7 százalékkal,
- Észtország 4,7 százalékkal,
- Magyarországon 3,1 százalék ez az arány,
- Spanyolországban pedig 0,4 százalék.
Románia az a tagország, ahol nemcsak a háztartások ellátatlanok, de a közintézmények, így az iskolák egy része sem biztosítja az alapvető feltételeket. Hét évvel ezelőtt még több mint kétezer oktatási intézmény udvarán működött Romániában kerti, népnyelven pottyantósnak nevezett vécé. Három év alatt a román szaktárca 800-ra csökkentette ezt a számot. A legfrissebb adatok szerint idén 70 olyan intézményben kezdték meg az oktatást, ahol a gyerekek dolguk végeztével nem tudták lehúzni a WC-t, de a pozitív hivatalos statisztikákat számos civilszervezet vitatja. A hotnews.ro portál beszámolója szerint a Funky Citizens civilszervezet például interaktív térképet indított, hogy a szülők be tudják jelenteni, hol működik valóban gyerekek ellátására is alkalmas WC az országban.
A magyar falvak elpöcegödrösödése
Bár a magyar adatok a jobbak közé tartoznak, ahol baj van, ott tömegeket érint a krízis. Magyarországon a legfrissebb adatok szerint 90 ezer háztartásban nincs vízöblítéses WC, és 232 háztartásban egyáltalán nincs fürdő, zuhany – figyelmeztet a HVG-nek nyilatkozó Lukács György, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa. Nagyjából 230-250 ezer él a minimális higiéniai feltételektől is megfosztva. Az ország hat megyéjében 10 százalék azoknak az aránya, akik nem férnek hozzá vízöblítéses WC-hez.
Azt pedig, hogy hány olyan ingatlan, lakóhely van, ahol egyáltalán nincs sem belső, sem külső WC, egyetlen statisztika sem követi. Az, hogy egyre rosszabb a helyzet, nem azokon múlik, akik elszenvedik: az önkormányzatok leghamarabb a kiszolgáltatott lakókörzetek csatornafejlesztéséről mondanak le: hiába fejleszti a saját ingatlanját, aki erre elszánja magát, nincs olyan víz- és szennyvízhálózat, amire csatlakozhatna.
Ma már nagyon sok helyen a tiszta ivóvízhez jutás is gondot okoz, ha a közkutakat elzárják, emberek százai maradhatnak alapvető ellátás nélkül. Számos helyen civil szervezetek próbálnak enyhíteni a krízishelyzeten. A Habitat for Humanity Magyarország a mélyszegénységben élők házépítésére, felújítására indította el és tartja fenn Támasz programját, segít a rászorulóknak forrásokhoz jutni, és szakpolitikai segítséget is kínálnak azokon a településeken, ahol van erre fogadókészség. Van, ahol megvan az együttműködő-készség, máshol gettósodás indult el.
2022-ben a vízöblítéses WC és vezetékes víz nélküli települések magyarországi listáját három Borsod megyei régió vezette.
A Cigándi járás lakosságának 13,6 százaléka vízöblítéses toalett, 11,4 százaléka vezetékes víz nélkül élt. Bár ez a legsúlyosabb állapot Magyarországon a Habitat for Humanity Magyarország felmérése szerint, a második helyen álló Edelényi járás sem marad le sokkal: a lakosság 12,7 százaléka vízöblítéses toalettet, 9,8 százaléka a vezetékes vizet nélkülözi otthonában. A Gönci járásban a nem megfelelő illemhellyel rendelkezők aránya 11,6 százalék, a vezetékes víz nélkül élőké pedig 9,5. A KSH 2020-as adatsorának összesítése szembesít azzal, milyen nagy a vidék-vidék és a vidék-főváros közötti szakadék: a Budapesten élők – szemben a borsodiakkal – szinte mind biztonságos és higiénikus körülmények között könnyíthetnek magukon (kivéve az utcán élők). Itt a vízöblítéses WC a lakosság 99,7 százaléka számára elérhető. Az pedig, hogy mivel küzdenek az ország leszakadó régiói, ezen a téren nem érződik Budapestig, egyelőre.
Bulgáriai bűzfront: a helyzet nem változatlan
Bulgária a majdnem jó példák sorát gazdagítja, hiszen a beltéri WC-vel nem rendelkezők 2020-ban mért 13,7 százalékos aránya 2023-ra 9,6 százalékra csökkent az Eurostat adatai szerint. A 4 százalékpontos javulást úgy sikerült elérni, hogy a szükségleteket és problémákat a helyi körülmények figyelembevételével és nem egy mindenkire egyformán érvényes országos program révén igyekeznek kielégíteni.
Van, ahol sikeres a beavatkozás, van, ahol reménytelen a helyzet. A bolgár Mediapoolnak nyilatkozó Prof. Jordan Botev urbanisztikai szakértő szerint ott lehet javulást elérni, ahol a lakosságszám nem csökken drasztikusan. Ahonnan elmenekülnek az emberek, ott a csatornaépítés-beruházás is nehézkesen működik. Nincs elég munkaerő, forrás a beruházáshoz. Nem csak a külföldre távozók miatt jelent ez gondot, Bulgáriában a belső lakosságvándorlás, az ország populációjának strukturális átrendeződése öngerjesztő, infrastrukturális és szociális krízishez vezetett.
A vidék elsivatagosodása pedig együtt jár a latrinaválsággal.
A Bolgár Nemzeti Statisztikai Intézet 2024. áprilisi adatai alapján az ország falvainak csupán 45 százalékában érhető el szennyvízhálózat. A munkaerő- és forráshiány mellett kulturális okok is nehezítik a helyzetet. A szakértő szerint a nehéz helyzetben, elégtelen szennyvíztárolási és -elvezetési infrastruktúrával élőkben fel sem merül, hogy alapvető jogaikat számonkérjék a kormányon és az önkormányzatokon. Így történhet meg, hogy bár egymást követik a bolgár kormányok, egyetlen kabinet sem kínált megvalósítható, átfogó stratégiát a közegészségügyi kockázattal is veszélyeztető helyzet megoldására – emlékeztet Botev, aki 1980 óta foglalkozik terület- és településtervezéssel Bulgáriában. Vannak egészen meggyőzően és látványosan fejlődő városi térségei az országnak – mondja a szakértő –, míg más térségek, sokszor egész falvak szó szerint messzire bűzlenek.
Litván latrinák: nagyvárosi bűzsarkok
A bolgárhoz hasonló a szennyvízelvezetési helyzet Litvániában is, ahol a vidéki településeken a lakosság 13,3 százalékának nem volt megfelelő mellékhelyisége 2023-ban. Ha a városi kríziskörzeteket is figyelembe vesszük, az ország teljes területén a litvánok 5 százaléka nem rendelkezett szennyvízcsatornával összekötött WC-vel. A legaggasztóbb jelenség, hogy még a főváros frekventált kerületeiben is akadnak olyan háztartások, amelyek az udvari WC-ket használják, derül ki a litván tényfeltáró portál, a Delfi adatgyűjtéséből.
A helyzet miatt nehezen kezelhető, járvánnyal fenyegető gócpontok alakultak ki, ezért az Európai Unió szennyvízkezelési irányelvére hivatkozva az Európai Bizottság felszólította az ország vezetését: a kormány biztosítsa a 2000 főnél több lakossal rendelkező városokban a szennyvíz 98 százalékának elvezetését a központi csatornahálózaton keresztül. Litvániában is sokat számít az emberi tényező: Irmanas Valūnas, a litván környezetvédelmi minisztérium szennyezésmegelőzési politikai csoportjának vezető tanácsadója úgy nyilatkozott, hogy
a lakosságnak egész egyszerűen nem éri meg felújítania saját otthonában a mellékhelyiséget, mert túl költséges lenne.
Támogatás, hozzájárulás pedig költségvetési és uniós forrásokból is lenne. Az EU a 2021–2027-es időszakban 138 millió eurós forrást biztosít a tagállamok vízügyi helyzetének javításra, ebből Litvánia 56 millió eurót fordít az infrastruktúra fejlesztésére. Ahhoz azonban, hogy ebből a pénzből jusson a bérházak udvarán pangó vizelet és fekália elvezetésére, a litván lakosok együttműködésére és hajlandóságára is szüksége lesz – nyilatkozta a Delfinek Agne Kazlauskiene, a Litvániai Önkormányzatok Szövetségének környezetvédelmi és energiaügyi tanácsadója. A szakértő hozzátette: átmeneti időszak a jelenlegi, és az egyre elhúzódó csatornafejlesztés azért aggasztó, mert az emberi ürülék tárolása és elvezetése mellett a környezetre káros anyagok tárolása is gondot okoz. Jellemző például, hogy azok, akik a magán- vagy bérházuk udvarán végzik a dolgukat, ugyanabba a pöcegödörbe öntik a mérgező anyagokat is, anélkül, hogy ennek közép- vagy hosszú távú következményeit felmérnék, vagy szakszerű segítséget kérnének és kapnának.
Spanyolországban tombol a WC-rasszizmus
Minden uniós és országos erőfeszítés ellenére Spanyolországban romlanak a statisztikák, annak ellenére, hogy a teljes lakosság számarányát tekintve nem rossz a helyzet. 2020-ban a spanyolok 0,4 százaléka végezte ott a dolgát, ahol épp a szükség diktálta, és ahol meghúzhatta magát. 2017-ben ez az arány még csak 0,1 százalék volt.
A hanyatlás oka az elszegényedés és a társadalmi leszakadás.
Cristina de la Serna Sandoval, a Fundación Secretariado Gitano Esélyegyenlőségi és Diszkriminációellenes Osztályának igazgatója azt mondta az El Confidentialnak, hogy a mellékhelyiségek hiánya a rohamosan terjeszkedő nyomornegyedekben nő. Az itt élők jelentős része, különösen az etnikai kisebbségekhez tartozók, a bevándorlók, a szociális intézmények számára láthatatlanok. Az illetékes hatóságoknak, önkormányzatoknak fel sem tűnik, hogy bizonyos körzetekben pang az ürülék a köztereken. A legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak esnek áldozatul a „strukturális rasszizmusnak” a szakértő szerint: a spanyol gyerekek 6,2 százaléka, félmillió kiskorú végzi úgy a dolgát, hogy nincs védett és higiénikus környezetben, nem tud kezet mosni, és emberi ürülékkel, vizelettel fertőzött terepen játszik, étkezik, él.
Ez a cikk az európai PULSE-projekt keretében készült Lola García-Ajofrín és Ana Somavilla (El Confidencial/Spanyolország), Krasen Nikolov (Mediapool / Bulgária), Alexandra Nistor és David Bularca (Hotnews/Románia), Justė Ancevičiūtė (Delfi/Litvánia), György Folk, Kuglics Sarolta (HVG/Magyarország) közreműködésével.
Nyitóképünkön árnyékszék Szatmárcsekén. Fotó: HVG
